Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Esküvő előtti beszélgetés

Eljött az esküvő napja, Veronica pedig már reggel hat órakor ébren volt. Úgy döntött kimegy kicsit az udvarra, levezetni a feszültséget, hisz teljesen megfog változni az élete. Szerencsére az utóbbi napokban csak vacsoránál látta Tomot, de akkor se beszéltek.
Amint leért a kertbe, egyből megpillantotta Tessát, amint egy lánnyal beszélget. Mivel a lány pont háttal állt neki, ezért fogalma se volt, hogy ki ő, viszont a mozgása nagyon ismerős volt:
hanyag, flegma, viszont van benne egy kis báj. Nem volt ideje sokat töprengeni az illető kilétén, mivel Tessa megpillantotta, és egyből derűsen köszöntötte.
-Jó reggelt! Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán kellsz.
Az ismeretlen hátrafordul, és Veronica egyből tudta ki ő.
-Melanie! -futott oda hirtelen és átkarolta. Melanie gondolkodás nélkül visszaölelte.
-Hát te? -tolta el kicsit magától Veronica.
-Nem gondoltad volna, hogy kihagyom ezt a napott. Vigyázok rá, hogy nehogy bedepizz.
Veronica halványan elmosolyodott, majd Tessára nézett.
-Honnan ismeritek egymást?
-Melanie a lányom.
Veronicát ez annyira meglepte, hogy meg se tudott szólalni.
-Ha látnád milyen döbbent fejet vágsz - nevetett hangosan Melanie. Veronica elmosolyodott, de utána egyből eszébe jutott, hogy a mai nap más.
-Ne legyél már ilyen gyászos - bökött meg. Tessa szúrós szemmel rászólt lányára, majd pár másodperc múlva előbukkant egy szobalány.
-Elnézést, Ms. Piton, Denem úr hivatja magát.
-Ez meghibbant - csúszott ki Veronica száján, mire Tessa és a lány döbbenten néztek, Melanie pedig hangosan nevetni kedzett.
-Látom tanulsz tőlem.
Veronica vonakodva elindult a ház felé, hogy felkapjon magára valamit. A hajával már nem volt mit tenni, maradt a  rendezetlen konty.
Amikor Tom ajtaja elé ért, csendesen bekopogott. Tom elmotyogott egy "tessék"-et. Veronica bement, meglátta Tomot teljesen hétköznapi öltözetben, egy pohár itallal a kezébe, az ajtónak háttal állt.
Veronica becsukta maga mögött az ajtót, és várt. A férfi pár másodperc múlva megfordult, de az arcáról nem lehetett semmit se leolvasni.
-Gyere, állj ide mellém - mondta Tom gyengéden. A lány meg is lepődött a hangszinten, de nem gondolkodott, csak Tom mellé állt, aki megint az ablak fele fordult. Úgy tűnik vonzák az ablakok.
-Kérsz? - emelte meg a poharát.
-Nem, köszönöm - nézett értetlenül Veronica. Mi van evvel az emberrel, töprengett magában, meg akar mérgezni?
-Dehogy is akarlak megmérgezni. Abból én jönnek ki rosszul - nézett Tom közönyösen a lányra.
-Ne turkáljon a fejembe! - fordította el dühösen a fejét.
-Nem tudok. Csak akkor, amikor zavarban vagy. Apád jól megtanított elzárni a gondolataidat, de a zavarodotság nagy úr. - közölte lazán, majd elővett egy másik poharat, és töltött a lánynak és magának is, evvel jelezve, hogy az ital tényleg nem mérgező.
Veronica végül elfogadta, és ahogy belekortyolt rájött mi az.
Bor. Az egyetlen alkoholos ital amit szeretett. Abból is a kedvence. Valami nem stimmel.
-Hidd el, a mai nap előtt jól jön - bólintott komolyan Tom.
-Azt hiszi, ha berugunk jobb lesz a helyzet?
-Hmm, azt hiszed, hogy csak neked nehéz? Szerintem nem kell mesélnem, hogy nőttem fel. Apám a hibás mindenért - az "apám" szót olyan erős gúnnyal mondta ki, hogy Veronica kezdte elhinni, hogy talán Tomnak is vannak érzései. - Most meg meg kell tartsam a nevét. Azt kell hallgassam, ahogy egész nap az ő nyomorult néven szólítanak.
Még mielőtt Veronica bármit is mondott volna, Tom gyorsan folytatta:
-Nehogy elkezd a sajnálkozást. Kaptam eleget az utóbbi hónapokban. Annyi elég, ha befejezed a magázódást. Kezd szánalmas lenni.
-Azt hittem szereti... Vagyis szereted, ha az emberek magáznak.
-Sőt, el is várom. De a mi helyzetünk más. - nézett Tom mélyen Veronica szemébe.
A lány úgy érezte, mintha órák telnének el így, viszont nem találta annyira szörnyűnek a helyzetet. A szemkontaktust egy halk kopogás szakította meg.
- Elnézést a zavarásért, viszont készülniük kell, hamarosan itt van Albus Dumbledore is.

❗Fontos❗
Sziasztok! Végre sikerült hoznom nektek egy új részt. Tudom, hogy mostanában sok a kimaradás, de lassacskán pótolni fogom. Most viszont lenne egy fontos kérdésem hozzátok. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a történetet leírnám Tom szemszögéből is. Pontosabban Tom Denem naplójaként. Természetesen, csak miután befejeztem Veronica szemszögéből. Ti mit gondoltok? Lenne rá igény? Hozzászólásban jelezzétek, ha szeretnétek. Addig is, legyen további szép napotok/estétek! <3