Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

A Párszaszájú lány

-Akkor most térjünk rád,Lucius.-fordult Malfoy felé Voldemort,mire előbújt egy kígyó az asztal alól,és elkezdett csúszni rajta.Amikor a kígyó Veronicához ért megállt előtte,és elkezdtett sziszegni.Mindenki csendbe volt,még a Nagyúr is.Egy pár másodperc múlva a lány elkomorodott és tudatán kívül párszaszóul visszaválaszolt a kígyónak.Mindenki síri csendbe ült,de Narcissánál mostmár utat tört az első könnycsepp.
-Nagini remélem hallottad Veronicát.-szólt a kígyóhoz Voldemort ugyanúgy párszaszóul.Erre a kígyó visszakúszott az asztal alá.Az emberek csak értetlenül néztek.
-Nem is mondtad,hogy párszaszájú vagy.-vigyorgott a Nagyúr.
-Me-Mert én ne-nem is tudtam,Uram.-sütötte le Veronica a tekintetét.
-Máskor,ha lehet ne fenyegesd meg ennyire Naginit.
Ezután folytatta az eszmecseréjét arról,hogy hogyan kellene minnél hamarabb kivégezni Pottert.Veronica ebből az egészből nem sokat fogott fel,mivel gondolatai mindig máshol jártak.Hogy lehet ő párszaszájú?Hogy árulhatná el a saját báttyát?Apja ilyenkor kicsit meglökte a karjával,hogy figyeljen oda a Sötét Nagyúrra,bár nem sok sikerrel.
Amikor vissza hopponáltak a kastélyba,Piton megfogta Veronica vállát.
-Jól figyelj rám!Most mindent elmesélünk Dumbledore,de csak és kizárólag neki!Ha ő úgy tartja jónak,hogy el kell mondani a rend tagjainak,akkor nekik is elmeséljük,de ha nem,akkor egy szót se!Érted?
-Igen,de mit tegyek evvel a Harrys üggyel?Áruljam el?-kezdett kétségbeesni Veronica,mire Piton elengedte a vállát.
-Dumbledore megmondja,ne aggódj.De feltétlenül ki kell békülnöd Potterrel.A Nagyúr mindenről tud,mindenről!De most gyere,az igazgató már biztos vár.

Dumbledorenak elmesélt Piton minden kis részletet,ami a mai nap történt.Veronica csak állt,mint aki szégyelli magát.Legfőbbkép,amikor a párszaszó jött témába.A mondandó végére Dumbledore bólintott.
-Értem.Mond csak,Veronica,mit mondtál a kígyónak?
Ettől a kérdéstől tartott a legjobban a lány.
-Azt mondtam neki,hogy ha nem hagyj békén csomót kötök rá.-vonta meg a vállát,mire Piton rémülten nézett.
-A Nagyúr kígyójának?Ezt mondtad?-fakadt ki.
-Nyugodj meg Perselus!Vannak ettől most nagyobb gondjaink.-csitította az igazgató Pitont,utána Veronicához fordult.-Minnél többet beszélj ezentúl párszaszóul Voldemorttal,de csak,és kizárólag vele!Más nem tudhat erről.Egyenlőre még a Rend tagjai se.-sóhajtott Dumbledore.-Ami pedig Harryt illeti,nos gondolom tudod,hogy egy ideje már kerülöm,aminek meg van az oka.Te nem teheted ezt,mert arról Voldemort tudomás szerezne.Békülj ki vele,és mindent mondj el Voldemortnak,úgy,ahogy kérte.
-Tessék?Biztos szükség van erre?-rémült meg Veronica.
-Lányom!Ne kérdőjelezd meg az ig...-kezdte Piton,de Dumbledore közbe szólt.
-Teljesen jogos,hogy megkérdőjelezi.Úgy gondolom Harry most nem fog semmi olyat mondani neked,ami használható lesz az ő  számára,ezért nyugodt szívvel mondom,hogy légy hűséges Tomhoz.-mosolyodott el Dumbledore.