Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Epilógus

Másfél évvel később

Piton, maga elé meredve feküdt kórházi ágyán. Ilyenkor mindig azon volt, hogy valami, akármi eszébe jusson az életéből. De eddig semmi se történt.
Egyszer csak egy ápoló lépett be a terembe.
-Piton úr, újabb levelet kapott. Szóltam a lánynak, hogy úgy se olvassa el őket, de egyszerűen megállíthatatlan.
Piton nem mozdult. Az ápoló letette mellé a levelet, majd kiment.
Minden héten egy ismeretlen lány meglátogatja, legalább egy fél órára. Mindig megkérdezi, hogy hogy van, de választ nem kap.

Piton lassan a levél felé fordították fejét. Felült az ágyon, és kezébe fogta a levelet. Elkezdte felbontani. Nem értette, hogy miért teszi ezt, de most úgy érezte ezt fel kell bontania.

Apa!
Azt mondták ne küldjek neked több levelet, de egyszerűen nem tudom megállni. Egyszer, talán visszaolvasod őket.
Most nagyon nagy hírem van. Képzeld, nagyapa leszel! Azt mondják ezek a gyógyítók, hogy fiú lesz, de nem bízom el magam.
Alig várom, hogy a karomba tarthassam. Tom napok óta a könyveket bújja, hogy mivel lehetne felgyorsítani a folyamatot. Hiába magyarázom neki, hogy legyen türelmes, egyszerűen nincs bírás vele.
És apa, ahogy úgy érzed, hogy szeretnéd megismerni, csak szólj, és meglátogatlak vele. Csodálatos nagyapa leszel.
                               
                                       Lányod, Veronica

Piton leengedte a levelet, és maga elé meredt. Pár perc múlva, halványan elmosolyodott, és majdnem két év után először megszólalt:
-Büszke vagyok rád, lányom.

Te jó ég... A végére értünk. Túl szürreális ahhoz, hogy elhiggyem. Köszönöm nektek a sok támogatást, amit ezalatt a két év alatt kaptam tőletek, és nagyon remélem, hogy a többi történetemet is ennyire fogjátok szeretni. Addig is, megyek sírni a sarokba. 🥲❤