Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

A felfedett igazság

Egy percig néma csend volt,majd egy diák elkezdett sírni.Veronica csak nézte a bogár helyét,majd megrázta a fejét.
-Mi történt?-kérdezte olyan hirtelen,hogy mindenki egyszerre emelte rá a tekintetét.-Miért állok itt?És mikor kezdődött meg egyáltalán az óra?
-Gyere lányom,menjünk ki.-indult ki Rémszem,mire Veronica gyorsan körülnézett a terembe.Rémült arcokat látott maga előtt és nem értette mit tett,ezért követte Rémszemet.Kinyitotta az ajtót és kiengedte rajta Veronicát,majd becsukta maguk után.
-Mond csak,nem érzel semmi furcsát,vagy nem éreztél mostanság nagyobb fájdalmat a karodba?-fogta meg Rémszem Veronica vállát.A lány elgondolkodott.Mondja meg az igazat?
Végül úgy döntött,hogy ezt mondja:
-Nem,nem éreztem semmit.
Rémszem összeszűkítette a fél szemét.
-Emeld fel a tallárod ujját.-vette le a kezét a lányról.
Veronica reflexből a jobb tallárja ujjához nyúlt.
-Nem azt,a másikat!-utasította.
Remegő kézzel nyúlt az ujjához,és lassan elkezdte felfele húzni.Nem mert odanézni,mert érezte,hogy már nem csak a halvány jegy van ott.
Miután teljesen felemelte és nem hallott semmi reakciót a tanártól,ígyhát odanézett.
Rájött,miért nem hallott reakciót.A szürke folt helyén most ott volt teljes formájában a Sötét Jegy.Veronica pontosan tudta mi ez,és hogy néz ki,mivel apjának is ilyen van.
Egyből leengedte tallárja ujját és annyi kérdés keringett a fejébe,hogy meg se tudott szólalni.
-Jól van,nincs semmi baj.Gyere,megyünk Dumbledorehoz.-indult el Rémszem.
-T-Tessék?Ugye t-tudja,h-hogy ki fog csapni!-dadogta a lány földbe gyökerezett lábbal.
-Dehogy is fog,mert számítottunk erre.-fordult vissza Veronicához a professzor.
-Tessék?Hogy érti,hogy tudtak erről?Tudtak arról,hogy Ő,Akit Nem Nevezünk Nevén egy 15 éves lányt fog megbélyegezni?-kérdezte Veronica mostmár egy kicsit sem illentudóan.
-Csak gyere,majd mindent megtudsz.-indult el újból Rémszem.Most Veronica is követte,mert kezdte magát kényelmetlenül érezni.
Rémszem kinyitotta az ajtót.Ahogy belépett egy Főnix madár repült el a feje fölött.
-Nem kell megijedni,Fawkes nem bánt.-jött elő Dumbledore a függöny mögül,és rámosolygott Veronicára.
Pár másodperc csend után egyszer csak kicsapódott az ajtó,amin besietett Hagrid,McGalagony,Tonks,Remus,Molly és Piton.Veronica rémülten nézett a bejövő személyekre.
-Mordon,mi történt?-kérdezte Lupin zihálva.
-Mutasd meg nekik!-veregette meg Rémszem a lány vállát.
Veronica nem nézett senkire,csak gondolkodás nélkül megmutatta a Jegyet.Tonks,a mindig derüs boszorkány keserves sírásba kezdett.Ahogy Veronica ránézett az apjára könnyeket látott a szemébe.Ahogy Piton Veronica szemébe nézett,egyből utat tőrt magának az első könnycsepp.
-Mire kell Neki egy 15 éves kislány?-kérdezte Hagrid zokogva.
-Most erről fogalmam sincs.De a terv bevált.Igazunk volt.-sóhajtott Dumbledore.-Viszont szerintem most menjünk,hadd beszéljenek.-biccentett Piton felé,aki hálásan tekintett az igazgató felé.
Miután mindenki kiment kínos csend telepedett a teremre.Piton megelégelte a csendett,így odament lányához és szorosan magához ölelte.Abban a pillanatba mind a kettőjükből kitört a zokogás.Most először látta apját igazán sírni.
-Minden rendben lesz.Megoldjuk.-nyugtatta Piton Veronicát,és saját magát is egybe.
-Sajnálom.-mondta Veronica,bár ő se tudta miért.
-Ez az egész az én hibám.-kezdte Piton,amikor sikerült lenyugodnia.-Ha nem írattalak volna ide,akkor nem ez lenne.
-Honnan tudod?Lehet,hogy akkor is így alakult volna.Ez nem a Roxfort hibája.
-Igazad lehet.-adta be végül a derekát Piton,majd egyszer csak mintha megfagyott volna.-Te tudtad.Ezért nem voltál múltkor mágiatörténelem órán.-tolta el gyengéden magától Veronicán.
-Nem tudtam,Csak egy folt colt a karomon.-magyarázta
-Miért nem szóltál?-törölte meg lánya arcát.
-Ha tudtam volna mi ez,hidd el szóltam volna.-szipogta.-És most mi lesz?
-Dumbledore megmondja.
Ahogy ezt Piton kimondta,már nyílt is az ajtó.