Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

A Nagyúr előtt nincsenek titkok

Piton még csak meg se rezzent a neve hallatán.
-Mit meséljek,Nagyuram?-kérdezte, mire Voldemort felállt a székéről, és elkezdett sétálni Piton felé.
-Perselus, hát még nem tanultad meg, hogy előttem nincsenek titkok?- állt meg Voldemort a hátánál, de Veronica nem mert ránézni. Csak mereven bámult előre, mintha az ott ülő vézna, szakállas ember érdekesebb lenne.
-Nagyuram, nem értem mire szeretne célozni.- remegett kissé meg mostmár Piton hangja is. Veronica teljes erejéből érezte mi a helyzet, mégis próbálta elrejteni ezt a csúf gondolatot.
-Ó, nem?Sebaj, akkor elmondom én mi a helyzet. És most nem csak te vagy nagy bajba Perselus. Itt mindenki nagyon-nagyon nagy bajban van.- magyarázta Voldemort. Veronica eközben úgy érezte mintha valaki turkálna a zsebében. Amikor odanézett, meglátta az apja kezét, aki abban a pillanadban vette ki Veronica varázspálcáját a zsebéből. A lány értetlenül nézett fel Pitonra, aki hallgatásra intette, és avval el is tette a lánya pálcáját a sajátja mellé. Nem értette, hogy mi oka volt Pitonnak elvennie a pálcáját, bár valószínűleg jó oka volt rá.
-Képzeljétek mi jutott ma a fülembe.-kezdett bele Voldemort, aki még mindig ugyanúgy Piton és Veronica hátánál állt. -De mielőtt még belekezdenék, adnék egy gyermeknevelési tanácsot Narcissaéknak.
Veronica érezte, hogy az említett megfeszül mellette.
-Soha ne ossz meg a kölyköddel fontos dolgot. -mondta lesajnálóan Voldemort.
-E-Ezt hogy érti, Nagyuram? -kérdezte remegő hangon Lucius, és amikor Veronica ránézett, rájött, hogy nem csak a hangja remeg.
-Az hamarosan kiderül. Viszont most menjetek! Készüljetek fel a holnapra!
A teremből egyből mindenki hopponált.

-Mi történik itt?-kérdezte Veronica, ahogy visszaértek a bájitalterem elé. Piton szembefordult vele, és megfogta a vállát.
-Ma este, vacsora után találkozunk a szobám előtt, és igérem mindent elmondok.
Veronica erre csak bólintott, nem ment bele a részletekbe;nem mondta el, hogy ő már elég sok mindent tud, hanem csak emgedelmesen bólintott. Azzal Piton el is indult a terem felé.

-Ronni! -kiabálta valaki. Amikor az elmített hátra nézett, Harryvel találta szembe magát.
-Harry, szia! -erőltetett egy mosolyt magára Veronica.
-Ronni, tudom, hogy mostanában nagyon csúnyán viselkedtem, de engedd meg, hogy megbeszéljük.
-Ööö... Jó beszéljük... Csak... csak nem most, mert... ööö... Megigértem apának, hogy...ööö... segítek neki.
Harry értetlenül nézett a lányra, de Veronica ezt nem is csodálta;nem volt benne biztos, hogy egy szót is helyesen ejtett ki zavarodotságában.
-Á, jó, hát akkor... esetleg holnap? -próbálkozott Harry. Veronica nem mert határozott igent mondani. Nem tudta mit hozz a holnap.
-Aha, meglátjuk. -hagyott inkább rá. Harry kissé elkeseredetten köszönt el húgától, majd sétált el a Griffendéles háló felé.

-Na, akkor elmondod? -kérdezte a lány, ahogy leült az ágyra. Piton le, s fel járkált, ami Veronicat már kissé zavarta.
-Nem lesz egy leány álom, de egyszer mindenen túl kell esni. Jobb, ha tőlem tudod meg.
-Jó, jó, mond már! -türelmetlenkedett Veronica. Hiteles színésznő volt, nincs mit kertelni.
-Nos, tudod, hogy a Nagyúr békét akar kötni Potterrel, abban az esetben, ha a terve nem váll be. -kezdte keserűséggel a hangjában.
-Igen, én is ott voltam.
-Csak ugye nem tudja, hogy kell ezt. Ma már a vérszerződés, esetleg a megszeghetetlen eskü nem elég. Ettől egy sokkal szorosabb kötelék kell. -hagyta figyelmen kívül Piton, Veronica előbbi beszólását.
-Aha, és mi az a "szorosabb kötelék"? -próbált a hangjába félelmet és izgatottságot csalni Veronica.
-Egy gyerek. -mondta ki nehezen Piton. A mindig egyenes és őszinte Piton.
-Harrynek kell szülnie egy gyereket? -tette a hülyét Veronica.
-Nem. A legközelebbi női rokonnak kell. -fordult a lányával szembe. Veronica döbbenten nézett apjára. És ez nem volt megjátszva. Félelmetesen hangzott az ő szájából.
-Petunia néni? -próbálkozott meg. Piton megrázta a fejét.
-De mindent megteszünk, hogy ezt elkerüljük. -tette hozzá a férfi. Veronica felállt az ágyról és elindult kifele. Nem csapta be maga után az ajtót, egyszerűen és nyugodtan bezárt. Pedig belül mérges és szomorú volt.