Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Fenyegető szavak

Benyitott, és meglátta, hogy a két férfi még mindig bent van a terembe. Tom az íróasztalnak dőlve, unottan néz a miniszterre, akin látszik, hogy nagyon fél és ideges. A lány érkezésére, mindketten felkapták a fejüket. Tom egyből megindult a lány felé, aki csak mereven állt az ajtóba, várva a következményeket.
-Ha most megtehetném, egyből felbontanàm a szerződést, és az egész családodat hamuvá változtatnám. Potterrel kezdeném. - suttogta gonosz mosollyal az arcán, hogy a miniszter ne hallja meg. -De sajnos ez nem történhet meg. Helyette inkább megkeserítem a hátralevő, szánalmas életedet. -fejezte be a mondandóját, majd visszaállt a miniszter mellé, aki láthatóan megkönnyebbült, hisz nem hallotta mit mondott a férfi Veronicának.
-Akkor mostmár megbeszélhetjük normálisan ezt az egészet. -sóhajtott a miniszter. -Mint már mondtam, sajnos az esküvőt csak augusztusban lehet megtartani.
Tom csak bólintott egyet idegesen, de nem mondott semmit.
-Remek, akkor ezt meg is beszéltük. Augusztus 24, a maguk dátuma.

-Elég izgalmas életed van mostanában, ahogy hallom... -próbálta kicsit lazábbra venni a figurát, Remus. Egy közeli parkban sétálgattak, hisz már rég nem beszéltek.
-Az nem kifejezés. -sóhajtott Veronica.
-Ezt titkoltuk előled, és Tom elől is.
-Hogy érted, hogy előle? Hogy nem tudott erről?
-Nem túl híres megoldás, erről is csak a minisztériumból értesültünk, amikor már szorult a hurok.
-Ez akkor is annyira...abszurd, hogy pont ilyeneket nem tudott a nagy Voldemort.
Remus Veronica felé fordult, és mélyen a szemébe nézett.
-Miért érzem azt, hogy már most sikerült konfliktusba keveredned Tommal? - sóhajtott lágyan.
Veronica elhúzta a száját, és kitört belőle az elmúlt időszak feszültsége. Remus átkarolta, és próbálta megnyugtatni.
-Minden rendben lesz előbb utóbb, hidd el. Megoldjuk.
Verocia tudta, hogy itt nincs kibúvó, de könnyei törlése közben csak bólintott egyet.
Pár perc csend után megszólalt:
-Az édesanyám gyilkosával kell összeházasodnom. Ne várja el senki tőlem, hogy úgy tegyek, mintha ez semmit se jelentene.
Remus, mintha kissé megfeszült volna, de ugyan olyan lágy hangon szólalt meg.
-Tisztában vagyok vele. De mindennek van egy ára. Evvel megmented a családod, legfőképp Harryt.
A lány ezt tudta jól, pont ezért nem szólt eddig semmit se a haragjáról.
-Hogy állsz a hopponálással? -váltott témát Remus.
-Ha minden jól megy, születésnapomra le is teszem a vizsgát.
-Nagyszerű. De most, ezek szerint még én kell haza kisérjelek. -mosolygott Remus.
-Úgy tűnik. -mosolyodott el vegre Veronica is.
-Akkor indulás, mert apád csigává változtat.