Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Merengés

Miután megcsinálták Veronica haját és sminkjék (külön kérte, hogy visszafogotabb legyen), Tessa megmutatta neki a ruháját. Gyönyörű fehér ruha volt, a felső részén sötétzöld csíkokat lehetett felfedezni.
-Mugli esküvő lesz? - kérdezte Veronica reménykedve.
- Is-is. Én se tudok sokat - vonta meg a vállát az asszony. -Belebújsz?

Veronica kicsit nagynak érezte magán a ruhát, talán fogyott egy kicsit az utóbbi időszakba.
-Káprázatos vagy! - mondta suttogva Tessa, miután jól megnézte a lányt.
Először csak azt hitte, hogy csak szokásból mondja, de amikor meglátta magát a tükörbe egészen elgondolkodott. Önbizalmat kapott, pedig sose hitte, hogy egy gyönyörű öltözék bármit is változtathat az ember külsején.
-Hátha az Úr is így gondolja majd -suttogta Tessa hirtelen.
Veronica tudta, hogy erre semmi esély. Hisz ez az egész magában is csak egy formalitás.
Kopogás hallatszott az ajtón.
- Tessa, itt Albus! Bejöhetek, készen álltok?
-Jöjjön csak!
Az ajtó nyitódott, Dumbledore lépett be rajta. Nem feltétlenül úgy nézett ki, mint aki esküvőre jött, de mintha más lett volna, mint a hétköznapokon.
Amikor meglátta Veronicát, elmosolyodott.
-Bátor lány vagy, Veronica. Apád büszke lesz rád.
Mostanra Veronica evvel tisztában volt. Eddig azt hitte, hogy apja sose lesz igazán büszke rá. Hisz ő egy törvénytelen gyerek, aki most a legnagyobb ellenségére van kényszerítven.
Nem is. A legnagyobb ellensége James Potter volt. A férfi, aki úgy szerette Veronicát, mintha a sajátja lenne.
- Lassan indulnunk kéne a családért - szólalt meg Dumbledore.
-Menjenek csak, hamarosan én is csatlakozom - jelezte Veronica. Dumbledore egyből bólintott, mivel tisztában volt vele, hogy kell még egy pár perc magány a lánynak.

Nézte magát a tükörbe. Úgy villant fel előtte édesanyja képe, mintha csak Edevis tükre lenne előtte.
Most nem érdekelte hogy mi lesz a jövőben. Most hiányzott neki nagyon Lily. Sőt, még James is. Hálás volt neki. Bár, Piton teljes szívéből utálta Jameset, azt még is elárulta a lányának, hogy védte. Ennyivel tartozott neki.
Pár pillanatig még merengett, majd vett egy mély levegőt, és kisétált a szobából.

A házba érve, egyből elindult a nappali felé. Beérésére az ott lévők gyorsan fel álltak és percekig csendbe nézték. Piton, Harry, Hermione, Draco, Narcissa és Lucius volt ott. Pitonnak már abban a pillanatban könny szökött a szemébe, és a lányához sétált.
- Az én egyetlenegy, gyönyörű gyermekem - avval szorosan átölelte, majd így szólt:
- Annyira sajnálom, hogy nem egy olyan férfival éled meg ezt a napot, akit teljes szívedből szeretsz.

Jóóóó napot/estét/reggelt, akármit! Húú, nagyjából negyed éve nem volt rész, ami bennem már elég nagy bűntudatot keltett. Viszont, valahogy nem volt kedvem és időm. Úgy voltam vele, hogy nem erőltetem, mert abból jó nem feltétlenül sülhet ki.
Végül, most úgy döntöttem visszatérek, viszont nem ígérem, hogy nagyon aktív leszek. Ebben a tanévben felvételizek, szóval nem biztos, hogy mindig lesz időm.
Egyre közelebb vagyunk a végéhez, tehát már nagyobb kimaradások nem lesznek.
Addig is nézetek rá a többi történeteimre is.<3