Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Vérszerződés

-Tehát, ennek az egésznek a lényege az, hogy a varázs- és a mugli világ zavartalanul tudjon működni. -kezdett bele a miniszer. -Amint a szabályzatba meg van írva egy békekötéshez házasság kell, hogy hatásos legyen. Általában a két békét kivánni kötő fél házasodik össze, de, mivel a két fél azonos nemű ez esetben, így Harry legközelebbi női rokona kerül sorra. -nézett Veronicára a férfi. Veronica inkább az asztalt tanulmányozta, de közben azért figyelmesen hallgatta amit a miniszter mond.
-Ez azért szabály, mivel e házasságból gyermeknek kell fogannia. - folytatta a férfi, és itt megállt, mivel tisztában volt vele, hogy ez most elég nagy zűrzavart fog okozni.
Úgy is lett, Harry egyből felkapta a fejét.
-Maga most ugye csak viccel? - kérdezte indulatosan. Dumbledore nyugatóan megfogta a félkarját, de Harry felugrott a székről. -Azt már nem engedem!
-Az nem rajtad múlik. -szólalt meg valaki. Veronica először azt hitte, hogy a miniszter volt, de a férfi csak mereven ült. Amikor a lány arrébb nézett, észre vette, hogy a Nagyúr sétált be az ajtón vészjósló arccal. Mindenki elhallgatott, viszont Harry ugyan úgy állt.
-Ezt csak magadnak köszönheted Harry Potter. Ha akkor meghaltál volna, talán a testvéred zavartalanul élhetett volna. -sétált Voldemort az asztalhoz. A miniszter nem mondott semmit, csak döbbenten ült, pont úgy mint a többiek.
-Ez a nap a békekötésről szól, megtennéd Tom, hogy leülsz? Te is Harry, ha kérhetném. -szólalt meg végül Dumbledore. Voldemort egy undorodó arckifejezés után leült, Harry pedig szinte levágta magát a székre idegességében.
-Most, hogy mindannyian megnyugodtunk, folytathatod. -biccentett Dumbledore a miniszter felé.
-Rendben, tehát -köszörülte meg a torkát- Potter úrnak is lesz szerepe, mivel neki kell vérszerződést kötni. Erre pedig most kerül sor.
Harryn látszott, hogy belül tombol, viszont próbálja tűrdőztetni magát. Voldemort valószínűleg már tudott erről, mivel semmi reakciót nem mutatott.
-Senki nem mond semmit? -kérdezte a miniszter, de a csend tovább húzódott. -Rendben, akkor hát kezdjük is.
A miniszter és Dumbledore felállt, ezt követte a többi, kivéve Harry. Úgy nézett ki a fiú nagyon küszköd magával, talán mérlegeli a helyzetet. Egyszer csak rákapta a tekintetét Veronicára. Semmi harag nem volt a tekintetébe, inkább sajnálat, de a lány csak biccentett egyet, evvel is jelezve, hogy tegye a kötelességét, ő próbál megbírkózni evvel az egésszel. Harry felállt.
-Kérem, álljanak ide- mutatott az asztal elé a férfi, és Harry egyből odalépett. Voldemort követte, most szemben álltak egymással. A miniszter elővett egy kis zsebkést és Harry kezébe nyomta.
-Nem kell nagyon megvágd, egy kis rész elég.
Harry értetlenül nézett a miniszterre, majd Dumbledorera aki keserűen  mutatta, hogy a tenyerét vágja meg. A fiú homlokráncolva visszafordult, és lassan egy csíkott húzott a tenyerén a késsel. Egy kissé felszisszent, majd ránézett a miniszterre.
-Remek! Most a másik félt, ha kérhetném.
Voldemort kikapta Harry kezéből a kést, mint aki nagyon unja ezt az egészet, és a háta közepére se kívánja. Gyorsan megvágta a kezét, és felemelte, mint aki pacsizni akar. A fiú megint csak értetlenül nézett, de anélkül, hogy bárki segítséget kérte volna, mint aki megvilágosodott a kezét a Voldemortéhoz érintette. Ez rosszabb, mint egy rémálom, gondolta magában Veronica.
A vércseppekből, amik a két kéz között folytak le, egy kicsi üvegcse alakult ki. Ahogy ez megtörtént Voldemort el is húzta a kezét. A miniszter gyorsan a lebegő üvecskéhez sietett, és elkapta azt.
-A béke egyik jele. Mostmár csak az átváltozás, a házasság és a gyermek van hátra. -mondta megkönnyebbülve