Riverdale Preference & Oneshots

Megismerkedés

Mindegyik rész az olvasó szemszögéből játszódik

Jughead: Egyikőtök sem néz az orra elé.

A Riverdale gimnázium diákjai ugyan olyanok, mint bármelyik másik. Ugyan úgy meg vannak a klikkek. Az izmos focisták, a hajlékony pompon lányok, a divatos lányok, akiknek senki nem szól be és így tovább. Nos én nem tartoztam egyik körbe se. Pontosabban mondva én vagyok az a könyvmoly lány, aki bár nem mindig ötöst visz haza, jó tanuló. Senki nem ül le hozzám, senki nem zavar ez nekem így tökéletesen jó. Tavaly nyáron rászoktam, hogy mindenféle megjegyzést írok a könyveimbe, amit írás közben újra feltudok használni. Azért, hogy Reggie és Cheryl ne tudja mit olvasok mindig ugyan azt a fekete cím nélküli borítót használom. Épp a legizgalmasabb részhez értem, mikor neki mentem valakinek és hátra estem. Mikor felnéztem egy szürke sapkás fiúval találtam szemben magam. Láttam már őt órán, de még soha nem beszéltünk.

– Bocsi, épp a legjobb részbe merültem be.
– Semmi baj én is. – Mosolygott rám halványan. Felállt és kinyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni. Mindketten felvettük a saját fekete borítós könyvünket és mentünk a saját dolgunkra. Töri órán szabad foglalkozás volt és elővettem a könyvet, hogy tovább olvassam. Nagyon meglepődtem, mikor nem a saját írásommal találtam szembe magam. Az első oldalra a következő név volt írva.

Ez a könyv Jughead Jones tulajdona

Meglepődtem, de úgy voltam vele, hogy akár bele is olvashatok, néhány helyen nem értettem egyet vele és ceruzával odaírtam a saját véleményemet. Az iskola végeztével épp kiléptem az ajtón, mikor megláttam ugyan azt a szürke sapkát egy motornak támaszkodva. A kezében egy fekete borítós könyv.

– Azt hiszem összecseréltük.

– Igen én is észrevettem. – Vakartam meg a tarkómat, mosolyogva odasétált hozzám.

– Elég érdekes dolgokat írtál oda, bár nem mindennel értettem egyet szóval én is odaírtam pár dolgot. Bocsi csak nem tudtam megállni.

– Semmi baj én sem tudtam megállni. – Együtt kezdtünk el nevetni.

– Cserélhetnénk máskor is könyvet.

– Tetszik az ötlet. – Mosolyogtam rá, visszacseréltük a könyveket és elbúcsúztunk.

Charles Smith: FBI ifi óra kis zsenije.

Izgalmasan vártam, hogy milyen lesz az ifiképzés. Mindig is érdekelt a nyomozás és a hasonló dolgok.

– Üdvözlök mindenkit az FBI ifiképzésén. Charles Smith ügynök vagyok és én tartom majd az órákat. Úgy gondoltam, már az első alkalommal beleugrunk a mély vízbe, sorozatgyilkosok. – A leghátsó padban ültem, de még így is jól hallottam. Lekapcsolta a lámpát és beizzította a vetítőgépet. – Ez egy bűnügyi helyszín, hat áldozatot találtunk elásva egy folyó mentén a nyugati parton. – A következő képen három bűnöző állt a szokásos számos táblával a kezében. – Mielőtt részletezem, mit tippeltek, melyikük a gyilkos?

– A második.

– A harmadik. – Mondtuk egyszerre Betty-vel. Hátra fordulva nézett rám.

– Ugyan már T/N ezerszázalék, hogy a második az, egyszerűen érzem.

– Mondja az, aki beengedett egy elmebeteget a házába. – Szóltam vissza neki karba tett kézzel. Már épp felállt volna, mikor Kevin megfogta a kezét.

– Igazából T/N-nak-nek igaza van. A harmadik férfi volt a gyilkos. – Szólalt meg Charles, mire győzelemittasan néztem a Cooper lányra.

– Csak mázlid volt. Úgysem menne még egyszer. – Morogta a szőke lány.