Riverdale Preference & Oneshots

Tréfa háború

Jughead

Tekintve, hogy Jughead a horrorfilmeken nőtt fel elég érdekesek a tréfái. Kissé olyanok, mintha Fűrész filmek nem halálos- annál bosszantóbb- csapdái lennének. Eleinte úgy vagy vele, hogy nem vágsz vissza, mivel nem leszel ilyen gyerekes. Viszont, mikor Jughead az összes ruhádat eltűnteti, Cheryl és Toni segítségével eléggé pikáns darabokra cseréli le őket, akkor megfogadod, hogy Jughead Jones megbánja a napot, mikor elkezdte ezt a háborút.

[Olvasó szemszöge]

Jughead utolsó húzása messzire ment. Tudta jól mennyire nem szeretem a sokat mutató ruhákat. Azzal nincs bajom, ha más viseli őket, de rám ne erőltessék őket. Mérges voltam rá, de már tudtam mivel fogok visszavágni. Egyszer mikor Jughead tovább dolgozott egy cikken Tonival, akkor én náluk beszélgettem az apukájával. Mr. Jones mutatott néhány cuki, kissé vicces gyerekkori képeket az én sapkás barátomról. Elkértem azokat a képeket. Beszkenneltem őket, elkezdtem dolgozni egy kis videón. Lassan két hete volt Jug utolsó csínye.

– T/N kérlek...beszéljük meg. Nagyon sajnálom. – Mondta ahogy próbált meggyőzni, hogy bocsátsak meg neki. Azóta eléggé kerültem, direkt, hogy édesebb legyen a bosszúm Megforgattam a szemem, minden ideg szálammal azon voltam, hogy ne mosolyogjak szélesen. A klubszobában már felállítottam a vetítő vásznakat. A baráti társaságunk már bent volt én mosolyogva ültem le Sweets mellé. Jug kissé mogorván nézett a magasabb fiúra. Én észre vétlenül megnyomta egy gombot, mire elindult a videó, amit a képekből vágtam össze. Direkt úgy helyeztem el a vetítő vásznakat, hogy a klubszoba bármely pontjáról lehessen nézni a vetítést. Mindenki jókat röhögött a képeken.

– Ez aztán a békülős ajándék Jones. – Nevetett mellettem Sweet Pea, Juggie csak döbbenten kapkodta a fejét.

– Ezt... nem én...

– Én voltam. – Mondtam mire Reggie és Pea a földön kötött ki a nevetéstől. Felálltam és Jugheadhez sétáltam. – A bosszú a legédesebb desszert. – Mondtam puszit adva az arcára és elvettem a sapkáját. Mosolyogva sétáltam a történelem terem felé.

Charles Smith

Eleinte aranyosnak tartja a kis térfáidat, de mára már kezdi unni őket így arra gondolt, hogy egy kis segítséggel visszaadja a kölcsönt és már támadt is egy igazi félelmetes ötlete.

[Charles szemszöge]

A barátnőm kis tréfáit édesnek tartottam. Viszont az már kezdett idegesítő lenni, hogy T/N minden másnap megviccelt. Nem tudtam mit kellene tennem, habár Jughead jókat nevetett rajtam.

– Na jó öcskös. te meg én szépen elbeszélgetünk arról, hogyan állítsam le a barátnőmet.

– Hát nem hiszem, hogy bár hogyan is le lehet állítani a Jones helyességet. – Vont vállat mosolyogva, én csak vettem egy mély levegőt. Megmasszíroztam az orrnyergemet.

– T/N tréfáira gondoltam. Nem a négy fal zárt ajtó témára öcskös.

– Tudod mit mondanak. Rossz az aki rosszra gondol, de hülye aki nem. – Mondta védekezően felemelve a kezét. – Habár szerintem vissza kéne adnod neki a kölcsönt.

– Nem akarom bátorítani. – Ráztam a fejem.

– Nézd, tudom T/N nem tűnik olyan lánynak, de imádja az április elsejét. Ő a legnagyobb móka mester. Ha megijeszted, akkor visszaadod a kölcsönt, de nem is fogod bátorítani.

– És mégis hogy ijesszem meg? – Kérdeztem egy kissé kíváncsian. Nem akartam bántani T/N-t, de szerettem volna ha leáll. Hiába kértem meg, hogy álljon le ugyan úgy csinálta. Jughead töprengve nézett maga elé.