Riverdale Preference & Oneshots

Charles Smith ~1

Ez SheilaBarnesStark kérésére készült. Remélem tetszik  bár nem a legjobb történetem. Mindenkinek jó olvasást.

Azért kezdtem el egy elhagyatott motelban rajzolni, mert csendes volt és nyugodt. Aztán megjelentek a Farmos idióták és még Fangs is inkább leütött és bezárt egy üres raktárba. Mikor felébredtem egy székhez voltam kötözve, de nem kötéllel. A kezeimen gyors kötöző volt, míg a lábamon ragasztószalag volt. Nem is törődtek velem, még Fangs sem nézett rám, hogy jól vagyok-e. Edgar hozott be egy kevés vizet és pizza maradékot. Ezek után mindig visszaragasztotta a számat. Nem is tudom mennyi idő telhetett el, de elegem lett ebből az egészből. Kiszúrtam a gyorskötöző végével a számon lévő ragasztószalagot. Meghúztam a gyorskötözőket, majd felfeszítettem a karomat, így kiszabadultam. Levettem az számról, majd a lábamról is letéptem. Kinyújtóztattam a lábamat, mikor hallottam egy lövést. Egy pillanatra ledermedtem, elkezdtem babrálni az ajtóval. Edgar-on kívül senki nem járt arra, amerre én vagyok, így nem igazán féltem, hogy észreveszik. Aztán egy furcsa dolog történt, az ajtó kinyílt és egy öltönyös férfi nyitott be fegyverrel a kezében. Hatalmasat nyeltem, felemeltem a kezeimet és óvatosan felálltam. A férfinak szőkés, világos barna haja volt, zöldes kék szeme, összevont szemöldökkel nézett rám.

– Nem vagyok azokkal az agymosott idiótákkal. Itt szoktam rajzolni és akkor is itt voltam, mikor ide menekültek. Azóta vagyok ide bezárva. – Mutattam a székre és a kezeimre, amiken látszott a piros csík a gyors kötözőtől. Eltette a fegyvert és megnyugtatóan nézett rám.

– Charles Smith FBI ügynök vagyok. Téged hogy hívnak?

– T/N V/N.

– Nagyon örülök T/N. Gyere ideje kiszabadulnod ebből a pokolból. – Mosolygott rám, egy kicsit elpirultam, de én is rámosolyogtam. Egymás mellett sétálva mentünk ki az elhagyatott épületből. – T/N be kellene jönnöd az irodába vallomást tenni. Biztos nehéz lesz, de ez előírás.

– Semmi baj. Megértem, csak egy kicsit esik rosszul, hogy be voltam zárva. – Egyszer csak megöleltek oldalról és Betty-t láttam meg magam mellett.

– Hála az égnek, hogy jól vagy T/N. Mindannyian úgy aggódtunk érted. Mi történt?

– Épp itt voltam, mikor megjöttek a Farmosok. Evelyn elakart fogni és senki nem ellenkezett.

– Még Fangs sem? – Döbbent le a Cooper lány, mire csak bólintottam egyet. Újra megölelt. Ezután beültem Charles fekete kocsijába és elindultunk vissza a városba.

– Minden rendben T/N? Betty elég meglepettnek látszott, mikor Fangs sem állt ki érted.

– Fangs az unokatestvérem és mindketten Kígyók vagyunk.

– Azzal, hogy nem állt melléd nem megszegte az egyik törvényt? – Kérdezte összevont szemöldökkel.

– De igen, ezt honnan...

– FP az apám és tekintve, hogy egy helyen dolgozunk sokat beszélgetünk. – Mosolygott rám kedvesen.

– Hát Riverdale tényleg tele van meglepetésekkel. – Mosolyodtam el, ezután az út csendesen telt egészen a sheriffhivatalig. Lementünk a pince irodába és részletesen meséltem el mi is történt velem. Charles szemében láttam megvillanni egy kis sajnálatot nem mondott semmit sem. Kérdéseket tett fel, de semmi olyat, ami bántó lenne.

Timeskip, mert Fangs, Kevin déli kiadása

Eltelt egy pár nap és úgy tűnt, hogy Fangs észhez tért, de nem voltam hajlandó beszélni vele. Épp Pop's-ban ültem és házit írtam, mikor Fangs jött be az ajtón. Megforgattam a szememet és úgy tettem, mintha észre se vettem volna.

– Szia T/N. – Mondta Fangs mellett állva. – Szeretnék bocsánatot kérni. Borzalmasan viselkedtem veled a Farm hatása alatt, pedig rokonok vagyunk és már bánom, hogy nem veled beszéltem meg, hogy vannak problémáim. – Én rá se néztem, pedig nagyon hiányzott már az unokatestvérem. – T/N kérlek...beszéljük meg! – Könyörgött és én már épp beadtam volna a derekamat.

– Mr. Fogarty hacsak nem akarja, hogy saját kezűleg írjak egy távoltartási végzést, jobb ha távozik. – Mondta Charles összefont karokkal, Fangs vett egy mély levegőt.

– Rendben elmegyek...szia T/N és még egyszer bocsánat. – Ezek után elsétált, Charles pedig leült velem szemben.

– Jól vagy? – Kérdezte kedvesen.

– Igencsak annyira haragszom rá és mégis annyira megakarok neki bocsátani. – Megmasszíroztam az orrnyergemet. – Egyébként, hogy-hogy itt?

– Csak egy rendelésért jöttem, mikor megláttam, hogy egy kissé húzós helyzetben vagy. Gondoltam segítek.

– Köszönöm. – Mosolyogtam rá. – Azt hiszem ehhez hozzá kellene szoknom. – Nevettem fel, amibe Charles is csatlakozott.

– Lehet, bár az első alkalommal nélkülem is kijutottál volna. – Mosolygott rám, mire egy kicsit elpirultam. – Nem gondoltál még arra, hogy el gyere az FBI ifiképzésére? Nagyon okos húzás volt, ahogy kiszabadítottad magad.

– Nem is tudom Charles...lehet nem lenne nekem való, mármint én nem vagyok az a nyomozó típus. Az inkább a két testvéred terepe.

– Hát jó. Próbálkozni szabad.

– Miféle próbálkozás volt? – Charles egy kicsit elpirult és a tarkóját vakarta.

– Szerettem volna több időt tölteni veled. Tudom nem sokat beszéltünk, de nagyon megkedveltelek és arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy randira vagy hasonló.

– Az nagyon jó lenne. – Mosolyogtam rá.

– Elmehetnénk New York-ba. Egy óra autóval és szívesen bemegyek a nagy városba, ha neked is jó.

– Nem muszáj elmennünk egészen a New York-ig. – Próbáltam ellenkezni.

– Ugyan már T/N azok után, amin átmentél kelleni fog. – Mosolygott rám szélesen. – Azt hiszem ideje mennem, mielőtt a többiek éhen halnak az irodában.

– Rendben, jó mulatást és még beszélünk. Már várom a randit.

– Fantasztikus és további jó tanulást. – Integetve búcsúztunk és mosolyogva folytattam a tanulást.