Riverdale Preference & Oneshots

Első randi

Jughead: Pop's

Egyáltalán nem lepődtem meg, mikor Jughead-del Pop's-nál kötöttünk ki. Tudtam nagyon jól, hogy mennyire szereti a sapkás fiú az itteni ételeket. Nem is zavart annyira, hogy idejöttünk. Mosolyogva ültem le a Jones fiúval szemben. Mindketten kikértük a kedvenceinket, majd néma csendben ültünk. Nem nyomasztó csend volt inkább amolyan megnyugtató volt.

– Nagyon örülök, hogy eljöttél velem.

– Én örülök, hogy elhívtál. Bár nem értem miért vártál ilyen sokáig. – Mosolyogtam rá oldalra döntött fejjel. Jug egy kicsit elpirult és lehajtotta a fejét. – Lehet, hogy te vagy a nyomozó zseni kettőnk közül, de nem vagyok vak.

– Sajnálom, ha várnod kellett. – Mondta Jug mielőtt megköszönte volna, hogy Pop meghozta a rendelést. Én is megköszöntem.

– Nem zavar. Csak azt hittem már nekem kell téged randira hívnom. – Vontam vállat és elloptam egy sült krumplit, a Jughead elé tett tányérból. A sapkás fiú csak tátott szájjal nézett rám.

– Ezt se sokan mernék megcsinálni. A kajám csak az enyém. Se Archie, se Betty nem mer belenyúlni a tányéromba. – Rázta a fejét mosolyogva, megvontam a vállamat.

– Mit mondhatnék? Gyáva népnek nincs hazája. – Egyszerre kezdtünk elnevetni, majd több téma is felütötte a fejét. Lassan már egy órája csak beszélgetünk, mert a turmix és a hamburger is elfogyott.

– Akartam kérdezni. Mit írsz ilyen vehemensen a laptop-on? – Néztem kíváncsian a velem szemben ülőre.

– Öhm...egy novellát, arról, ami Jason-nel történt. – Csillogó szemekkel néztem rá.

– Komolyan? Miért nem mondtad? Imádom a kis kommentjeidet. Ezt is biztos imádnám. – Jughead csak elpirulva nézett ki az ablakon.

– Ugyan, annyira nem jó. – Motyogta kissé szégyenkezve. Felálltam és mellé ültem.

– Ezt majd én eldöntöm. Mutasd meg, kérlek. – Kis kutya szemekkel néztem rá. – Kérlek Juggie. – Lebigyesztettem az alsó ajkam, Jughead csak mosolyogva sóhajtott fel és elővette a laptop-ját.

– Jól van, megmutatom. – Én izgatottan kezdtem elolvasni, hogy eddig mit írt meg az én kedvenc délim.

– Ez fantasztikus Jughead. Nagyon tehetséges író vagy. – Mosolyogtam fel rá, amit viszonzott. Átölelte a vállamat.

– Örülök, hogy tetszik.

– Azért egy-két helyen át kéne írnod, túl komor. – Jughead csak felnevetett és közelebb húzott magához. Nem is lehetett volna jobb az első randink.

Charles Smith: Út Frenchette-be.

Charles nem volt hajlandó elmondani, hogy hová is megyünk. Csak annyit mondott, hogy öltözzek ki egy kicsit, de ne túlságosan. Felvettem a K/Sz ruhámat, a hajamat egy egyszerű kontyba fogtam. A megbeszélt időpontban csengettek az ajtón. Mosolyogva nyitottam ajtót, Charles szokásához híven zakót viselt, egy világos kék inggel, a zakóhoz illő nadrággal és fekete cipővel. A haja tökéletesen be volt állítva és a kezében egy csokor vörös rózsa volt.

– Nem tudtam mi a kedvenced, ezért rózsát hoztam. – Mosolygott rám idegesen és felém nyújtotta a virágokat.

– Köszönöm. – Elvettem a virágokat. – Nagyon jól nézel ki. – Mosolyogtam rá, amit szélesen viszonzott.

– Te pedig gyönyörű szép vagy T/N. – Elpirulva nyitottam ki jobban az ajtót.

– Gyorsan vízbe teszem őket és utána mehetünk is, addig gyere be. – Mosolyogtam rá, Charles bejött, én gyorsan elmentem a konyhába vizet engedi egy vázába. Beletettem a virágokat, majd visszasétáltam Charles-hoz. – Mehetünk is. – Charles bólintott és megfogva a kezemet vezetett ki a kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beült a volán mögé. Elindult ki a városból, izgatottan néztem a kinti tájat. Mikor elértük New York-ot tátott szájjal fordultam Charles felé. A mellett ülő FBI ügynök csak felnevetett.