Ez a rész ReginaOrss8 kérésére készül. A lényege az, mikor azt gondolják jön a következő generáció. Mindenkinek jó olvasást.
Jughead
[Jughead szemszöge]
T/N hamarosan belép a terhesség harmadik trimeszterébe. A Kígyók és az apám is szívesen segítettek nekünk. Weatherbee volt olyan rendes, hogy mikor a terhesség miatt T/N nem mozoghatott sokat otthonról tanuljon. Természetesen T/N beköltözött hozzánk. Azt beszéltük meg, hogy Pop's-ban találkozunk. Mosolyogva adtam puszit a szájára, mikor megjöttem. Volt egy nagy tányér előtte. Két fajta krumpli volt és egy hamburger.
– Úúú fincsi. – Mondtam mosolyogva, el szerettem volna venni egy szem krumplit. T/N megütötte a kezem.
– Ez az enyém. – Mondta kinyújtva a nyelvét, nevetve adtam puszit az arcára.
– Persze, bocsáss meg édes. – Mosolyogva adtam puszit a tenyerébe. Vidáman nézett rám, ahogy magához vette a turmixos poharat. A kajálda felé fordult, ahogy nekem döntötte a hátát. Mosolyogva cirógattam a haját. Egyszer csak T/N elejtette a poharat és előre dőlt. Aggódva néztem rá, a szemem sarkából láttam, hogy apám felénk kapta a fejét. T/N még csak a második trimeszter vége felé járt.
– T/N? – Kérdeztem óvatosan. – Minden rendben?
– Nagyon...fáj. – Motyogta, mire ijedten néztem rá.
– Szerinted...mármint...nem korai? – Kérdeztem a fejemet kapkodva. Szerencsére apa épp a Sheriff-et szolgálta ki. Kedvesen mosolyogva lépett elénk.
– T/N próbálj mély levegőt venni rendben? – Mondta Keller Sheriff. – Nem lesz semmi baj, rendben? Beviszlek titeket. – Mondta nekünk, T/N hevesen bólogatott. A Sheriff és én kitámogattuk a páromat a kocsijához. Szerencsére amint megtudták, hogy egy második trimeszter végén járó tinédzserként rögtön elvitték. Én fel-alá járkáltam a váróban. Iszonyúan aggódtam a páromért és a piciért is. Pár perccel később az orvos kijött T/N-val-vel.
– Minden rendben? – Kérdeztem rögtön, ahogy eléjük siettem.
– Nem kell félni. – Mondta az orvos, a papírokat nézve. – Csupán egy kis Braxton-Hicks összehúzódás volt. Szabálytalan méhösszehúzódás és nem a szülés megindulását jelzik. Nem kell félni. Semmi komoly.
– Nem maga érezte. – Morogta T/N összefont karokkal. Megnyugodva sóhajtottam fel. Megköszöntem a segítséget, majd kimentünk, ahol a Sheriff várt ránk, hogy haza vigyen minket.
Charles Smith
[Olvasó szemszöge]
Most léptem be a harmadik trimeszterbe. Charles persze nagyon megijedt először. Könnyes szemmel mesélte el, hogy benne meg vannak a sorozat gyilkos gének és fél, hogy a pici is örökölheti. Én megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Teljesen mindegy, hogy örökli vagy sem szeretni fogom. Ugyan annyira, mint amennyire őt szeretem. Persze megnyugodott és ezek után nagyon belelkesült. Még csak az első trimeszterben voltam, mikor elkezdte a vett házat baba biztossá tenni. Minden sarokra tett egy szivacsos dolgot tett, hogy a baba ne verje be a fejét. Mindenre gyerek zárat tett. Hiába próbáltam beszélni vele azt mondta ezekre szükség van, hogy minden tökéletesen rendben menjen. Még FP is beszélni szeretett volna a fiával, de meg se rezzent. Mindketten olyan makacsok. Volt mikor veszekedni kezdtek. A viszonyuk persze nem sínylődte meg, sosem fajult el túlságosan a vita. általában jó nevettek a saját hülyeségükön. Charles kicsit visszavett, de nem teljesen természetesen. A Jones család nálunk vacsorázott. Jughead imádta, ha főzök, habár Charles ezúttal nem engedett a konyhába. Végig pihennem kellett, amíg ő főzött a receptjeiből.
KAMU SEDANG MEMBACA
Riverdale Preference & Oneshots
Fiksi PenggemarJughead Charles Smith FP Jones Fangs Fogarty Sweet Pea Malachai Reggie Kéréseket elfogadok, mindenkinek jó olvasást