Mondd el! - Lando Norris

3

-Eleget tudsz már rólam? – fordultam felé, mire ő felhúzta a szemöldökét – Mármint úgy értem ez a kínos csönd egészen erre utal...

-Hát tudod a pályán sok mindent hall az ember... - ködösített azonnal.

-Csak mondd, hogy nem Daniel és Max mesélt neked- fogtam a fejem. Ilyen kínosan nagyon rég nem éreztem már magam.

-Hát tudod, hallottam pár sztorit – nevette el magát – de te is elmesélhetnéd, amíg utazunk.

-Biztos, hogy nem fogsz minden kínos történetet kihúzni belőlem. Az már rég volt, fiatal voltam és egy teljesen más életstílust képviseltem – néztem ki az ablakon, elkerülve Lando pillantását. Azokat az éveket néha én is elfelejteném, egyedül az akkori társaságom miatt tudok rá boldogan is visszatekinteni.

-Egyszer elmeséled? – nézett a szemembe Lando.

-Egyszer igen – húztam szomorú mosolyra a számat. – Várj, ez azt jelenti lesz még következő alkalom?

-Isla. Teljesen ledöbbentél – nézett rám Lando, majd hirtelen kitört belőle a nevetés -Persze, hogy lesz még több alkalom. Mit gondoltál, hagylak csak úgy elmenni?

-Hát valahogy úgy...-motyogtam inkább magamnak, minthogy Landonak.

-Ugyan Leclerc , erre ne is számíts. Elfogadtam a kihívást és amúgy se hagynálak csak így elmenni. Most viszont üsd be a címed a GPS-be mert itt vagyunk – mutatott a telefonjára.

Pár perc múlva már a házam előtt álltunk. -Köszönöm Lando – néztem rá mosolyogva, majd már épp szálltam volna ki a kocsiból, mikor utánam szólt.

-Hé Is! Biztos nem hívsz be? – kacsintott rám.

-Álmodozz csak Norris – csuktam be az ajtót nevetve. Lando erre lehúzta az ablakát és miközben én már sétáltam az ajtóhoz utánam kiabált.

-Ne aggódj, lesz még alkalmunk erre is!

Mire hátranéztem, Lando épp elhajtott. Mosolyogva léptem be a házba, gyorsan ledobtam a cuccaimat és elmentem letusolni. Mire elkészültem és visszaértem épp a telefonom csörgött.

-Hello Charles.

-Isla! Dejó, hogy hallom a hangodat. Egyben vagy még, minden rendben?

-Persze ne aggódj -kuncogtam bele a telefonba – minden rendben velem. Lando hazahozott, most pedig vacsorázni fogok.

-Rendben, azért ha bármi van, szólj nyugodtan és elintézem majd ezt a Norrist. Nem fog itt az unokahúgommal szórakozni. Jóéjt Is!

-Jóéjt Charles! – hagytam rá a dolgot. Charles javíthatatlan, de a legkedvesebb ember akit ismerek. Ahányszor csak kellett mindig ott volt nekem, és részben neki is köszönhetem, hogy most a tanulmányaimban és az életemben is ott tartok ahol. Neki köszönhetek, majdnem minden jót az életemből. Azt hiszem ezt sose fogom tudni viszonozni neki, bár most már egy ideje mindent megteszek, hogy ez sikerüljön.

Leültem a kanapéra és elkezdtem a vacsorámat, mikor újra jelzett a telefonom. Landotól jött az újabb üzenet. Hirtelen nagyot ugrott a szívem, de megpróbáltam lenyugtatni magam, hogy ez nem jelent semmit. Pedig éreztem, hogy igenis nagyon sokat.

Lando Norris: Chao Is! Egy valamit nem kérdeztem ma meg. Jössz Vasárnap a versenyre?

Isla Leclerc: Hello. Igen, azt hiszem el nézek én is.

Lando Norris: Akkor ott találkozunk. A többit meg majd kitaláljuk...

Isla Leclerc: A többit?

Isla Leclerc: Lando?

Lando Norris: Álmodj velem Is, jó éjt!

Isla Leclerc: Talán...

Erre már nem kaptam választ tőle, de nem is vártam. Elraktam a telefonom és bekapcsoltam a TVn valami műsort. Egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet, végig Lando üzenete járt a fejemben...

„a többit majd meglátjuk"... Vajon mit tervez? És egyáltalán komolyan gondolja azokat, amiket ma mondott az autóban?

Ezen kérdések foglalkoztatva aludtam el a kanapémon...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Hol is kezdjem... Nem gondoltam volna, hogy én egyszer ilyet fogok írni, most még is megteszem és bevallom elég idegen terep nekem. Nem vártam volna, hogy ennyire tetszhet másoknak az írásom (és igen ez nagyon minta szövegnek néz ki, szerintem is kicsit cringe),főleg úgy, hogy ez az első, mégse tudom máshogy kifejezni magam e téren.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában tudatosította velem, hogy tetszik neki a story és folytassam. Ez nagy örömet és bátorítást adott nekem a folytatásra, amire bevallom szükségem volt, ha bárkinek van építő jellegű kritikája, ne várakozz, írd meg nekem nyugodtan. Nagyon várom.

Köszönöm, hogy olvastok, és ha igény van rá, hozom gyakrabban a részeket!

Phama