Mondd el! - Lando Norris

7

-Hova megyünk? – néztem ki az ablakon. Az utca egyáltalán nem volt ismerős, ahova bekanyarodtunk, de abban biztos voltam, hogy Bristolban vagyunk.

-Elaludtál útközben és nem akartalak felkelteni, de hozzám.

-Hozzád?

-Oké néha tényleg érthetetlenül beszélek, de ezt azért nem nehéz megérteni Leclerc- fordult felém Norris, és bár nem mosolygott, megláttam a szeme sarkában a nevető ráncokat.

-Szóval van itt egy házad – szálltam ki a kocsiból és mindketten elindultunk a bejárat felé. Ámultan néztem a házat, nagy volt és modern mégis csodaszép, pont Landohoz illő.

-Igen, de inkább gyere be. – nyitotta ki az ajtót és engedett be. Hát ha én már a külsőjéért oda voltam a háznak, a belsőjétől szinte elájultam. Csodaszépen berendezett, fehér és szürke színekben pompázott és egy ledcsík vezetett végig a falak tetején. Az előszobából egy folyósó vezetett a konyhába, ami egybe volt kötve egy hatalmas nappalival, ahonnan szintén hatalmas üvegajtókon lehetett kijutni a kertbe.

-Mit kérsz inni? – zökkentett ki Lando az ámuldozásból.

-Öhm egy pohár vizet, köszi.

Pár perc múlva én már a bárszéken ültem és iszogattam a vizem, miközben Lando elvállalta a vacsora készítést. Rossz volt nézni, amit szerencsétlenkedik a konyhában, de mellette borzasztó mulatságos volt látni, hogy van amiben ő sem tökéletes.

-Lando, biztos nem kell segítség? – kérdeztem, miközben elnevettem magam, mikor Lando majdnem leejtette a paradicsomot.

-Egy salátát csak eltudok készíteni.

-Okés, hajrá.

-Oh, baszki. – szisszent fel Lando pár perccel később – Elvágtam az ujjam. – mutatta fel az ujját nekem, én pedig ne bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.

-Jól van, hagyd inkább majd é befejezem – álltam fel és léptem mellé – azt meg tedd be a víz alá. – mutattam az ujjára.

Én befejeztem a vacsorát, amíg Lando ellátta magát és leült a helyemre.

-Eltudnám ezt viselni mindennap – ivott bele poharába, miközben engem figyelt.

-Mármint? – néztem fel rá.

-Azt, hogy itt szorgoskodsz nálam – kacsintott rám, nekem pedig megakadt a kés a kezemben. Lando ezt most tényleg kimondta? Nekem? Hirtelen nem is tudtam erre mit válaszoljak, megfordultam, kivettem a húsokat a serpenyőből és tálaltam magunknak.

-Azt mondtad beszélni szeretnél velem. – emlékeztettem miért is jöttünk ide ma hozzá, mire Lando szembe fordult velem a bárszéken és a szemembe nézett.

-Figyelj Is, tudom miket mondott ma Mazepin a paddockban és ez talán elgondolkodtatott téged is, de én úgy érzem ezt komolyan akarom, ami köztünk van. Bár még csak pár napja ismerjük egymást, mégis úgy érzem és szerintem te is, hogy van valami.

- Igen, én is így érzem. – hajtottam le a fejem – De biztos ez, hogy megpróbáljuk? Elég nehéz lesz, így, hogy a versenyeken is találkozunk titokban tartani a dolgot.

-Is – fogta meg az állam és emelte meg, hogy a szemembe nézzen – Én szeretném, próbáljuk meg.

-Rendben. Akkor próbáluk meg titokban – mosolyodtam el – De ez nem azt jelenti, hogy mostantól akkor a titkos barátnőd leszek!

-Mi?

-Lando Norris, ahhoz előbb minimum egy randira el kell vinned – böktem meg mire elnevette magát.

-Ennyire szeretnéd?

-Igen – húztam széles mosolyra a számat.

-Akkor majd ezt is bepótoljuk – húzott közel magához és csókolt szájon. Annyit már e rövid idő alatt is megtanultam, hogy Lando nem a türelmeségéről híres. Egyre közelebb húzott magához és mélyebben hatolt a számba, miközben én hátulról bele túrtam puha, selymes hajába. Elindultunk a nappali felé, ráültem a kanapé támlájára, miközben Lando még mindig eszeveszetten csókolt, mikor megszólalt a telefonom.

-Oh baszki – toltam el Landot – Ez tuti Charles lesz.

-Komolyan Is. Mi baja a telefonnak és a barátainknak velünk? – lépett hátrébb Lando, hogy elengedjen, miközben én elnevettem magam ezen, hiszen múltkor is a telefon miatt hagytuk abba ott, ahol.

-Szia Charles. Öt perc és visszahívlak. – tettem le a telefont és fordultam Lando felé. – Bocsi, megígértem Charlesnak, hogy elmegyek ma este vele. Ünnepelnek a Ferrarival és már egy órája ott kéne lennem.

-Ma este? Hova mentek?

-Valami közeli bárba, a nevét nem tudom. Miért?

-Ja semmi komoly, csak érdekelt. Na menj, mert a végén Charles engem nyír ki, ha nem jutsz oda időben. Hogy jutsz haza?

-Hát öhm...

-Na gyere elviszlek – nevetett Lando, majd felkapta a pulcsiját, a kocsikulcsot és már indultunk is.

-Köszi, hogy elhoztál. – fordultam hozzá, mielőtt kiszálltam volna.

-Nincs mit, érezd jól magad ma este – fogta meg az állam és húzott közel magához. – Ne érjen este meglepetés. – szólt utánam, mikor kiszálltam.

-Micsoda?

- Semmi érezd jól magad. – intett és elindult a sötét utcán.

Egy óra múlva el is készültem. Lefürödtem, felöltöztem és a sminkemet is megcsináltam. Charles hívott, hogy rendelt nekem egy taxit, ami itt lesz 10 perc múlva és hogy úgy öltözzek, hogy kicsit fancy a buli, de azért ne öltözzem túl. Azt hiszem erre a tökéletes ruhát találtam meg a szekrényemben, egy fekete croptopot, ami leér a köldököm tetejéig, így azért enged egy kicsit kilátszani ,de mégis elegáns és a középen van egy V alakú kivágása, hozzá pedig egy fekete szoknyát, ami a térdem fölöttig ért és kicsit feszes volt. Ehhez a szetthez találtam magamnak egy fekete magassarkút és táskát.

Ahogy beléptem a bárba elállt a szavam. Bár Charles mondta, hogy fancybb lesz, nem gondoltam, hogy ennyire. Mindenhol díszek voltak, a bár fekete és arany színekben úszott és mindenhol a Ferrari emberei voltak. Aztán megláttam az egyik sarkot, ahol ismerősökre bukkantam.

-Hát ezek szerint mégse csak Ferraris buli – léptem az asztalhoz, ahol ott ültek a többiek Max, Dan, Pierre, Carlos, George és Mick.

-Isla, szia. – állt fel Dan és ölelt meg – Csodálatosan nézel ki.

-Köszönöm – mosolyogtam és mindenkit megöleltem, mikor oldalról valaki elkapta a kezem és megpörgetett.

-Charles, elesek. – nevettem el magam, miközben a derekamnál elkapott és megöllet.

-Örülök, hogy eljöttél.

-Én is, fantasztikus ez a hely.

Már épp ültem volna le a fiúkhoz, mikor megéreztem, hogy valaki besétált az ajtón, oldalra néztem és ő állt ott. Fekete farmerban, egy fehér ingben, kezében egy motoros dzsekivel. A ma történtek után nem gondoltam volna, hogy itt találkozom vele újra össze.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Mostanában kicsit elakadtam a történet írásban, de próbálom behozni és innentől kezdve naponta hozni újabb és izgalmasabb részeket, egy kicsit felpörgetni a történetet. Remélem eddig elnyeri a tetszéseteket, és ígérem hozom a következőt!

Phama