Mondd el! - Lando Norris

23

-Srácok, nem tudom feltűnt-e, de azért jöttünk, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ezt elég nehéz lesz, ha nem szóltok egy szót se. Úgyhogy elmondom mi lesz. – csapta össze a tenyerét Charles. -Én elmegyek oda – mutatott a pultra – egy kávéért, ti ketten pedig összeszeditek magatokat és mire visszaérek, csiripeltek, mint a kismadarak. Hajrá. – állt fel az asztaltól és indult el az étterem másik végébe, míg mi ketten Landoval ugyanúgy megszeppenve ültünk, csendben.

Nem véletlen nem szólt egyikünk se egy szót. Miután visszaértük a szállodába és volt egy kis időm összeszedni magam a beszélgetés előtt, váratlan vendég bukkant fel az ajtóm előtt.

-Beszélnünk kell. – fogott meg a kezemnél fogva Lando és húzott vissza az ajtóból a saját szobámba, maga mögött becsukva az ajtót.

-Mi a fenét csinálsz itt?

-Is elegem van. Ráadásul a mai dolgok után, tuti, hogy nem Charles előtt fogom megbeszélni a dolgokat, hanem veled. Még az hiányzik, hogy a végén meg is verjen. Most mi ketten, mint két normális felnőtt leülünk és átbeszélünk mindent. – nézett a szemembe. Más volt ez a Lando, kemény és szigorú, tárgyilagos. Kicsit meg is ijesztett, de tudtam, hogy igaza van.

-Rendben. Foglalj helyet. – mutattam az egyik fotelra a hatalmas üvegablakok mellett, vele szemben pedig én ültem le. Nekem sem volt kedvem jó képet vágni a dolgokhoz, ezért átváltottam. -Én kérdezek. Őszinte választ kérek.

-Sose hazudnék. – nézett mélyen a szemembe Lando.

-Ki volt a csaj, a buliban?

-Elena.

-Elena? Elena, persze.. – nyeltem egy nagyot, miközben próbáltam visszatartani indulataimat. – Az az Elena? Az előző barátnő, Elena?

-Igen Is, az az Elena. Van még jelződ rá?

-Ó, ha tudnád mennyi. Mi volt aznap este?

-Az este elején kaptam egy üzenetet tőle, hogy látta itt vagyok a közelben és találkozni akar. Elküldtem. Aztán folyamatosan írogatott tovább és többet. Megtudta melyik bárban voltunk, odajött és mikor látta, hogy nem vagy a közelemben feljött.

-És megcsókoltad. – álltam fel gúnyos mosollyal az arcomon, az ablak felé fordulva.

-Nem csókoltam meg. – emelte fel Lando a hangját a hátam mögül. – Ő smárolt le, de nem viszonoztam. Ellöktem magamtól.

-Valahogy mégis vele sikerült elhagynod a helyet. – fordultam felé, ugyanolyan haragosan.

-Mit érdekel kivel hagytam el a helyet akkor? Úgyis otthagytál nem mindegy?

-Lando szerinted ez könnyű nekem? – kiabáltam most már én is, miközben éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyel és lassan csordogálni kezdenek. – Szerinted könnyű, mással látni? Ráadásul ugyanazon az éjjelen?

-Mégis te hagytál ott engem egy szó nélkül! – állt fel velem szembe.

-Igen mert haragudtam rád! Nem azért, mert nem szeretlek! – túrtam a hajamba idegesen.

-Te... - állt meg Lando a beszédben, a szavakat keresve. – Te még szeretsz engem?

-Most...Most nem ez a lényeges. Lefeküdtél vele?

-Mivan? Dehogyis. Tejóég Is, te tényleg ezt gondoltad?

-Nem tudtam mit gondoljak. – vettem lejjebb a hangerőmet.

-Nem feküdtem le vele. Beraktam a taxiba, majd ugyanazzal én is hazautaztam. Azután próbáltalak elérni, de semmi nem érkezett felőled.

-Nem tudtam volna mit mondani.

-És most?

-Most? – nevettem el magam kínosan. -Végképp nem tudom, Lando.

-Azt mondtad szeretsz.

-Persze, hogy szeretlek. De egyelőre nem tudnám újrakezdeni, most még nem.

-Is...

-Sajnálom Lando.

-Hé, figyelj. – nyúlt a kezem után. -Én megvárom.

Csak néztem a szemébe, és elvesztem. Fogalmam sem volt mi lesz ezek után velem, vele és legfőképpen azt nem, hogy mi lesz velünk. Valamivel le kellett állítanunk az újságírókat és ehhez egy jó ötlet kellett.

-Egy közös fotó. – szólaltam meg, mikor Charles újra leült az asztalunkhoz.

-Parancsolsz? – fordult felém érdeklődve Charles egyszerre Landoval, aki értetlenül bámult rám.

-Egy közös fotó. Megcsináljuk, beadjuk, hogy minden rendben, majd, ha lemegy a verseny Lando lenyilatkozhatja, hogy azóta változtak a dolgok és szétmentünk.

-Ez...ez nem is rossz. – kavarta meg a kávéját Charles. -Így mindketten jól kerültök ki a dologból.

-Biztos ezt akarod? – nézett rám Lando.

-Legyen ez. – bólintottam.

Egy óra múlva kikerült a közös képünk Lando oldalára. Egy egyszerű kép volt, fekete-fehér, amit még a nyaralásunkkor csinált rólunk valaki, egymásra nevetünk rajta és ennyi. Bárhogy néztem keserédes érzelmek futottak át rajtam, ezen a képen látható volt a szikra, ami kettőnk között mozgott, mintha azóta több év eltelt volna és semmi nem változott meg. Vagyis mégis, talán az egymásba vetett bizalmunk az igen, de ettől függetlenül ugyanúgy érezzük és szeretjük egymást, függetlenül attól, hogy ezt komolyan egyikünk se nyilvánítja ki.

És elképzelhetetlen, hogy az a kémia, amit én érzek magunk között, amikor egy légtérbe kerülünk, azt nem érezné Lando is, amellett, hogy most milyen más érzelmek is kavarognak bennünk.

-Oké, megcsináltuk. – tette le a telefont maga elé Lando, miután biztos volt a siker. Még csak pár perce került fel a kép mégis nyüzsgött a lájkok és hozzászólások számától.

-Rendben, akkor azt hiszem én megyek is. Van még egy-két dolgom. – állt fel Charles.

-Hé, állj csak meg. – kaptam a keze után. – Ma este még beszélünk, a délutáni telefonról.

-Jól van, jól van. – hagyta rám, mint valami hülyére és kisétált az étteremből.

-Nekünk viszont még most van beszélni valónk. – nézett rám Lando, összekulcsolva kezeit.

-Mindent megbeszéltünk délután.

-Nem, nem mindent.

-Mit akarsz Norris?

-Ki mondtad. Ma délután ki mondtad, hogy szeretsz.

-És? Ez nem változtat a dolgokon, most meg már főleg nem.

-Ez igaz. De azon változtat, hogy van miért mennem, hogy változzon valami. – kacsintott rám, felállt és elsétált.

Sokkolva ültem az asztalnál egy magam és bámulta előre. Valahogy mindig megtörténik, hogy Lando Norris felcsigáz, összezavar, majd otthagy és utána én szófoszlányokból kell, hogy összerakjam magamban az eseményeket újra és újra. Sosem tudok lépést tartani vele.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de úgy gondoltam hangulatában és témában is inkább így töltöm fel. Ezek után igyekszem a következő résszel. Nagyon szeretném megköszönni a visszajelzéseket a történettel a kapcsolatban és azt, hogy már 6000-en olvastátok. Fantasztikus érzés. 

Köszönöm!❤

Phama