Reggel fáradtan kászálódtam ki az ágyamból. Tegnap este Lando még későig maradt, megvacsoráztunk és egy csomót beszélgettünk a barátainkról, a családunkról, amik eddig történtek. Mindenről, ami eddig kimaradt és be kellett pótolnunk.
Ma viszont futam van, ami, habár csak délután indul, egésznapos pörgést jelentett. Készülődés közben már éreztem a pezsgést a testemben, azt a természetes izgalmat, ami a sporttal együtt jár, habár én nem versenyezhetek, ugyanúgy élvezem akár Charles. És ez az izgalom csak fokozódott, miközben autómmal kihajtottam a hoteltől és elindultam a pálya felé. Éreztem, hogy nagy nap lesz a mai, még az se tántoríthatta el a jó kedvemet, hogy tudtam Lando ma fogja közölni a sajtóban, hogy a mi kapcsolatunknak vége. Vagyis számukra.
-És a lámpák kialszanak, és elrajtol a 2021-es Belga Nagydíj! – kiabált bele a kirendelt szakkomentátor a mikrofonba, én pedig a képernyőt bámulva izgultam a Ferrari motorhome-ban. Szegény versenyzők egész héten élvezhették a napsütést és a száraz aszfaltot, mára pedig leszakadt az ég és egész nap csak esett és esett. Már csak pár kör maradt hátra, a mezőnyt Max vezette, utána viszont Charles és Lando helyezkedett el, a Mercedes balul elsült kerékcseréje miatt. Idegesen mocorogtam a székemben, mikor hangzavarra lettem figyelmes, aztán én is megláttam a tévén. Charles volt az. Az autója keresztül szánkázott a pályán, kétszer is megpördülve a tengelye körül, majd egy nagy csattanással a falba ütközött és megállt. Kezemet a szám elé szorítva figyeltem a tévét, ahol senki nem mozdult, a szakadó esőben az autó, elejét elhagyva árválkodott, Charlesal benne. Hatan rohantak a kocsihoz, miközben egy mentős autó is megérkezett. Charles nem mozdult, kivették a kocsiból és még pont látni lehetett, hogy kinyitják a mentő ajtaját és az elhajt. A szívem egyre hevesebben vert és éreztem a szememben a könnyeket, amik csípték és vérvörösre festethették azokat.
A versenyt lefújták, én pedig irdatlan tempóban igyekeztem Charles pihenő szobájába. Tudtam, hogy a legközelebbi kórházba szállítják és szüksége lesz egy-két dologra.
Belépve előkaptam a táskáját és elkezdtem bedobálni a legfontosabb cuccait, mikor hangost csapódást hallottam a hátam mögül.
-Is..-hallottam meg Lando hangját – Jó oké, pakolj össze és beviszlek. Ilyen állapotban nem tudsz vezetni, láttam a balesetet, gyere velem.
-Nem érek rá Lando. – hangzott valahonnan nagyon messziről elcsukló, remegő hangom. Idegesen tuszkoltam a cuccokat még mindig a táskámba, miközben a szememet folyamatosan égette a kiszökni készülő könnyek áradata.
-Is figyelj... - szólt hozzám újra, de én mintha meg se hallottam volna pakoltam tovább, mindent csak begyűrve a sporttáskába. -Is! Hé! – Lando szembefordított magával és nem bírta tovább. A könnyeim kicsordultak és csak a zokogásom és folyamatosan remegő kezeim maradtak.
-Be...kell...mennem...hozzá. – néztem a szemébe.
-Akkor én beviszlek. – kapta fel mellőlem a táskát, majd kézen fogott és egy hátsó kijárat felé húzott magával, ahol várt már minket egy fekete bugatti.
Belépve a kórházba, azonnal az infopulthoz léptem és utánakérdeztem, hova került Charles. A recepciós nő nagy nehezen megtudta adni az emelet és szoba számot, én pedig irdatlan tempóban igyekeztem a lifthez, hogy minél hamarabb felérjek unokabátyámhoz.
A folyósóra felérve szembe találtam magam egy nővérrel és a mellette éppen a szobából kilépő orvossal, aki Charlestól távozhatott. Habozás nélkül ott termettem előttük.
-Jó napot! Elnézést, az unokabátyámról érdeklődnék. Nemrég került be, autóbaleset miatt.
-Ó, igen. Itt van a kórteremben. – mutatott a háta mögé. – Most bemehet, aztán később váltanék pár szót magával.
-Ezek szerint minden rendben vele?
-Még beszélek majd önnel, most sajnálom, de sietnem kell. – simította meg óvatosan a karomat, majd elléptek mellőlem és egy másik szobába siettek el.
Óvatosan az ajtó elé léptem, nagy levegőt vettem és elkezdtem lehajtani a kilincset. Landot megkértem, hogy várjon meg a folyósón, először muszáj egyedül látnom Charlest, hogy minden rendben van e.
KAMU SEDANG MEMBACA
Mondd el! - Lando Norris
Romansa|Lando Norris Fanfiction| A konyhapultnál vágtam össze a gyümölcsöket, mikor a derekam köré fonódott két kar és a fülemnél éreztem a meleg leheletét. - A pólómra majd szükségem lesz - súgta a fülembe, én pedig tiszta libabőr lettem. Megfordultam és...