Mondd el! - Lando Norris

19

-Srácok én ezt nem bírom. Meghalok a másnaposságban. – nyafogott mögöttünk Pierre, miközben a nagy csapattal sétáltunk fel lépcsőkön a városba. Egy eldugottabb kávézó volt az első célunk, reggelit és kávét szerezve.

-Nyugi, már itt vagyunk. – álltam meg a lépcső tetején, ahonnan egyből a kávézó kertje nyílt. Gyönyörű volt, mindenhol virágok és hatalmas kilátás a vízre. Leültünk egy asztalhoz és amíg a reggelinket fogyasztottuk átbeszéltük a mai napot.

-Oké, akkor tandemugrás, aztán vissza a hajóra és irány a görög partok. – csapta össze a tenyerét Max, a napszemüvege mögül boldogan nézve ránk.

-Mi? Milyen tandem? – pislogott körbe értetlenül Isa.

-Ohh tényleg. Ti erről lemaradtatok lányok. Szóval az van, hogy a mai program városnézés lett volna iszogatással...De aztán felhívott minket egy cég, látták az instánkon, hogy itt vagyunk és meghívtak magukhoz ugrani. – vigyorgott boldogan Daniel.

-Oké. Akkor Is valami ötlet? – nézett rám Isa.

-Terveim között volt a vásárlás.

-Remek ötlet. – vigyorgott rám. – Akkor srácok. Ti mentek ugrálni, mi addig vásárolgatunk és délután egykor a motorcsónaknál tali.

-Oké. Nekem jó. – állt fel Charles. – De figyeljetek egymásra. – emelte fel az ujját figyelmeztetően. Nem rontottam el még jobban a kedvét, mint amit a gondja és a másnapossága okozott, bár szívesen visszaszóltam volna, hogy már nem 17 évesek vagyunk. Lassan mindenki felállt és kiindultunk a kávézóból, a fiúk rendeltek taxit és addig arra vártak, míg mi ketten elindultunk a város belsejébe.

-Hécsak. – fogott meg a karomnál Lando és húzott vissza magához. – Valami dögöset vegyél. – súgta a fülembe, hogy csak én halljam. Szinte azonnal elvörösödtem.

-Lando... - nevettem el magam. – Inkább megyek. – adtam egy csókot neki.

Már a harmadik üzletbe tértünk be Isával, amíg ő már most tele volt szatyrokkal én még mindig nem találtam semmit ami tetszene.

-Ez lesz a te boltod Isla, meglátod. – nyitotta ki az ajtót új barátnőm és igaza is lett. Belépve már megakadt a szemem hat ruhadarabon. Fél óra telt el, mire a ruhák nagy részét kiválogattuk és felpróbáltuk Isával.

-Oké. Vettem mindent a görög tengerpartra. Azt hiszem minden megvan. – léptem ki a fülkéből Isához.

-Biztos? – nézett rám mosolyogva. – Lando kérését elfelejtetted. – vigyorgott.

-Basszus, nemár. – nevettem el magam. Az első boltban említettem meg neki a dolgot, de utána próbáltam minél inkább kerülni a helyzetet, hogy valami extra ruhát kelljen vennem.

-Figyelj, ha jól tudom holnap este elnézünk valami buliba. Mi lenne, ha arra néznénk valamit?

-Legyen. – egyeztem bele és újra átrágtuk magunkat a bolt kínálatán. A végén Isa egy egész hátat villantó ezüst miniruhát talált magának, én pedig egy hosszú fekete ruhát, mély dekoltázzsal és a jobb combomig érő felvágással.

-Szerintem ezek jók lesznek. – mosolyogtam barátnőmre.

Épphogy kiértünk az üzletből, mikor megszólalt a telefonom. Isa kérdőn nézett rám, mire váll rándítva felvettem és kihangosítottam.

-Hello, miújság?

-Szia Baba. – szólt bele Lando. – Figyelj merre vagytok?

-Most készültünk taxit hívni, körülbelül fél órára a parttól. Miért?

-Hát, Pierre rosszul lett, úgyhogy hamarabb ott hagytuk a helyet. Most jövünk a kisbusszal, pont befértek. Küldd a címet és jövünk.

40 perc múlva már közösen szálltunk fel a hajóra, hogy elinduljunk a görög partok felé. A másnaposság és fáradtság miatt egyáltalán nem apadt a jókedv, a hajón szólt a zene miközben szántottuk a vizet. Egyedül Pierre tűnt egy kicsit megviseltnek, de miután a tandemugrásnál kiadott mindent magából, a fiúk elbeszélése szerint, akik még videót is készítettek róla, azóta leültek és egymást szórakoztatták.

-Hé miújság? – ültem le Charles mellé érdeklődve.

-Nemsok. Figyelj – fordult felém, eltéve a telefonját. – Van valami ötleted, miért írt Charlotte egy üzenetet, hogy beszélnünk kéne?

-Ez miért lepett meg ennyire?

-Mivel ő azóta elérhetetlenné vált számomra. Se a telefont nem vette fel, se az üzenetekre nem válaszolt. Szóval halljam, mi közöd volt ehhez? – fürkészte az arcomat.

-Jó, oké. – emeltem fel a kezem megadóan. – Tényleg benne vagyok a dologban. Felhívtam tegnap reggel. – húztam el a számat. – De csak jót akartam, hogy legalább megbeszéljétek a dolgokat.

-Tudom és köszi. – húzott közel magához és adott egy puszit a homlokomra. – De nem tudom akarom e.

-Mi, miért?

-Mi van ha nem jutunk semmire? Ha valami olyan derül ki, amire nem vagyok felkészülve?

-Figyelj Charles. – néztem komolyan a szemébe. – Egyszer amúgy is eljött volna a pillanat, jobb hamarabb túlleni rajta. Másrészt pedig mi itt vagyunk – mutattam körbe a hajón. – A barátaid és legfőképpen én. Te voltál az én egyetlen támaszom, abban az időszakban. Most bármi lesz, én itt vagyok és számíthatsz rám.

-Azt hiszem szerencsés vagyok.

-Igen, eléggé. – nevettem el magam.

Már esteledett mikor megérkeztünk a görög partokhoz. Megálltunk a hajóval és már épp készülődtünk volna valami vacsora szerűséghez, mikor Lando és Daniel léptek elő a bár mögül.

-Oké, figyelem. – tapsolt kettőt Lando. – Megváltozott a mai program. Úgy döntöttünk...

-Ti ketten? – kérdezte Max hirtelen.

-Igen. Szóval – kezdte újra Lando. – Úgy döntöttünk meglepünk ma titeket és elviszünk vacsorázni...

-Aztán egy kis bulika – vette át a szót Daniel.

-Hé! Én akartam bejelenteni a legjobb részt. – csapta meg csapattársa Daniel vállát.

-Tudom. – röhögött az ausztrál.

-Ez komoly? – nézett felváltva rájuk Isa.

-Aham. Úgyhogy tíz perc és találkozunk a motorcsónaknál.

-Tíz perc. Tíz kibaszott perc. Hol van mindenki? – türelmetlenkedett Daniel lenn, ahol Landoval ketten várakoztak. Ezek szerint én voltam az első, aki elkészült és a lépcsőn lefelé tartott. A fekete ruhámat vettem fel, mait Isával holnapra vettünk, de úgy gondoltam a mai alkalomra tökéletes lenne, hozzá kiengedtem a hajam és egy halványabb sminket is feltettem.

-Nyugalom, mindjárt jönnek a többiek is. – mondtam kuncogva, miközben leértem a két sráchoz.

-Is... - Lando ledermedve állt velem szemben, khaki színű ingben és fekete farmerban. -Ez a ruha...- vakarta meg a fejét. – Szóval jól nézel ki.

-Köszi. – mosolyodtam el.

-Na a végére csak kinyögted Lando. – cukkolta Daniel. – Azt hittem erre is annyit várunk, hogy befejezd a mondatot, mint a többiekre.

-Köcsög. – nézett rá, miközben mellém lépett és a hajamba csókolt, átkarolva a derekam. Lassan a többiek is megérkeztek és elindultunk a partra.