Mondd el! - Lando Norris

35

-Hova tűntek a srácok? – súgtam oda a mellettem ülő Sashanak.

A srácokkal elkészültünk és eljöttünk a városba egy szórakozóhelyre, amit kibéreltek nekünk. Szinte minden versenyző itt volt, egy asztalnál velünk, kivétel Lando és Charles. Tudtam, hogy terveznek valamit, de fogalmam sem volt semmiről.

A buli legnagyobb ünnepeltje Daniel volt, aki az idei év első pódiumát szerezte. Természetesen az asztal középső részén ült, mellette Maxel és Carlossal. Izgatottan vártuk mi fog történni, mikor hirtelen kialudtak a fények és egyedül a bár kék és rózsaszín neon színei világították meg az arcunkat. Hirtelen csend lett a helyen, majd velünk szemben a színpadon kigyúltak a fények és megjelent a két hiányzó egy-egy mikrofonnal a kezében.

-Honey Badger, ez neked szól. – kacsintott Lando Danielre és mikrofonját a szájához emelve egy óvatosat biccentett a dj-nek, mire felcsendült a mindenki által jól ismert ABBA szám.

-Honey honey, how you thrill me, a-ha, honey honey

Honey honey, nearly kill me, a-ha, honey honey...

Az asztalnál ülők hangos nevetésben törtek ki, szanaszét dőlve, levegőt se kapva, míg Daniel arca azonnal vörösre váltott és pár centivel lejjebb csúszott a székén. Közben a hangok váltottak és Charles vette át a szereplést.

-I'd heard about you before

I wanted to know some more

And now I know what they mean, you're a love machine

Oh, you make me dizzy...

Abba se tudtam hagyni a nevetést, a telefonom azonnal előkapva elkezdtem videózni a srácok produkcióját és az asztalnál ülők reakcióját. Azt hiszem ez Dannek felejthetetlen élmény marad. A szám végeztével a srácok meghajoltak, mi meg ujjongtunk és fütyültünk az asztalnál. Fantasztikusak voltak.

-Hát srácok – fogta a fejét nevetve Daniel – mindenre számítottam, de erre nem. Reménykedtem, hogy valami lányokat hoztok nekem, de jó ez is megteszi.

-Ne aggódj haver, ezek után még bármi lehet. – indult felé nevetve Lando hatalmas ölelésbe véve.

-És ha más nem, ott van Max. – ölelte meg röhögve Charles, mire az említett félrenyelte az italát és hangosan fuldokolt a helyén.

-Ennyire nem vagyok rossz az ágyban, Verstappen. – nézett rá Dan, mosolyráncokkal a szeme mellett, miközben megpróbálta visszafojtani nevetését.

-Inkább meghagylak a lányoknak. – nyögte ki két köhögés között Max, mi pedig tovább fuldokoltunk a nevetéstől.

Landoval beszélgettem az asztalnál, mikor Carlos került oda hozzánk. Már látszott rajta, hogy jól érzi magát, de a beszédében hiba még nem volt.

-Miújság tubicáim?

-Semmi Mókus, látom jól érzed magad. – vigyorgott Carlosra, miközben az asztal alatt kezét óvatosan a combomra helyezte. Azonnal kirázott a hideg érintésére. Na nem mintha Carlostól kéne óvnia és ezért helyezte oda a kezét, inkább csak, hogy érezzem, a barátja jelenlététől függetlenül tudja, hogy én is itt vagyok és foglalkozik velem. Melegség járt át, és lassan kezemet az övére csúsztattam.

-Tudjátok mire jutottunk Isaval?

-Na? – érdeklődtem.

-Előrébb hozzuk az esküvőt.

-Előrébb? – tátottam el a számat, hiszen eddig úgy tudtam nyáron szeretnének egy hatalmas esküvőt.

-Igen-igen. Abu Dhabi után megtartjuk, még karácsony előtt.

-Hisz ez szuper, haver. – pacsizott le vele Lando.

-Kösz haver.

Szinte lecsuktam a szemem és elaludtam a buli után a hotelszobánkban. Aztán felkeltem, kikeltem az ágyból és már el is érkezett az utolsó nagydíj. Ilyen gyorsan telt el az idő és már itt is álltam a fiúk mellett a pályán.

-Igen, de ha az egyes kanyarban kicsit mélyebben mész... - magyarázott a körünkben Max maga előtt mutogatva a kanyarokat, de nekem teljesen más kötötte le a figyelmemet. Minden versenyző csoportokban beszélgetett, egyedül egy állt magában a telefont a kezében szorongatva. Nem tudtam oda menjek-e annak ellenére, amik az előző hónapokban történtek, de talán egy percig tartó tudatlan állapotomban odasúgtam Landonak és elindultam a srác felé.

-Hé, minden rendben? – néztem fel rá.

-Persze, persze. – kerülte a szemkontaktust Mazepin.

-Nem úgy nézel ki. – tanulmányoztam az arcát ami tiszta csalódottságot, frusztrációt és dühöt rejtett.

-Nem, Isla nagyon nincs. Most hívott az ügyvédünk. Apámat letartóztatták és komoly vádakkal áll szemben.

-Tejóég. – kaptam a szám elé a kezem. – Mi történt?

-Figyelj. Apukád lassan fel fog hívni téged. – nézett rám komolyan. -De sajnálom, mindent. Apám helyett is én kérek elnézést. Az egészről semmit sem tudtam, de most, hogy tudom...Nagyon sajnálom.

-Mazepin, nem értelek. – ráztam a fejem.

-Majd fogod. Csak egyet jegyezz meg – fogta meg a vállaimat. -Semmit nem tudtam erről. És habár évközben sokszor voltam köcsög veletek, soha nem akartam volna, hogy ez történjen.

Értetlenül néztem még mindig rá, miközben ő megfordult és elindult a garázsuk felé.

-Ez meg mi volt? – ért mellém Lando Mazepint nézve, miközben én még mindig sokkos állapotban bámultam magam elé.

-Fogalmam sincs. -ráztam a fejem, majd a táskámhoz kaptam és kikapva belőle a csörgő telefont felvettem.

-Apa?

-Is, 2 perc és a pályán vagyok. Beszélnem kell veled.

-A Ferrarinál találkozunk. – tettem le a telefont.

-Is, mi történt? – fogta meg a kezem Lando idegesen és egyszerre rémülten.

-Fogalmam sincs Lando. – suttogtam szinte a szavakat a félelemtől. Egyszer hallottam apát így velem beszélni. Mikor egyszerre több otthonunkba is be akartak törni. De most mi történhetett? És mi volt ez a jelenet előbb Mazepinnel? – Mennem kell, apa a Ferrari motorhomenál vár. Ahogy végzek megkereslek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Sajnos mostanában kicsit megcsúsztam a részekkel, de most hoztam egy újat, remélem elnyeri a tetszéseteket. A jó hír után, egy kicsit kevésbé jó, hogy még egy rész és sajnos a történet befejező részéhez érünk. Nem itt fogok litániát írni, de el kell mondjam, hatalmas élmény volt ezt a történetet megírni, még ha az elején csak magamnak is írtam. De aztán jöttetek Ti, és hétről hétre növekedett az olvasók száma és a sok pozitív komment, vagy éppen amikor a történet adott részéhez szóltatok hozzá, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra, és imádtam!

Egyszóval köszönöm nektek és ígérem sietek azzal a következő résszel!

Phama