Mondd el! - Lando Norris

30

Kinn már teljesen sötét volt. Landoval minden ablakot és ajtót bezártunk, ami csak a házban létezett. Sose történt még ilyen, ráadásul még egy fokkal rátette a súlyt a vállamra, hogy apa nem is itthon van, ráadásul még csak nem is az országban. És a hangja. Ilyen félelem és rémület még sose hallatszott apa hangjából, mint az első hívásánál.

De most megint hívott. A szívverésem az egekbe szökött, a kezem remegett. Óvatosan a telefonhoz nyúltam és a kihangosítást benyomva felvettem a telefont.

-Szia, kincsem. Minden rendben?

-Igen apa. Veled?

-Nyugi, semmi komoly. Beszéltem a biztonságiakkal, kinn vannak a házon kívül, nem kell aggódnod. – és mint egy vezérszóra lassult le a szívverésem és éreztem a nyugalmat lassan, egyik végtagomról a másikra szétáradni. -Viszont van egy dolog, amiről beszélnünk kéne.

-Apa, komoly a hangod. Mi történt?

-Emlékszel, mikor Silverstonál voltunk és meséltem, hogy gond van a céggel?

-Ühüm.

-Na hát kiderült, hogy akkor valaki megakarta szerezni a pénzt a cég számláiról. Ez nem sikerült neki, az embereim azóta próbálják kideríteni, ki lehet az emberünk, de a sok titkosítás miatt ez lehetetlen. De a mai akció is ő hozzá köthető. A mai akciók a házainkban, mind csak figyelem elterelés volt, amíg meg akarta piszkálni a bankszámlákat.

-Tejóég, apa. Sikerült neki?

-Nem. Szerencsére. De ki kell derítenünk, ki ez az ember. Addig is melléd rendeltem két őrt, ők végig ott lesznek veled a nagydíjon is.

-Apa...- kezdtem volna ez ellen ellenkezni, de már magamtól is tudtam a választ.

-Nem Is. Sajnálom, de ebbe nincs beleszólásod. Én döntésem és így tartom biztonságosnak.

-Rendben. – egyeztem bele. -Jóéjt apa és vigyázz magadra.

-Neked is, kicsim.

Félretéve a telefont hangos sóhajt eresztettem, majd felnézve értetlenül néztem körbe, ugyanis Landonak nyoma sem volt. Felállva értetlenül fordultam körbe, de se a konyhában se a kanapén nem láttam, majd az emeletre felérve megtaláltam. A fürdőből kihallatszott a víz csobogása, tudtam, hogy megtalálta az itt maradt néhány ruháját a gardróbban, úgyhogy én is átöltözve visszasiettem a konyhába és elkészítettem két adag teát magunknak.

-Hát ezek? – lépett a hátam mögül mellém Lando megfogva egy csészét.

-Tea. Jót tesz. – mosolyogtam rá, majd szürcsöltem egyet a sajátomból. -Mi ez a melegítő szett? – mértem végig Landot, akin egy szürke melegítő nadrág és egy fekete póló volt.

-Végül is félig itthon vagyok. – vonta meg a vállát és ivott bele a teájába. Én is beleszürcsöltem egy következőt. – Najó, ha így fogod végig szürcsölgetni, ezt ma már nem fogod befejezni. – vette ki a kezemből a csészét, majd a karomnál fogva közel húzott.

-Én lehet megittam volna. – néztem a szemébe, ami körül azonnal megjelentek a hírhedt nevető ráncai.

-Hát most már nem fogod. – hajolt közel és szájával először csak becézgetve majd egyre mélyebben csókolt. Karjain kezemet felfuttatva a hajába vezettem, míg ő a lábamnál fogva felkapott az ölébe. Nem került sok időbe a konyhából a lépcsőn feltántorogva eljutni a hálószobámig.

-Rég volt ilyen alkalmunk. – hajolt fölém az ágyon.

-Akkor hajrá, Norris. – emelkedtem fel óvatosan és tapadtam a szájára.

Reggel már az első napsütésre felkeltem. Óvatosan felkeltem az ágyból, felkaptam az eső pólót, ami a kezem ügyébe került és halkan, hogy ne ébresszem fel Landot kiosontam a hálóból. Csak a lépcsőn leérve vettem észre, hogy nem a sajátomat, hanem Lando felsőjét hoztam le magammal. Belebújva azonnal megéreztem azt a finom, tipikus Lando illatot ami mindig körül lengi.

A konyhapultnál vágtam fel a gyümölcsöket, mikor a derekam köré fonódott két kar és a fülemnél éreztem meleg leheletét.

-A pólómra majd szükségem lesz. – súgta a fülembe, én pedig tiszta libabőr lettem. Megfordultam és levegőt se volt időm venni, a számra tapadt és életem egyik legkedvesebb reggeli köszöntését kaptam.

-Csodálom, hogy ilyen korán fenn vagy. – mosolyogtam rá.

-Én is. – nevette el magát. – De van neked egy meglepetésem. Ma elemegyünk oda.

-Tényleg?

-Tényleg. De csak ha adsz abból a reggeliből. – mutatott a hátam mögött levő gyümölcsökre.

-Legyen. – bólintottam mosolyogva és a pultra kikészítve elkezdtük a napunkat.