Mondd el! - Lando Norris

10

Délután egyszerre értünk vissza a hotelhez a fiúkkal, mindenki elment lezuhanyozni és megbeszéltük, hogy a hallban találkozunk.

Természetesen a többiek megint késtek, így leültem az egyik fotelben lenn és amíg vártam rájuk, átnéztem az instát. Mindenféle fanoldalak képeit dobta fel, amin a fiúkkal közös képeket osztották meg, amiken épp a szálloda közelében voltak, a pályán vagy csak a kocsijukat videózták le és tették közzé. Érdekes volt ezeket nézni, hogy milyen sokat jelent nekik, hogy egy-egy helyszínen találkozhatnak velük és utána lelkesen megosztják ezt ismerőseikkel.

-Ezen a képen elég jól nézek ki. – huppant le a mellettem levő fotelba Lando, miközben az instagramon pont egy ő róla készült fotó volt megnyitva.

-Ne legyél ennyire elbízva ettől. – néztem újra a telefonra, majd gyorsan tovább is tekertem.

-Miért? Akkor szerinted? 10 per?

-Mi? Milyen 10 per? – néztem rá értetlenül.

-Egy tízes skálán. Na mennyi?

-Lando, ne légy nevetséges. Nem foglak besorolni egy ilyen gyerekes... - be se tudtam fejezni a mondatot, mikor már közbe vágott.

-Is, na gyerünk.

-Oké, akkor 8.

-8? Ez komoly?

-Mi? Mi bajod van a nyolccal? Az jó – néztem rá, miközben majdnem elnevettem magam a meglepődött arcán.

-Jólvan. Akkor ő mennyi? – mutatott rá a telefonom egy random srácra, akiről azt se tudtam kicsoda. De látva Lando arcán mennyire érdekli, hogy ő legyen a jobb, gondoltam húzom egy kicsit.

-Mondjuk 9 és fél.

-Kilenc és fél? – nézett rám idegesen.

-Akkor én mennyi vagyok? – néztem a szemébe.

-6. – vigyorgott rám, majd állt fel.

-Mivan? Hat? Ezt most visszavágásként? – álltam fel én is és tártam szét a karom értetlenül, miközben ő elindult az étterem felé. – Jólvan Norris, ezek után ne is álmodj a 8ról, leminősítelek 5re. – kiáltottam utána, de ő csak sétált tovább.

Vacsoránál leültem egy asztalhoz Charlesal, Maxel És Daniellel, a mellettünk levő asztalnál pedig Lando, Carlos, George és Pierre foglaltak helyet.

-Is mi baja van Norrisnak? – nézett rám Charles miközben oldalra mutatott, ahol Lando éppen egy brokkolit szúrt fel idegesen a villájára és magyarázott a többieknek. – Valami nyolcasról magyarázott és valami srácról, akit ő se ismer.

-Fogalmam sincs. Biztos megint valami az agyára ment. Engedd el. – legyintettem és folytattam a vacsorát, miközben a többiekkel beszélgettem.

-Is, vasárnap ott leszel a versenyen, ugye? – nézett rám Dan.

-Úgy terveztem igen – vontam meg a vállam.

-Jó, mert utána el kéne jönnöd velem még egy helyre.

-Hova? – néztem rá meglepetten.

-Meglepetés, majd meglátod – kacsintott egyet.

Vacsora után mindannyian felmentünk a szobánkba, mivel a fiúk fáradtságra hivatkoztak, bár elég fura volt, hogy elsőre mindannyian Charles szobájába mentek. De nem foglalkoztam vele, bementem a saját szobámba, azzal a tervvel, hogy felhívom apát, ám ezt megint meghiúsította valaki kopogása az ajtón. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Landoval találtam szembe magam, aki karjával támaszkodott, míg a másikkal már újra kopogni akart.