Mondd el! - Lando Norris

34

A hangos ujjongás és sikoltozás közepette elvörösödve takartam el az arcom, miközben két oldalról egy-egy kamera vett engem és Sashát. Nem ez volt a tervünk egyáltalán, de megtörtént. Landoval mindketten kicsit feszengve, mégis mosollyal az arcunkon ültünk. Valahogy nem sajnáltuk a dolgot, ez a fogadtatásnak is köszönhető volt és annak, hogy a barátaink azonnal vették a lapot és hamar elterelték a műsorvezetővel a témát.

-Ez komoly? – fordult felém Sash, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Azt se, hogy örül e egyáltalán neki, vagy a történtek után teljesen elítéli a dolgot. Óvatosan bólintottam egyet, folyamatosan az arcát figyelve. -Úristen Is, de örülök nektek. – ölelt át szorosan. -Tudtam, hogy visszataláltok egymáshoz. – súgta halkan a fülembe.

-Mi? Hogy érted?

-Ugyan, ne viccelj. Ti egymásnak vagytok teremtve. Sose láttam bárkit úgy nézni valakire, mint ahogy Lando néz rád vagy te rá. Teljesen mindegy hol tart a kapcsolatotok. ti mindig a rózsaszín ködöt látjátok a másik körül. Nagyon örülök. – nézett a szemembe őszintén.

-Köszönöm. – mosolyogtam rá és azonnal könny szökött a szemembe.

-Hé ne sírj. – nevette el magát Sash, miközben lassan az ő szeme is bekönnyezett.

-De hát ha ilyen szépeket mondasz. – szipogtam.

-Najó, menjünk ki. Ott megvárjuk a fiúkat. – nevetett és sűrű elnézéseket kérve kikászálódtunk a nézők közül.

-A mai este sztárja! – közeledett felém Daniel széttárt karokkal, mögötte pedig a három srác.

-Nagyon vicces. – mosolyogtam rá gúnyosan és viszonoztam ölelését. Dan után egyből Lando lépett mellém átkarolva és egy puszit nyomva a fejemre.

-Habár nem így akartuk, egész jól fogadták. – nézett rám fürkészve.

-Igen, szerintem is.

-Akkor, mehetünk inni valamit? – invitálta a társaságot Dan magával.

-Jó, de csak egy ital. Holnap fontos nap. – egyezett bele Charles, és úgy ahogy voltunk hatan visszaindultunk a hotelba, hogy a bárban elkortyolgassunk egy-egy pohár italt.

Másnap hamar keltem, Landoval közösen indultunk ki a pályára és megbeszéltük Charlesékkal, hogy majd később ott találkozunk.

-Készen állsz? – állította le a parkolóban Lando a kocsit.

-Azt hiszem. – néztem idegesen magam elé, mire Lando óvatosan felém nyúlt és az arcomat maga felé fordította.

-Ne aggódj, elragadó vagy és imádni fognak. – húzott közel magához és egy csókkal próbált megnyugtatni. – Na menjünk. – kacsintott rám és kiszállva a kocsiból rákulcsolta kezeit az enyémre. Így indultunk be a pályára.

A mai verseny más, mint az eddigiek. Ma nem a Ferrari vagy a McLaren motorhomeából nézem a versenyt, ma egyenesen a McLarenesek garázsából. Még közelebb vagyok mindenhez, még többet tudok, még inkább biztonságban tudom őt. Elfoglaltam a helyemet, úgy ahogy a versenyzők is a rajthelyeken. Pár perc van már csak. Miközben mi élőben halljuk a versenyt, mellettem felhangzik a tévés élőközvetítés is.

-És a lámpák kialszanak, és elrajtol a 2021-es Orosz Nagydíj! – hallom a baloldalam felől és a képernyőn látom, ahogy az autók csak úgy száguldoznak.

Se Charles, se Lando nem indultak rossz helyről, de amit a rajtnál csináltak, mindenkit meglepett, Charles felugrott a harmadik, Lando pedig a negyedik helyre, előttük pedig Max és Lewis próbáltak felülkerekedni egymáson.

Már az utolsó köröknél jártak a fiúk, mikor váratlan fordulat történt a pályán. Az elől versenyző Max és Lewis szorosra vették a versengést és a következő, amit láthattunk a piros zászló. Mindketten a falba fúródva álltak meg. Egy szót se lehetett hallani, mindenki feszülten figyelte a hatalmas tévék egyikét, hogy lássuk az első felvételeket ahogy valamelyikük kiszáll az autóból. Eltelt egy perc de még semmi. A Redbull és a Mercedes csapata is próbálta felvenni pilótájával a kapcsolatot, de semmi válasz nem érkezett. Idegesen rágtam a szám szélét, nem lehet, hogy pont ezen a versenyen történjen meg a legrosszabb. És ekkor mint egy vezényszóra mind a két versenyző egyszerre szólt bele a rádiójába.

-Ugh...jól vagyok srácok. Ez erős volt. – hallottam Max erőtlen hangját, majd egyből utána Lewisét is. A srácok óvatosan kikászálódtak a kocsikból és egyenesen a safety car felé vették útjukat.

Ezek után 2 kör maradt és a hatalmas vezetésnek köszönhetően nem is maradt kérdéses a sorrend, első helyen Charles, míg mögötte Lando és Daniel foglaltak helyet a pódiumon.

-Fantasztikusak voltatok srácok! – öleltem szorosan magamhoz egyesével a három fiút.

-Ezt meg kell ünnepelnünk, hétkor itt a hotel előtt? – csapta össze a kezét maga előtt Daniel, körbenézve a társaságon.

-Még szép. – egyezett bele Lando és otthagyva a többieket, négyen Charlesékkal vissza indultunk a hotelhoz.

-Akkor megcsináljuk? – állt meg a hotel liftje előtt Charles.

-Meg. – bólintott hatalmas vigyorral Lando, miközben mi értetlenül néztünk rájuk Sashával. Ők ketten elmentek Charlesal a saját szobájuk felé, míg Lando és én a másik irányba.

-Mit is csináltok meg? – néztem rá, miközben kinyitotta előttem az ajtót.

-Hát Is, ma este ahova megyünk, egy karaoke hely. Kis meglepetés Dan számára...- kacsintott, miközben kezét a derekamra karolva lassan hátráltunk az ágyig, és heves csókba vonva ledöntött rá.