Mondd el! - Lando Norris

20

Az étteremben egy nyolc személyes asztalhoz ültettek le minket, kint a teraszon, ami így még hangulatosabbá tette az esténket. Kinn fényfüzérek világították be a helyet, az asztalokon pedig gyertyák adták a hangulatot.

Leültem Lando és Daniel közé, velem szembe pedig Charles került, aki egyből beszélgetésbe keveredett a tőle balra ülő Pierrel. Kiért a pincér és megrendeltük magunknak az este első italát.

-Akkor ezt a ma estére és a még pár napig tartó szabadságra! – emelte a poharát Max, mire mindenki más is így tett.

-Egészségetekre!

Örültünk mikor a vacsoránk kiérkezett, ugyanis mindenki rettentően éhes volt már. Az étterem időközben zsúfolásig megtelt és egyre többen pillantgattak felénk érdeklődve, ugyanis nem volt elég, hogy egy csomó népszerű autóversenyzővel ültünk együtt, a leghangosabb társaság is mi voltunk.

-Minden rendben? – néztem Landora, aki abban a pillanatban fordította le folyamatosan rezgő telefonját. Lehet csak a hirtelen mozdulat miatt, még is úgy tűnt, mintha el akarna rejteni előlem valamit.

-Persze. – mosolygott rám, majd folytatta a vacsorát. Én továbbra is idegesen bámultam magam elé, mikor megéreztem magamon valaki pillantását. Charles engem nézett és láttam az arcán, hogy végig nézte az előbbi szituációt és ő se tudta hova tegye. Vállat vontam csak és inkább Danielék beszélgetését hallgattam.

- Na akkor taníts meg valami egyszerűt. – szólt oda Dan Maxnek, aki röhögve letette a villáját és felnézett ránk.

-Rendben. A mondat az lesz ... - nézett a távolba Max, mintha gondolkodna. – Max a legjobbfej a világon.

-Ezt ki nem mondom. – nevette el magát Daniel.

-Na gyerünk Ricciardo. Max is sneller dan ik.

-Max is..sneller dan..ik. – próbálta leutánozni Daniel, szörnyű kiejtéssel. Max hangosan felnevetett, én meg összeráncolt szemöldökkel néztem felé.

-Várj ez...biztos, hogy az volt?

-Na nee Is. Azt ne mondd, hogy hollandul is tudsz. – hüledezett Max.

-De. – nevettem fel. – Kénytelen voltam egy nyarat rászentelni. – vontam meg a vállam.

-Álljunk csak meg. – nézett felváltva ránk Dan. – Akkor most én mit mondtam?

-Azt, hogy Max gyorsabb nálam. – rejtettem a nevetésem a kezem mögé.

-Ó te szemét. – dobta meg egy marék tésztával Daniel Maxet, mire még nagyobb nevetésben törtünk ki a többiekkel. Az egész étterem tőlünk zengett, de mi nem foglalkoztunk már vele, a fontos az volt, hogy jól éreztük magunkat.

Egy óra múlva érkezett értünk a taxi, hogy eljussunk a buli helyszínére, ami valami nagyon fancy hely volt a görög partokon. Megérkezve elfoglaltuk az előre lefoglalt loungeot és rendeltünk italokat. Leültem Lando mellé, aki tőle nem megszokott módon viselkedett. Idegesen dobolt az ujjával, miközben percenként a bejárat felé tekintett. Egész este fura volt az étteremben is és most ez, nem tudtam hova tenni a dolgot.

-Lando van valami? – néztem rá furán, de ő csak maga elé meredt továbbra is. – Lando?

-Jajj bocs Is, elkalandoztam.

-Azt látom. Minden rendben?

-Igen persze. Ne aggódj. – nyomott egy gyors csókot a számra. Na ezek után persze, hogy nem voltam nyugodt. Volt valami és én nem tudtam róla, ez ami a legjobban zavart.