Mondd el! - Lando Norris

15

Másnap reggel Landoval ébredtem a hotel szobám ágyában, és bár az ébredésem első pár perce boldog volt, hamar visszatért a szomorúság és düh egyvelege. Szinte csendben készültünk el és indultunk közösen reggelizni, az étterem üres volt, egyedül egy-két asztalnál ültek vendégek. Lando hozott nekünk két bögre kávét és leültünk egy eldugottabb asztalhoz.

-Oké, mi volt tegnap Charlesal? – fürkészte az arcomat.

-Összekaptunk. Ennyi.

-Is...

-Basszus Lando, annyira nehéz. – temettem az arcom a kezeim közé, majd óvatosan Landora néztem átgondolva a dolgokat. Hiszen a barátom, elmondhatom neki mi van. Valaki talán végre megértené a dolgokat és külső szemmel máshogy láthatja a dolgokat. -Oké. Elmondom. Szóval tegnap este, Charles feltűnően figyelt, amit nem szokott, aztán ugye kijött utánam a wc-re. Hát kiderült apa kérje meg, hogy figyeljen rám, mivel így, hogy visszakerültem a többiek közé, fél, hogy visszaesek abba az időszakomba, ami anya halála után volt. A bulizások és hogy megpróbálom elfojtani a mélyről feltörő szomorúságot és bűntudatot, ami anya halála után tört rám.

-De Is, apád csak vigyázni akar rád.

-Tudom. De nem akarom, hogy benne legyen ez a félelem. Megakarom vele értetni, hogy annak vége.

És ezt főként Charlesnak kéne tudnia, aki segített abban az időszakban nekem, ez fáj a legjobban. Az, hogy még ő sem hisz bennem.

-Figyelj ide. – fogta meg a kezem Lando és mélyen a szemembe nézett. – Egyrészt nem hiszem, hogy arról lenne szó Charles nem hisz benned. Úgy törődtök egymással, mint senki más, legalábbis én ilyen irigylésre való kapcsolatot még nem láttam soha. Ahhoz, hogy így óvott téged tegnap este sokkal inkább apádhoz van köze, minthogy nem hisz benned, érted?

-Ühüm.

-Másrészt szerintem menj el apáddal jövőhéten. Arra a wellness hétvégére, amit meséltél. Beszéljetek, mutasd be neki jobban a mostani életed.

-Szerinted ez segíteni fog?

-Biztos vagyok benne. Utána pedig hazajössz és elutazunk. – szorította meg a kezem Lando.

-Rendben. Benne vagyok. – mosolyogtam rá.

-Én erre biztos, hogy nem ülök fel. – lépett két lépést hátrébb Charlotte tiltakozóan, mikor megállt kis csaptunk az óriáskerék előtt. Arthurral beváltottuk Charlesnak tett ígéretünket, hogy ma is meglátogatjuk a helyet, de a tervezett program sokkal fagyosabb hangulatban telt a tervezettnél a veszekedésünk miatt.

-Ugyan, gyere már. – ültem be elsőként a boxba. – Jó lesz.

-Igen, Charlotte, szép a kilátás. – kacsintott rá Charles miközben beszállt velem szembe. A köztünk levő hűvös kapcsolat miatt mindketten inkább kifele bámultunk az ablakon, várva, hogy a többiek beszálljanak a boxba, mikor hirtelen csapódást hallottunk és az óriáskerék megindult.

-Miaszar, mi történik? – néztem Charlesra, majd a lent levő társaságra, ahol Lando, Charlotte, Arthur és a barátnője mosolyogva integettek nekünk.

-Ezt nem hiszem el, hülye kis... - vette elő Charles a telefonját, miközben tárcsázta az öccsét. – Arthur! Mi a fenét csináltok?

-Meglepi út nektek. – közölte a telefonba boldogan. – A terv tényleg a közös óriáskerekezés volt, de a tegnapi akciótok óta ez megváltozott. Drága Lando barátommal sikerült kitalálnunk, hogy oldjuk meg a köztetek levő feszültséget.

-Úgy, hogy befizettek egy körre? Fantasztikus. – forgattam meg a szemem.

-Ugyan Is. Ismerünk titeket, kell nektek az idő.