Aztán jöttél...

1. fejezet

Tűzött a nap, egy árva felhő sem volt az égen. Állott volt a levegő, egy kis szellő sem könnyítette meg a dolgunkat. Már most éreztem, hogy a nagy meleg miatt nehezebben veszem a levegőt. A mellettem felálló versenytársak az utolsó pillanatokat is nyújtással töltötték, én már csak a célra koncentráltam. 

Amikor a rajthoz álltunk, szinte minden gondolatom, és mellettem mindenki megszűnt létezni. Csak az előttem elterülő pálya, és én voltunk.

Ekkor dördült el a rajtpisztoly, én pedig futni kezdtem. Szép lassan az élre törtem a többi futó között, akik próbáltak velem lépést tartani, de engem ez nem foglalkoztatott. Hónapok óta ezért a versenyért dolgozom, nincs semmi, ami kizökkenthetne. A lelátóról hallatszódó kiáltások még több erőt adtak, így végül elsőként értem be a célba.

- A 2021-es Summit High futóverseny győztese, új iskolai csúcsot állítva, Riley Mars. – szólt a hangosbemondóból, miközben a lelátóról hatalmas üdvrivalgás töltötte be a futópálya melletti területeket.

Hirtelen, mintha egy málhás zsáktól szabadultam volna meg, széles mosoly húzódott az ajkamra. Fülem mögé tűrtem a verejtéktől arcomra tapadt hajtincseket, majd az utánam célba érkezők felé fordultam, akik egyesével jöttek oda gratulálni az eredményemhez. Még mindig nem hiszem el.

- Gratulálunk kislányom. – érkeztek meg hozzám a szüleim is a pályára: - Nagyon büszkék vagyunk rád, hihetetlen, amit leműveltél. – mosolygott anya büszkén, miközben magához ölelt.

- Megérte minden reggel olyan korán kelni. – tette hozzá apa fáradtan.

- Ez még csak a kezdet apa. – nevettem fel: - De tudod, hogy nem kell velem jönnöd, ha nem akarsz. – érveltem.

Apa minden reggel felkel velem, hogy együtt menjünk futni. Önszántából persze, de nagyra értékelem, hogy velem tart, és buzdít, nem csak a versenyeken, de már a felkészülés ideje alatt is.

A fejét rázva annyit felelt: - Tudom, hogy nem kell, de szívesen teszem.

- Riley! – szólított egy hang: - Elnézést, hogy zavarok... - jelent meg Robinson edző széles vigyorral az arcán: - ... Szép teljesítmény Riley. Felülmúltad az elvárásaimat. Bár szívesen hagynálak ünnepelni a családoddal, van valaki, aki találkozni szeretne veled.

- Kicsoda? – vontam össze a szemöldököm.

- Majd meglátod. – legyintett, majd a szüleimre nézett: - El kell rabolnom pár percre, ha nem probléma. – és biccentve egyet elindult a lelátó felé.

- Mindjárt jövök. – néztem a szüleimre, majd követtem Robinson edzőt.

A lelátóhoz érve, egy kék melegítős nő előtt álltunk meg, aki érkezésünkre felkelt a padról, majd felém nyújtotta a kezét: - Alexis Taylor. – mutatkozott be.

- Riley Mars. – köszöntöttem kissé hezitálva, miközben a kíváncsiságom egyre csak nőtt.

- Riley, Alexis a Blue River High egyik toborzója, és futó csapatának edzője, aki azért van itt, mert beszélni szeretne veled a versenyen nyújtott teljesítményedről. – mosolygott az edző, mire elkerekedett a szemem. 

A Blue River High a legjobb sportgimnázium az államban. A bejutás szinte lehetetlen, ha nincs pénzed, tehetséged vagy hatalmas szerencséd.

- Örülök, hogy találkoztunk Riley. Már sokat hallottam rólad. Először is gratulálni szeretnék az első helyezéshez, és a rekordodhoz. – kezdett bele, amit halkan meg is köszöntem, mielőtt így folytatta: - Tudod, iskolánk népszerű a sportolóiról. Számos országos, világ, és olimpiai bajnok is a mi iskolánkban tanult.