Aztán jöttél...

14. fejezet

April PoV

A verseny után nem sokkal már újra az iskolában voltunk, és amíg Riley elintézte a dolgait, addig Emily, Kiara és én felmentünk az Emily-vel közös szobánkba. Én az ágyon, Kiara az egyik széken, míg Emily a padlón, az ágynak dőlve helyezkedett el. 

- Mi is a terv pontosan? - kérdezte Kiara, aki alig tíz perccel ezelőtt értesül az egészről.

- Bulizunk! - vágta rá Emily szarkasztikusan.

- Diszkréten. - tettem hozzá.

- Persze, persze.

- Azt értem. Engem inkább a miértje érdekel... - gondolkodott el Kiara: - Mármint ne értsetek félre... - folytatta tovább tanakodva: - ...tudjátok hogy teljes mértékben támogatom a bulizás minden fajtáját, viszont egyikünk eredményeit sem szoktuk megünnepelni.

- Persze, mert April egyikünket sem akarja felszedni. - jegyezte meg Emily nevetve, mire mindketten felé fordítottuk a fejünket.

- Hé! - háborodtam fel.

Kiara válaszolt először: - Ez igaz. Mondjuk nem értem, hogy miért nem. Egy főnyeremény vagyok. - mosolygott magabiztosan.

Válaszul felhorkantam.

- És velem mi lesz? - nézett rá Emily várakozva.

Kiara játékos pillantással hosszabb ideig végig mérte a lányt, majd legyintett: - Te sem vagy rossz.

- Köszi. - tekerte a fejét Emily hitetlenkedve. 

- Na de... - folytatta Kiara visszatérve a korábbi témához: - ...én miért nem tudtam erről? - kérdezte.

Az ajkamba haraptam, keresve a megfelelő szavakat a helyzet jellemzésére: - Nem akartam, hogy bárki is tudja. Emily is magától jött rá. - magyaráztam végül.

- Nem mintha nehéz lett volna kitalálni. - nevetett fel a legjobb barátom.

- Kuss. - vágtam hozzá egy párnát, miközben próbáltam visszafojtani a mosolyomat.

- Ugyan April. - forgatta a szemét: - Te is tudod, hogy le sem tagadhatnád, azt hogy kedveled. Amikor egy helyiségben vagytok, konkrétan más nem is létezik számodra.

- Tudom. - nyögtem ki fájdalmasan a választ: - Csak azt sajnálom, hogy nem tudok olvasni a fejében. - tettem hozzá a fejemet tekerve.

- Hmm.

- Tudni akarod a teljes történetet, mi? - nézett rá nevetve Emily.

- Persze. - pillantott rám Kiara várakozóan.

- Nem az a fontos, hogy mi történt. - sóhajtottam fel: - Hanem az, hogy...

Szavaimat hangos kopogás szakította félbe. Mindannyiunk szinte egyszerre kapta a fejét az ajtó irányába, és míg Emily és Kiara arca várakozó tekintettel figyelte azt, én idegesen felkeltem az ágyról és az ajtóhoz sétáltam: - Hé. - mosolyodtam el, amikor megláttam az ajtó túloldalán Riley-t, aki apró, ideges mosollyal állt ott, kezében egy kisebb táskával: - Gyere csak. - hívtam be, mire lassan bólintott egyet, majd tett pár óvatos lépést be a szobába.

- Sziasztok! - állapodott meg tekintete a többieken. 

Én visszasétáltam az ágyhoz és elfoglaltam a korábbi helyemet, majd várakozva az újonnan érkezőre néztem: - Nem ülsz le? - kérdeztem. 

- D-de. - dadogta kissé vörös arccal, majd egy hezitáló mozdulattal levette a táskát a válláról és letette az ágy mellé, ezt követően pedig leült mellém.