Tűzött a nap, egy árva felhő sem volt az égen. Állott volt a levegő, egy kis szellő sem könnyítette meg a dolgunkat. Már most éreztem, hogy a nagy meleg miatt nehezebben veszem a levegőt. A mellettem felálló versenytársak az utolsó pillanatokat is nyújtással töltötték, én már csak a célra koncentráltam.
Amikor a rajthoz álltunk, szinte minden gondolatom, és mellettem mindenki megszűnt létezni. Csak az előttem elterülő pálya, és én voltunk.
Ekkor dördült el a rajtpisztoly, én pedig futni kezdtem. Szép lassan az élre törtem a többi futó között, akik próbáltak velem lépést tartani, de engem ez nem foglalkoztatott. Hónapok óta ezért a versenyért dolgozom, nincs semmi, ami kizökkenthetne. A lelátóról hallatszódó kiáltások még több erőt adtak, így végül elsőként értem be a célba.
- A 2021-es Summit High futóverseny győztese, új iskolai csúcsot állítva, Riley Mars. – szólt a hangosbemondóból, miközben a lelátóról hatalmas üdvrivalgás töltötte be a futópálya melletti területeket.
Hirtelen, mintha egy málhás zsáktól szabadultam volna meg, széles mosoly húzódott az ajkamra. Fülem mögé tűrtem a verejtéktől arcomra tapadt hajtincseket, majd az utánam célba érkezők felé fordultam, akik egyesével jöttek oda gratulálni az eredményemhez. Még mindig nem hiszem el.
- Gratulálunk kislányom. – érkeztek meg hozzám a szüleim is a pályára: - Nagyon büszkék vagyunk rád, hihetetlen, amit leműveltél. – mosolygott anya büszkén, miközben magához ölelt.
- Megérte minden reggel olyan korán kelni. – tette hozzá apa fáradtan.
- Ez még csak a kezdet apa. – nevettem fel: - De tudod, hogy nem kell velem jönnöd, ha nem akarsz. – érveltem.
Apa minden reggel felkel velem, hogy együtt menjünk futni. Önszántából persze, de nagyra értékelem, hogy velem tart, és buzdít, nem csak a versenyeken, de már a felkészülés ideje alatt is.
A fejét rázva annyit felelt: - Tudom, hogy nem kell, de szívesen teszem.
- Riley! – szólított egy hang: - Elnézést, hogy zavarok... - jelent meg Robinson edző széles vigyorral az arcán: - ... Szép teljesítmény Riley. Felülmúltad az elvárásaimat. Bár szívesen hagynálak ünnepelni a családoddal, van valaki, aki találkozni szeretne veled.
- Kicsoda? – vontam össze a szemöldököm.
- Majd meglátod. – legyintett, majd a szüleimre nézett: - El kell rabolnom pár percre, ha nem probléma. – és biccentve egyet elindult a lelátó felé.
- Mindjárt jövök. – néztem a szüleimre, majd követtem Robinson edzőt.
A lelátóhoz érve, egy kék melegítős nő előtt álltunk meg, aki érkezésünkre felkelt a padról, majd felém nyújtotta a kezét: - Alexis Taylor. – mutatkozott be.
- Riley Mars. – köszöntöttem kissé hezitálva, miközben a kíváncsiságom egyre csak nőtt.
- Riley, Alexis a Blue River High egyik toborzója, és futó csapatának edzője, aki azért van itt, mert beszélni szeretne veled a versenyen nyújtott teljesítményedről. – mosolygott az edző, mire elkerekedett a szemem.
A Blue River High a legjobb sportgimnázium az államban. A bejutás szinte lehetetlen, ha nincs pénzed, tehetséged vagy hatalmas szerencséd.
- Örülök, hogy találkoztunk Riley. Már sokat hallottam rólad. Először is gratulálni szeretnék az első helyezéshez, és a rekordodhoz. – kezdett bele, amit halkan meg is köszöntem, mielőtt így folytatta: - Tudod, iskolánk népszerű a sportolóiról. Számos országos, világ, és olimpiai bajnok is a mi iskolánkban tanult.
YOU ARE READING
Aztán jöttél...
Romance-(...)Tudod, amikor ide kerültem, csak az egyetemre való bekerülés lebegett a szemem előtt. Nem akartam barátokat, vagy bármi mást, csak a legjobb akartam lenni abban, amihez értek. - sóhajtottam a hajamba túrva. A szeme távolinak tűnt, mintha elves...