- Psszt.
- Akkor ez most hogyan van? - fordultam tanácstalanul April felé, nem törődve a minket körülvevő zajokkal.
- Elméletileg... - hajolt egy kicsit közelebb az asztalhoz, hogy szemügyre vegye az állatot: - ...ha itt jól vágjuk be akkor megtudjuk a nemét.
Elfintorodtam: - Ez olyan abszurd.
- Psszt. Riley. - hallatszódott megint a pisszenés, de figyelmen kívül hagytam.
- Miért? - kíváncsiskodott April.
- Hát, miért akarnám tudni egy kismalac tetem nemét? - tettem fel a kérdést.
Felnevetett: - Te tényleg ilyeneken gondolkodsz, miközben fel kellene vágnunk?
- Azt ne mondd, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ez eszébe jutott. - pillantottam felé hitetlenkedve.
- Nem mondtam azt. - állította vigyorogva, majd mielőtt reagálhattam volna rá, így folytatta: - Viszont abban biztos vagyok, hogy senki nem közölte ezt ilyen aranyosan.
Sűrűn pislogva, kissé piros arccal fordultam felé: - Én...ebben... - vettem egy mély levegőt: - Mi volt ebben az aranyos? Ez egy halott disznó.
April csak mosolyogva a fejét rázta, majd felém nyújtotta a szikét: - Megpróbálod?
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. - mormoltam.
- Ha nem gyakorlod, soha nem fog menni. - érvelt, és azért, mert tudtam hogy igaza van, valamint annak a tudata, hogy valami nem megy felbosszantott, kivettem a szikét a kezéből.
Elvigyorodott, mintha pontosan tudta volna mit kell mondania.
- Megcsinálom. - mondtam.
- Oké. - bólintott, majd várakozva felém nézett.
Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd a szike élét a kismalac bőréhez érintettem, majd abban a pillanatban elhúztam onnan: - Nem megy. - jelentettem ki.
- Gyere, segítek. - szólt April, majd ahelyett hogy elvette volna a szikét, inkább megragadta a kezemet.
Abban a pillanatban, hogy a kezeink összeértek, mintha lángra lobbant volna a bőröm. Még soha nem éreztem ilyet, nem tudtam a miértjét. Próbáltam rájönni April arckifejezéséből arra, hogy érzi-e azt amit én, de végig semlegesen nézett maga elé.
A gondolataimból akkor szakadtam ki, amikor April a saját kezével irányítani kezdte az enyémet, mutatva a vágás végrehajtását, viszont még ilyenkor sem tudtam másra koncetrálni, csak arra az égető érzésre, ami egészen addig nem múlt el, míg be nem fejeztük és April a kezét elhúzva nem szólt valamit.
- B-bocsi, mit is mondtál? - dadogtam zavartan, amikor arra eszméltem fel, hogy nekem beszél.
- Azt kérdeztem, hogy így érted-e? - ismételte meg kissé aggódó kifejezéssel az arcán.
- Ó, hogy az. - mormoltam. Nem igazán szerettem volna megtudni, hogy mit mondana arra, ha azt mondanám: Bocsi April, tényleg próbáltam figyelni, csak teljesen összezavarnak a saját magamban kavargó érzések, amiknek a létezéséről sem tudtam?
Hát nem.
- Hahó, Riley? - legyingette kezét az arcom előtt: - Itt vagy?
Megráztam a fejem.
- Nem? - vonta össze a szemöldökét.
- De! - szóltam hirtelen: - Csak kicsit elbambultam. Bocsi. - mentegetőztem.
أنت تقرأ
Aztán jöttél...
عاطفية-(...)Tudod, amikor ide kerültem, csak az egyetemre való bekerülés lebegett a szemem előtt. Nem akartam barátokat, vagy bármi mást, csak a legjobb akartam lenni abban, amihez értek. - sóhajtottam a hajamba túrva. A szeme távolinak tűnt, mintha elves...
