Aztán jöttél...

6. fejezet

- Biztos, hogy nem jössz a tábortűzre? - rontott be Lucy a szobába.

- Milyen tábortűz? - hallatszott Sarah hangja az asztalon felnyitott laptopomból, mivel éppen vele beszélgettem Skype-on, mielőtt a szobatársam vadállat módjára, szinte ajtót törve jött be a szobába. Kíváncsi tekintettel előrébb hajolt, még közelebb a kamerához, mintha ez bármit is segítene abban, hogy jobban hallja a beszélgetést.

Bosszúsan felnyögtem, majd egy mérges pillantást vetettem Lucy-ra, aki vagy nem érzékelt ebből semmit, vagy csak nem érdekelte, mert szemrebbenés nélkül, választ várva nézett rám.

- Semmi, Sarah. Csak a szobatársam beszélget valakivel. - hazudtam, figyelmeztető pillantást küldve Lucy felé.

Ez volt az a téma, amit minél inkább szerettem volna elkerülni, mert a napokban a suli minden egyes szegletéről ez nézett vissza rám.

- Nem, én téged kérdezlek, hogy nem-e gondoltad meg magad. - állította Lucy rendületlenül: - Remélem, hogy eljössz. Jó buli lesz.

- Elmész. - szólt Sarah.

- Nem megyek. - vágtam rá a szememet forgatva.

- De igen, Riley. - ellenkezett a húgom: - Még soha nem voltál ilyesmin. Biztos szuper lesz. Menj el, kérlek. - könyörgött.

- Lesz zene, pia, tánc... - sorolta Lucy, és bár Sarah és ő nem ismerték egymást, még így is nagyon egy hullámhosszon voltak egymással.

- Istenem! - nyögtem fel: - Nem megyek. Vita lezárva. - csattantam.

Lucy úgy tűnt, hogy nem fogja tovább firtatni a dolgot, csak bólintott egyet, majd lefeküdt az ágyra és nyomkodni kezdte a telefonját, mintha semmi sem történt volna. Ellenben Sarah mérges pillantást vetett felém a laptop képernyőjén keresztül.

- Riley... - sóhajtott fel, amikor tekintetünk találkozott.

- Nem. - állítottam meg, mert már elegem volt a vitából, majd így folytattam: - Még van egy kis dolgom Sarah, később beszélünk.

Tiltakozni akart, de nem adtam neki rá lehetőséget, csak kinyomtam a videohívást.

- Te aztán makacs vagy. - jegyezte meg Lucy finoman.

- Igen, mondták már.

-----------------------------------

Az esetek többégében, ha eldöntök valamit, akkor az úgy is lesz. Nem áll szándékomban változtatni a végkimenetelen. Viszont az életnek is vannak tervei, és előfordul, hogy keresztbe húzza a számításainkat.

A mai napra nem terveztem sok mindent, csak egy kis edzést a késő délutáni órákban, majd azt, hogy visszavonulok a kolesz szobába és kiélvezem a nyugalmat. Eddig egész jól alakult minden.

Mielőtt elhagytam a szobát, Lucy már nagy erőkkel készült az esti partira, mert állítása szerint soha nem lehet elég korán elkezdeni a készülődést. Míg ő majdnem egy órát eltöltött azzal, hogy indulásra készen álljon - mintha valami nagyobb eseményre ment volna, mint egy tábortűz - addig nekem néhány percembe telt felvenni a futóruhámat, majd kisétálni az ajtón, mialatt a szobatársam csak annyit kiáltott utánam, hogy "ha meggondolnád magad..."

Inkább csak az ajtót magam mögött betéve tovább mentem.

A suliban szinte mindenki tábortűz lázban égett, úgyhogy a pályára menet nem igazán találkoztam össze senkivel.

Ma egy rövidebb edzést tartottam tekintve, hogy nem szeretném túlterhelni magamat, mert az itteni edzések sokkal keményebbek, mint a régi sulimban. Itt tényleg arra készítenek fel, hogy a legjobb legyél.