Aztán jöttél...

18. fejezet

- Mikor indulsz? - kérdezte apa, amikor a reggeli futásunk közepette megálltunk egy kicsit pihenni.

- Késő délután jönnek értem. - feleltem, miközben a pólóm aljába töröltem a homlokomat.

- És akkor már nem is jössz haza? - kérdezte, miután ivott egy kortyot, majd felém nyújtotta a hideg vizes palackot.

- Nem. April azt mondta, hogy maradhatok náluk, másodikán pedig már megyünk vissza a suliba. - válaszoltam.

- Oké. - bólintott egy nagy sóhajt követően, majd így folytatta: - Mehetünk tovább?

- Persze. - mosolyodtam el, majd futni kezdtem: - Le ne maradj öregember! - szóltam utána szórakozottan, mire egy bosszús fújtatást kaptam válaszul.

Az egész szünetet azzal töltöttem, hogy megpróbáljak annyi időt tölteni a családommal, hogy megunjanak mire vissza kell mennem a suliba, de persze tudtam, hogy ez nem lehetséges.

Közben pedig próbáltam rendben tartani az életem többi részét is. Kimagyaráztam magamat April-nél és Martinnál is. Az utóbbi könnyebben vette, mint az előbbi, végül miután megígértem neki hogy többet nem fordul elő, szerencsére megbocsátott.

Pár nappal ezelőtt pedig Martin meghívott a szilveszteri bulijába és persze nem mondhattam nemet, mert April szinte azonnal írt, hogy muszáj lesz elmennem. Felajánlotta, hogy eljön értem, és hogy a buli utáni napon nála aludhatok, aztán majd együtt megyünk a suliba. Így már tegnap összepakoltam a bőröndömet indulásra készen, hogy ne ma kelljen kapkodnom. Hazudnék, ha azt mondanám, egy nem vagyok ideges.

- Ma kell megtenned a nagybetűs lépést. - rontott be a szobámba Sarah.

- A micsodát?

- A lépést. - ismételte meg hangjában enyhe bosszúsággal.

- Azt értettem. - forgattam a szemem: - Azt nem értem, hogy mire gondolsz.

- April. Te. Szilveszter. Csók. - hangsúlyozta a szavakat, mindegyiknél egy számomra túlságosan is drasztikus mozgást imitálva.

- Persze. - horkantam fel.

- Komolyan. - csapott vállon: - Nagyobb dolgok kellenek, mint néhány üzenet. Éjfélkor odasétálsz hozzá és megcsókolod.

- Mi vagy te? A kerítőm? - vontam össze a szemöldököm.

- Hát úgy tűnik magadtól nem megy a dolog. - vigyorodott el.

- Szemét. - morogtam.

- Akkor? Lépsz? - kérdezte.

Megráztam a fejem: - Több oka is van annak, hogy ez miért egy nagyon rossz ötlet.

- Például? - kérdezte karba tett kézzel.

- Hát... - gondolkodtam el, de úgy igazán egy helytálló dolog sem jutott eszembe. 

- Na ugye. - vágott közbe: - Te sem tudsz rá okot. - szinte már gúnyolódott. 

- Meglátom, oké? - mormoltam végül egy rövidebb szünetet követően. Máskülönben nem lett volna esély arra, hogy békén hagyjon. 

- Hát jó. Azt hiszem, ez több mint a semmi. - érkezett a válasz, ezt követően pedig egyszerűen csak kisétált a szobából. 

-----------------------------------

Hamar elérkezett a késő délután és nem sokkal öt óra után April üzent, hogy lassan megérkezik, ezért kapkodva rohantam fel-alá a házban, hogy ellenőrizzem mindent eltettem-e, majd vagy tízszer leellenőrizte magamat a tükörben.