Aztán jöttél...

5. fejezet

Ismételten már az ébresztőm előtt megébredtem, ami mostanra már megszokássá vált az eddigi rövid, bár tartalmas kollégiumi életem során. Bár csak másfél hét telt el, egész jól alkalmazkodtam már az itteni szokásokhoz, amiket az elején, - még az ide való indulás előtt - nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerülni fog.

Most viszont itt vagyok.

A reggeli futás és készülődés után nem sokkal az iskola szekrényem előtt álltam, hogy belepakoljak mindent, amire a következő egy órában nem lesz szükségem, amikor Martin állt meg mellettem: - Hé Riles.

- A nevem Riley. - javítottam ki a szememet forgatva.

- Tudom, de a Riles jobban hangzik. - gondolkodott el: - Illik hozzád.

- Nem! Ne becézgess. - ráztam meg a fejem ellenkezve.

- Oké, oké. Riley. - hangsúlyozta ki a nevemet, majd így folytatta: - Készen állsz a bioszra?

- Mégis miért kellene rá készen állnom? - vontam össze a szemöldököm azon gondolkodva, hogy elfelejtettem-e valami információt egy dolgozatról vagy projektről.

- Hát April társaságában fogsz eltölteni negyvenöt édes percet. - álmodozott.

Szóval nem.

- Még mindig ezen lovagolsz? - sóhajtottam fel elkeseredetten.

Úgy tűnt, nem tudok szabadulni a témától.

- Persze, hogy ezen! - vágta rá: - Hiszen ez hatalmas dolog, ami csak a legszerencsésebbeknek adatik meg.

- Hát persze. - mondtam, miközben Martinnal az oldalamon elindultam a terem felé.

- De komolyan. - váltotta komolyra a hangnemét: - Te és én barátok vagyunk. Szinte már legjobb barátok.

- Még csak a közelében sem. - állítottam meg, de nem érdekelte.

- Tudod, hogy tetszik nekem, te pedig minden bioszon együtt töltesz vele negyvenöt percet. - folytatta: - Szóval, mondhatnál pár jó szót a nevemben. Tudod, Martin rendes, kedves, aranyos, humoros, bármi ami eszedbe jut, úgyis minden igaz rám. - nagyképűsködött.

- Akkor a nagyképű, egoista, öntelt is megteszi? - kérdeztem ártatlanul.

- Nagyon vicces vagy. - küldött felém egy szúrós pillantást: - Segítesz, ugye?

- Nem.

- Kérlek, Riley. - könyörgött.

- Nem. - állítottam meg: - Ha barátnőt akarsz, akkor növessz magadnak tököket és menj oda hozzá, aztán beszélj vele. Nem vagyok a barátod, ahogy a szárnysegéded sem. Ha nem tudod egyedül megszerezni a csajt, akkor majd megteszi valaki olyan, aki képes rá.

- Áucs. - kapott a mellkasához: - Ez nyers volt, Riles.

- Ne hívj így. - fújtattam, majd gyorsabb léptekkel bementem a terembe és leültem az asztalhoz, ahol April már ott volt. Martin követni próbált, de amint megállapodott a tekintete a lányon, vörösödő arccal visszafordult és leült a helyére Rob mellé.

- Szia. - köszöntött April szórakozott arckifejezéssel, miközben nézte a Martin és köztem lévő néma szóváltást, amiben én szidom a fiút, Martin pedig könyörög, hogy még ha csak egy szót is, de beszéljek April-el a nevében.

- Hé. - ejtettem meg irányába egy apró mosolyt.

- Mi volt ez az egész? - pillantott fél szemmel Martinra majd rám, miközben egyik kezével a nyakláncát piszkálta.