「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

↣𝐒𝐚𝐧𝐨 𝐌𝐚𝐧𝐣𝐢𝐫𝐨𝐮/𝐌𝐢𝐤𝐞𝐲 〚𝐁𝐫𝐮𝐭𝐚𝐥〛↢

𝐓𝐢𝐦𝐞𝐬𝐤𝐢𝐩 𝐌𝐢𝐤𝐞𝐲!!!!!! 𝐉𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭ő𝐬 𝐌𝐚𝐧𝐠𝐚 𝐬𝐩𝐨𝐢𝐥𝐞𝐫!!!!!!!
Sano Manjirou/Mikey x Fem!reader
Tw: enyhe depresszió
~~~~~~~~~~~~

Y/n egy fiatal lány akinek az álma, hogy egyszer újságíró lehessen. Egyetemi hallgató és első cikkje témájának a Bontent akarta. Úgy gondolta, hogy csak nem lesz olyan nehéz információt szerezni róluk. Nehéznek nem volt az, de végül ott kötött ki, hogy a vezér rabszolgája lett. Legalábbis Y/n szemszögéből nézve olyan mintha egy rabszolga lenne. Mivel lebukott miközben a Bonten körül szaglászott, így két választási lehetősége volt. A halált választja vagy pedig Mikey mellett marad. A vezérnek megtetszett a lány kitartása és az, hogy inkább a halált választotta mintsem, hogy a Bonten tagja legyen. Végül a lány válasza semmit sem ért, hisz Mikey helyette is döntött.
Továbbra is éli egyetemi életét, már amennyire normális az, hogy minden lépését figyelik és igazából nem is tehet azt amit ő szeretne. Mint például muszáj volt neki elköltöznie, hogy Mikey mellett legyen.
Y/n nem egy gyenge lány, az idegei is acélból vannak, de az elmúlt hónapokban egyre nehezebben bírja, hogy megmondják neki mit kell tennie. Nem arról van szó, hogy rosszul bánnak vele, csak az, hogy nem ő választotta ezt az életet. Ő nem így akar élni.
"Oh, Sanzu most te jöttél értem?" kérdezte a lány gúnyosan.
"Mikey tudomást szerzett, hogy mostanában kicsit szeszélyesebb vagy mint szoktál." nyitotta ki neki az ajtót.
"Ilyen az mikor elfogy a türelmem." válaszolta az ablakon kinézve.
"Mikey aggódik miattad, hogy talán van valami veled, szóval csinálj magaddal valamit." mondta Sanzu mintha ez olyan egyszerű lenne.
"Akkor kérlek hagy szálljak ki. Úgy is követni fognak az emberek szóval tudni fogjátok hová megyek." válaszolta a lány feldúltan. Természetesen Sanzu nem állt meg és haza vitte a lányt.
Y/n el szeretett volna szökni gyorsan, de nem sikerült neki mint ahogy eddig sem.
Szeretett volna egyből egyedül lenni, viszont Mikey várta otthon aki persze nem engedte a lányt.
"Legyen elég, hogy itt vagyok, ne akarj még beszélgetni is." próbált szabadulni Mikey karjaiból.
"Y/n-chin lenyugodnál egy kicsit?" kérdezte kedves hangon.
"Nem. Mert nem tudok. Fél éve tartasz itt, azzal fenyegetve, hogy nem fogom tudni elvégezni az egyetemet." mondta, de a fiú szemébe sem nézett.
"Még mindig nem érted, hogy milyen különleges is vagy te?" fordította maga felé a lány arcát.
"Nem és nem is fogom, mert nem akarom. Most pedig engedj el." próbálkozott továbbra is.
"Y/n-chin nem foglak elengedni." csókolta meg a lányt erővel. Y/n pedig fel is pofozta ezért. Együtt élnek, egy ágyban alszanak, de a lány sosem engedte, hogy bármit is tegyen vele a fiú. Nem mintha Mikey bármi olyat is tenne vele az engedélye nélkül, ő sosem volt olyan személy.
"Ne merj még egyszer így közelíteni felém! Másképp megöllek." fenyegette meg a fiút.
A lány bezárkozott a fürdőbe és bármennyire is akart volna lehiggadni nem ment. Utálja mikor Mikey ezt csinálja vele, mikor azt hiszi, hogy csak az övé. Y/n nem egy tárgy akit ki lehet sajátítani, de ő úgy érzi, hogy Mikey pont ezt teszi vele.
Acélból vannak az idegei a lánynak, de ilyenkor elszakad a cérna és nem egyszer fordult meg a fejében, hogy tényleg gyilkos lesz belőle. A fiatalságát szeretné élvezni, de le van láncolva és így semmit sem tehet.

Legtöbbször egyedül ébred fel és ilyenkor kihasználja, hogy egyedül lehet. Reggelente az erkélyen ülve már párszor átfutott az agyán, hogy talán le kellene vetnie magát onnan és akkor megszabadulna mindentől, de valami mindig megakádolyazza az öngyilkosságban.
"Szia Ran. Ma téged bízott meg, hogy vigyázz rám? Tegnap Sanzu, ma te, holnap esetleg Rindou vagy Kakucho vagy ne talán Koko?" kérdezte gúnnyal és undorral a hangjában. Mindennél jobban utálja mikor közülük az egyik van vele egész nap, hisz mindenki tudja, hogy ők Mikey legmegbízhatóbb emberei.
"Y/n-chan továbbra is olyan sós vagy mint mindig." mosolygott rá az idősebbik Haitani testvér. Élet unt arccal ült be az autóba és nézet ki az ablakból abban reménykedve, hogy ez csak egy álom és hamarosan felébred belőle.

Mint minden nap az egyetemen megjátsza, hogy semmi baja sincs és minden a legnagyobb rendben van, hisz másképp kérdezősködnének a barátai. Őket viszont egyáltalán nem akarja bajba sodorni elég ha ő ebben a helyzetben van.
Y/n az egyetem kapujában várta, hogy valaki megérkezzen és haza vigye ahol úgy érzi mintha megfulladna és mintha egy börtön lenne.
Miközben várakozott az egyik csoporttársával beszélgetett akivel mélyen elmerültek a legújabb cikk elemzésében.
"Y/n-sama végzet a beszélgetéssel?" kérdezte Sanzu a lány mellé állva.
"Persze, mehetünk." intett a fiúnak és Sanzu mellett lépkedve unottan szállt be az autóba. Nem állt szándékában beszélgetni, de Sanzu kíváncsi volt, hogy kivel is beszélgetett Y/n.
"Mikey nem fog örülni, hogy ilyen srácokkal töltöd az idődet." mondta.
"Legalább a barátaimat ne ő válassza már ki." válaszolta a lány. Eléggé felidegesítette ez, de sikerült vissza fognia magát és nem Sanzu arcába dobni mindent amit érzet.
Otthon Mikey várta, de Y/n figyelembe sem vette és egyből a fürdőbe vette az irányt. Nem akart semmit sem hallani Mikeytól, és látni sem akarta igazából. De a Bonten vezére nem szereti mikor így figyelmen kívül hagyják.
"Legalább akkor egyedül hagynál mikor fürdök?" kérdezte felháborodva a lány, mert ez az egyetlen dolog mikor egyedül tud lenni, minden máshol megfigyelik.
"Nem kell többet itt maradnod." jelentette ki Mikey. Y/n továbbra is előre figyelt, nem reagálva arra mit Mikey mondott.
"Cserébe mi lesz? Talán nem tanulhatok? Nem lehet munkám a jövőben? Vagy valami ehhez hasonló?" kérdezte gyanakvóan Y/n.
"Semmi sem lesz. Elmehetsz és többet a Bonten felé sem kell nézned." válaszolta.
"Miért? Miért kellett akkor eddig magad mellett tartanod?" akadt ki a lány.
"Jól ismerlek. Tudom ki voltál a múltban. Ismerem az összes volt Toman tag életét és a velük való kapcsolatodat. De nem értem miért vagyok itt." engedte ki magából azt amit eddig tartogatott.
"Ne kérdezz, csak menj." fordított hátat Y/n-nek.
"Nem mondhatod ezt! Főleg nem azután, hogy miattad lettem ilyen. Te vagy az oka amiért nem érzem jól magam, nem tudok aludni már hónapok óta, miattad félek is. Ezek után nem küldhetsz el ilyen simán!" kiáltott utána.
"Tudom, hogy mit jelentette neked a Toman, hogy mindössze 15 évesen mennyi mindenen kellett keresztül menned, de ez akkor sem ok arra, hogy ilyen legyél." mondta ki továbbra is azt amit gondolt. A kutatások amiket a cikk miatt végzet most hasznosnak bizonyult. Y/n-et egyébként is érdekelte a Toman vezére, hogy milyen ember is volt ő igazából.
"Y/n-chin ha el akarsz menni akkor menj, normális életet élhetsz ahogy egyébként is akartad. Azt szeretném ha boldog lennél." mosolygott a lányra akinek könnyek gyűltek a szemeiben. Nem pontosan tudta, hogy mit is érezz és miért kezdett el sírni, de fájt neki látni azt a megtört mosolyt Mikey arcán. A Toman vezérét tisztelte és felnézett rá, viszont a Bonten vezérét megveti és utálja. Valahogy mégis azt érezte, hogy mégsem akar elválni Mikeytól, bármennyire utálja ezt a börtönt. Lehet nem akarta észre venni és elnyomta magában, de fél év alatt sokkal jobban megszerette Mikeyt mint azt ő akarta. Y/n letörölte a könnyeit, kilépett a kádból és gyorsan magára kapott valami ruhát. Mikey felé vette az irányt és amint elé ért felpofozta a fiút.
"Utálom, hogy mindig te döntesz helyettem!" mondta a lány.
"Utálom ahogy uralkodni akarsz felettem. Utálom ahogy egy tárgyként kezelsz. Utálom ahogy ki sajátítasz. Utálom, hogy nem én választom az életemet. Utállak téged is." zudított mindent a fiúra.
"De... Képtelen vagyok elszakadni tőled. Szóval most az egyszer nem azt fogom tenni amit te választasz nekem." hajolt közel a fiúhoz, aki egyáltalán nem számított erre a ki rohanásra.
"Nem leszel boldog így." nézett bele a [E/c] szemekbe Mikey.
"Ne te döntsd ezt el. Tudom, hogy nekem mi a jó és mi nem. Ne légy velem ilyen kegyetlen. Veled fogok maradni és mesélni fogsz magadról másképp nem csak téged elhagylak, de a világot is." fenyegette meg a fiút. Mikey szeme tágra nyíltak ettől a beszédtől, mert a legkevésbé sem akarta, hogy Y/n-nek egy haja szála is görbüljön.
"Szeretlek Manjirou. És emiatt leszek veled addig ameddig csak tudok." mondta határozottan Y/n. Mikey magához vonta a lányt és olyan erősen ölelte mintha többet nem tehetné meg.
"Kérlek ne hagyj el Y/n-chin." kérte miközben nyakon csókolta a lányt.
"A halálom napjáig veled maradok Manjirou." mosolygott Y/n.