Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
━━━━━━━━━━━"Y/n kérlek ne mozogj, mert meg foglak szúrni." kért meg Mitsuya miközben rám igazította a ruhát.
"De Yuzuha-chan hív!" vettem el a telefonomat, hogy fel fogadjam a hívást.
"5 perc és ott vagyok. Mond, hogy végeztél."
"Igazából még mindig Mitsuyánál vagyok." feleltem őszintén mire hallottam, hogy Yuzuha egy nagyot sóhajt.
"Y/n-chan! Ez a fotózás nagyon fontos jól tudod!"
"Tudom, tudom, de... Mitsuya késett! Én erről nem tehetek."
"Y/n ezzel nem tudod átverni Yuzuhát. Ő is tudja, hogy te késtél." szólalt meg Mistuya is.
"4 perc és ott vagyok."
"Na de a ruhám-"
"Nem lesz kész a ruhád Y/n-chan." nyomta rám a telefont Yuzuha.
Csalódottan tettem le a telefonomat és indultam el átöltözni. Jó, igen, én késtem fél órát, de akkor se kellett volna Yuzuhának ilyen idegesnek lennie.
Mitsuyával megbeszéltük, hogy mikor jöjjek megint ruha próbára és aztán Yuzuha meg is érkezett értem. Nagyon dühös volt rám amiért ennyire elrontottam a napi beosztásomat, de muszáj volt még egy részt megnéznem a kedvenc sorozatomból.
Egész úton csak dühöngött és elmondta, hogy mennyire felelőtlen vagyok még mindig. Ezzel egyet kell értenem akkor is ha fáj, de tényleg az vagyok.
"Mond Yuzuha-chan, most már megtudhatom ki az akivel ma fotózásom lesz?" kérdeztem kíváncsian, mert hetek óta nem árulja el és már igazán tudhatnám.
"Pár perc és megtudod, ne aggódj kedvelni fogod." felelte továbbra is titokzatosan.
Izgatottan vártam, hogy láthassam kivel is van ma dolgom. Bízom Yuzuhában, szóval ha ő azt mondja nincs mi miatt aggódnom akkor nem aggódok.
Éppen a sminkemet csinálták mikor Yuzuha szólt, hogy a mai partnerem megérkezett.
"Y/n-chan?!" lepődött meg a fiú amint felismert, de nekem egyáltalán nem rémlett ki is ő.
"Hakkai kicsit nyugodj meg." mondta Yuzuha és amint kimondta a nevét leesett, hogy ki ő.
"Hakkai-kun?!"
"Yuzuha miért nem mondtad, hogy Y/n-chan lesz ma a partnerem?" kérdezte Hakkai a nővérétől.
"Igen, igazán szólhatál volna!" feleltem hevesen dobogó szívvel.
"[L/n]-san kérem nyugodjon meg." szólt rám a sminkea mire normális ültem vissza a székre és a tükörből figyeltem Hakkait.
Hakkai az első szerelmem volt, sőt együtt is voltunk két hónapig, de rá jöttünk, hogy nem vagyunk egymásnak valók, így szakítottunk. Azóta senkim sem volt, nem azért, mert még mindig szeretném, csak senki sem volt olyan mint Hakkai és én mást nem fogadok el. Jó, igazából, lehet még mindig vannak iránta érzéseim.
Már értem miért titkolta Yuzuha ennyire a partneremet, hisz tudta, hogy visszautasítottam volna a lehetőséget akkor. Bárcsak visszautasíthatnám most is.
Mivel nem fordulhattam vissza és egyébként is profi vagyok, így felvettem a ruhát amit viselnem kell és vártam, hogy Hakkai is elkészüljön.
Egy szál fehér ingben voltam és ez alapjában nem zavarna, na de most Hakkai is itt van. És emellett még együtt is kell dolgoznunk. Lehet, hogy profi vagyok, de nem ennyire.
Mindent megtettem annak érdekében, hogy a szívem kicsit megnyugodjon és ne verjen olyan hevesen, de nem ment olyan jól.
"[L/n]-san kérlek hajolj kicsit közelebb Shiba-kunhoz." utasított a fotós mire gondolkodás nélkül tettem amit kellett, de a szívem majd kiugrott a helyéről.
Hakkai egy széken ült én pedig mögötte voltam, a kezeimet a nyaka köré fontam és az arcunk egymás mellett volt teljesen. Bármennyire akartam kizárni a közelségét nem ment. Még jóképűbb lett az elmúlt idő során mint régen volt. Ez igazságtalan.
"[L/n]-san engedd el magad, ne légy ilyen feszült." mondta a fotós. Bár ilyen könnyű lenne, de nem az.
A fél órás szünetünkben elvonultam és próbáltam összeszedni magam. Mert lehet évekig nem láttam Hakkait és elnyomtam magamban a fájdalmat amit azóta érzek, hogy szakítottam vele. Sosem mutattam, de mindig is fájt, mert én szerettem őt akkor és igazából most is. Most, hogy megint találkoztunk az elzárt érzéseim felnyíltak és mintha erősebbek is lennének. Nem vagyok már egy tini, hogy ilyen izgatott legyek, csak mert találkoztam vele. Szedd össze magad Y/n, nem gyengülhetsz el.
"Valóra váltottam az álmomat mint láttod. Bár Yuzuha és Mitsuya nélkül ez nem sikerült volna."
"Taka-chanal dolgozol? Sosem említett téged, pont ahogy Yuzuha sem." gondolkodott el. Nem mintha nekem valaha említették volna Hakkai nevét.
"Mond neked van valakid?" kérdeztem teljesen hirtelen gondolkodás nélkül. Viszont meg is bántam amint kimondtam, mert ezt igazából nem akartam, csak hangosan gondolkodtam.
"Nem nincs. Miért? Esetleg neked van?" válaszolta zavartan. Szóval érdeklem őt, hisz másként nem kérdezett volna rá.
"Csak érdekelt. Nem, nekem sincs senkim." mondtam ki boldogan.
"Akkor mit szólnál ha este együtt vacsoráznánk?" kérdezte piros arccal.
"Oké, benne vagyok." egyeztem bele mosolyogva.
"Ügyes vagy Hakkai." tapsolta meg az öcsét Yuzuha. Gondolhattam volna, hogy végig ez volt a lány terve. Nem mintha bánnám, mert igazából erre várok mióta szakítottunk. Most talán jobban fog a kapcsolatunk alakulni.
