¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
━━━━━━━━━━"Ugyan miért sírsz egy fiú után aki nem akar téged? Teljesen felesleges." mondta Izana annyira érzéktelenül, hogy még inkább sírni kezdtem. "Most meg miért sírsz még inkább?" kérdezte meglepetten nem értve a reakciómat.
"Izana ha ilyeneket mondasz inkább menj el!" szóltam rá idegesen.
"Olyan bonyolult vagy. Semmit se mondtam amiért idegesnek kellene lenned." folytatta tovább, én pedig inkább egy párnával leütöttem.
"Y/n! Miért engem bántasz? Kakuchot bántsd amiért nem téged szeret." emlékeztett ismét arra amit el akartam felejteni.
"Csodás barát vagy. Egyenesen a legjobb." feleltem ironikusan.
Kakucho, a gyerekkori szerelmem, az akivel elképzeltem az egész életemet, más kezét kérte meg. Ott voltam, végig néztem és kiborultam.
Már évek óta együtt vannak, de sosem hittem volna, hogy ez ennyire komoly. Úgy voltam a kapcsolatukkal, hogy hamarosan úgyis véget ér és akkor fog eljönni az én időm. Kakucho maga alatt lesz és én leszek a támasza és mivel sok időt töltünk együtt rájön mennyire is szerelmes belém és végül összeházasodunk. De ehelyett most a szobámban sírok miközben Izana segítség helyett inkább a sebeimet tépi fel.
Kakucho meg az újdonsült menyasszonyával élvezi az életét anélkül, hogy tudná mit is érzek. Jó, lehet jobb így, mert kínos lenne találkozni vele ha tudná az érzéseimet, na de akkor is! Ne legyen más számára rajtam kívül, mert nem engedem neki.
Mégha ő nem is tudja, de a fejemben már házasok voltunk és volt két gyermekünk. Volt egy kis Y/n és egy kis Kakucho, de ő most a szép családunkat felrúgta, mert neki nem voltam elég. Pedig tényleg csodád család lehetnénk.
"Feldolgoztad végre?" kérdezte Izana egy fél óra múlva visszatérve a szobámba.
"Nem! Te ezt hogyan dolgoznád fel?" kérdeztem idegesen.
"Nem úgy mint te." felelte közömbösen.
"Én most megütlek." álltam fel az említett céllal, de Izana lefogta a kezeimet.
