「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

⇢𝑀𝑖𝑘𝑒𝑦 & 𝐵𝑎𝑗𝑖 「𝐼 𝑤𝑎𝑛𝑡 𝑦𝑜𝑢」𝑣𝑒𝑟𝑠𝑖𝑜𝑛 1 ⇠

Mikey x Fem!reader
─────────────────

Már több hét is eltelt, de még mindig rettegek. Bárkit is választok a másik szomorú lesz és lehet többet szóba sem áll velem. Ez volt az egyszerűbb problémám. A másik, a sokkal bonyolultabb pedig az, hogy nem tudom mit érzek irántuk. Mindkettő fontos és közel állnak hozzám, túlságosan is. Viszont nem tudom, hogy ez szerelem lenne vagy sem. Egyiket sem érezném úgy mintha ő közelebb állna hozzám vagy bármi hasonló. Már így is sokat megvárakoztattam őket szóval ideje lenne már válaszolnom. Össze kell szednem magam és rájuk gondolni, nem magamra.

Ma Mikey jött el értem a sulihoz, hogy elvigyen egy új cukrászdába. Se Mikeynak, se a sütinek nem tudok nemet mondani, szóval egyértelműen bele egyeztem az ajánlatba. És mivel megbeszéltük, hogy addig nem hozzák fel a témát míg én nem akarom így ez semmiképp sem egy randi vagy hasonló. Egyébként sem lenne igazságos Bajival szemben ez, szóval csak barátokként vagyunk együtt jelenleg is.
Mostanában kissé több időt tölt a Tomannal mint velem és igazán elhanyagolt.
"Mikey! Figyelj már rám ha velem vagy!" löktem meg a mellettem lévő fiút.
"Mi az Y/n-chin?" emelte rám a fejét.
"Hetek óta a Tomannal vagy elfoglalva, Bajinak pedig tanulnia kell, mert nem ment át a vizsgákon. És tudod én mit csinálok? Semmit!"
"Na és akkor mit szeretnél ma csinálni? Bajit nem tudom ide hozni, de megfelelek én is önnek hercegnő?"
Bólintottam egyet és kézen fogott. A motorjára felülve elindultunk valahová amit természetesen nem mondott el, hogy hová is.
Mindig élveztem a vele való motorozást ez is egy közös program, de ő elfoglalt, ezért ez kimaradt mostanában, mint minden más. Annyira hiányzott már Mikey, hogy az elmondhatatlan. Nem volt olyan pillanat mikor külön lettünk volna, egyfolytában együtt töltöttük az időnket. Az elmúlt napokban sokat is gondoltam rá, hogy mit csinálhat vagy mi lehet fontosabb nálam. Miért hangzott ez úgy mintha azt szeretném, hogy csak velem foglalkozzon? Oké, talán, mert ez így is van, de eddig ilyen gondolatom nem volt. Jó, de volt igazából, főleg mikor napokig nem láttam. Ez is csak amiatt van, mert szeretem és fontos nekem. Azt viszont nem tudom, hogy hogyan is. Mint egy barát vagy mint a szerelmem. Olyan nehéz különbséget tenni a kettő között.

A tengerpartra vitt ami legtöbbször csendes szokott lenni főleg estéként, de most volt egy srác aki ott zenélt és sok ember őt hallgatta. Mi Mikeyval a parton sétáltunk és közben beszámoltam neki, hogy mi is volt az elmúlt heteimben, aztán pedig ő mesélte el, hogy milyen stresszes napjai voltak.
"Imádom ezt a dalt, gyere Mikey táncoljunk!" ragadtam meg a fiú kezeit. Mikey örömmel bele ment és iszonyatosan élveztem.
A szám végén vártam, hogy Mikey elengedjen, de ő továbbra is a karjai közt tartott és aztán megcsókolt. Egyáltalán nem számítottam rá, ezáltal teljesen lesokkolodtam. Miután elengedett csak zavartan nézett rám, én pedig hátra léptem egyet. Úgy éreztem mintha ez bűn lett volna és egyébként azt akartam, hogy ne érjen véget a pillanat.
"Y/n-chin, sajnálom! Talán nem kellett volna." nézett rám bűnbánóan. Megráztam a fejem és ahogy csak tudtam elfutottam onnan.
Életem első csókja volt. Olyan boldogság öntött el közben, de mégis.. Mintha olyat tettünk volna amit sosem szabadott volna. A szívem hevesen ver, mint még soha és az arcom is ég ahogy arra a jelentre gondolok.
Viszont ennek hála rá ébredtem, hogy ki is az akit szeretek. De ez megrémiszt. Igaz, hetek óta ezt akarom kideríteni, de most így mégsem akarom tudni. Mégha Mikeyt meg is kapom mint szerelmem, de Bajit elveszítem mint a legjobb barátom. Én pedig önző vagyok és mindkettőt szeretném egyszerre, hogy mindketten velem legyenek. Na ez az a helyzet ami el van cseszve, de rendesen.

Pár nap telt el az eset óta és még véletlenül sem válaszoltam Mikey üzeneteire, hívásaira. Tudom mit érzek, csak azt nem, hogy mit tegyek. Amint beszélni kezdek vele biztosan kimondanám, hogy szeretlek, amit meg nem akarok. Persze, el fogom mondani, csak előbb ki kellene találnom hogyan utasítom vissza Bajit. Nem szeretném ha szomorú lenne, de ami a legjobban fog neki fájni, hogy a legjobb barátja miatt utasítom vissza. Valahogy meg kell oldanom ezt a helyzetet.
"Kei-kun! Örülök, hogy látlak." hallottam meg anyu hangját. Teljesen bepánikoltam, hogy Baji eljött. Milyen módon kellene elküldenem? Nem hazudhatom azt, hogy beteg vagyok, mert nem hiszi el. Elfoglalt sem lehetek, hisz nyári szünet van és én minden vizsgán átmentem. Nincs több kifogási ötletem, de mindjárt be fog jönni a szobámba. Még simán színlelhetek alvádt, igen ez jó ötlet.
"Y/n? Miért járkálsz fel-alá?" kérdezte Baji az ajtómban állva. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet és sikítottam is hozzá. Amint megláttam Mikeyt is Baji mögött nagy szemekkel néztem rájuk és levegőt is elfelejtettem venni.
"Y/n? Y/n! Már megint ezt csinálja." sóhajtott Baji gondterhelten. Mikor nagy stressz alatt vagyok mindig ez történik és a 16 évem alatt ez a legstresszebb helyzetem.
"Y/n-chin!" bökkött meg Mikey.
"Tessék?" néztem rá.
"Mi a baj? Mi miatt vagy ennyire ideges, hogy leblokkoltál?" kérdezte Baji. Megvontam a vállam, mert ha most kinyitom a számat mindent elmondok amit nem kellene.
"Maradj csendben addig míg tudsz, de mindenki tudja, hogy nem bírod sokáig." mosolygott Baji. Minek ismer ennyire jól.
"Mi az hogy? Simán kibírnám és ki is fogom, mert nem fogom elmondani, hogy választottam közülettek. Nem vagyok olyan borzalmas barát, hogy kijelentsem kit szeretek. Ez mind a ti hibátok, hogy vallomást tettetek nekem, de legfőképpen itt Mikey a hibás! Ha az nap este nem csókol meg, nem jövök rá kit szeretek és normálisan tudnék veletek beszélgetni, mert napok óta csak azon gondolkodom, hogyan ne bántsam meg Bajit és közben legyek együtt Mikeyval! Igazságtalanok vagytok!" hadartam el egy levegővel. Miután az agyam elég oxigénhez jutott leesett mit mondtam. Egyrészt a szégyen miatt teljesen vörös lett a fejem, másrészt a bűntudat miatt megint csak néztem pislogás nélkül. Baji csak elkezdett nevetni, se én, se Mikey nem értette mi folyik itt.
"Most tényleg emiatt voltál ilyen stresszes Y/n? Megmondtuk, hogy semmi sem fog változni bármelyikőnket is választod." nézett rám Baji.
"De... Akkor is." válaszoltam kicsit megkönnyebülve.
"Te és Mikey vagytok az én kincseim. Bár is történjen mi hárman együtt maradunk. Én boldog vagyok ha ti is." mosolygott Baji, de láttam a szemében, hogy csalódott. Viszont nem is várhatnék mást, mert bárhogy nézzük is visszautasítottam.
"Ez egy igazi megkönnyebülés. Azt hittem bele fogok örülni a dolgokba." ültem le közéjük.
"Szeretlek titeket." öleltem át mindkettőt. Mikey arcon puszilt amibe bele pirultam, mert eszembe jutott, hogy akkor most mi együtt vagyunk.
Viszont boldog vagyok, hisz a szerelmemmel, Mikeyval együtt lehetek, miközben a legjobb barátomat, Bajit sem veszítettem el.

─────────────────
Végül két befejezése lesz ennek a résznek. Ebben a részben Mikeyval jön össze Reader-chan, a következőben pedig Bajival. ♡