「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

Ｓｍｉｌｅｙ « 𝐖𝐢𝐬𝐡 »

Smiley x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━

Az utolsó ember akibe valaha bele akartam volna szeretni az Smiley. De tényleg. Ő extrovertált én nem, ő hangos én nem. És egyébként sem kedvelem az embereket akik hozzá hasonlóak. Viszont miközben csendben megfigyeltem az osztálytársaimat rá lehet több figyelmet szenteltem mint bárki másra.

Mint szinte minden nap, ma is teljes káosz uralkodott az osztályteremben. Én hátul ültem a könyvemmel és nyugodtan akartam olvasni, viszont a többiek olyan hangosak voltak, hogy alig tudtam figyelni. Természetesen ez mind Smiley miatt van, ugyan is ő úgy gondolta jó lesz vicceket mondani a többieknek. Ők élvezték is, de a hozzám hasonló emberekre nem gondoltak, hogy lehet ők tanulni akarnának. Néha felfigyeltem, de akkor is csak unott, komoly fejjel bámultam, hogy mikor lesz ennek vége és mikor mehetek haza ahol nyugalmam van.

"[L/n] [F/n]" szólított meg Smiley amire még csak fel sem néztem.
"Hé, Y/n miért a tanulásra figyelsz ha figyelhetnél rám is?" állt meg az asztalom előtt. Próbáltam kontrollálni az arc színemet, de nehezen ment, így az arc eléggé elpirult. Viszont nem néztem fel így észre sem vette senki.
"Ez a könyv érdekesebb mint te." lapoztam egyet, minél jobban titkolva, hogy milyen kínos a helyzet. Az osztály figyelemmel követte, hogy mit is csinálunk.
"Na Y/n, nézz egy kicsit fel rám." kért meg, mire én rá néztem és megbántam az életemet. Olyan édes fiú és a mosolya olyan imádnivaló.
"Mit óhajt Nahoya-kun?" kérdeztem.
"Téged." válaszolta, mire az arcom egy paradicsom színével vetekedett. Az osztály hatalmas ujjongásban tört ki. Teljesen lefagytam, hogy most mit kéne válaszolnom vagy mit kéne tennem. Ha ez most egy szerelmi vallomás volt akkor szívesen fogadom, de valahogy mégsem tudom elhinni, hogy az lett volna. De a szívem olyan hevesen vert mint még soha.
"Nahoya-kun az ilyen vicceiddel kérlek hagyj békén." mosolyogtam rá gúnyosan.
"Y/n, ez komoly. Fogadd már a szerelmemet." mondta.
"Hogy mit? Nincs időm erre." forgattam meg a szemeimet. Tényleg olyan lehetetlenek hangzott az, hogy Smiley egyáltalán kedveljen engem, az pedig, hogy így vallott szerelmet még inkább lehetetlenebb. De ha ezt komolyan gondolja és én most elcseszem akkor kiugrok az ablakon.
"Naaa Y/n, gyere el velem egy randira legalább." próbálkozott tovább. Oké, most nem cseszhetem el. Ha erre nemet mondok akkor meg fogom bánni egész életemben és Smiley egyébként sem ugratna ezzel, legalábbis nagyon remélem.
"Ha igent mondok akkor békén hagysz?" kérdeztem.
"Soha sem hagylak békén Y/n." puszilta meg az arcomat. Olyan hihetetlen volt az egész helyzet. Az egész osztály sikitozni kezdett és odáig voltak a jelenetért. Én pedig belül meghaltam ez idő alatt. Smiley szerelmet vallott nekem és randizni is fogok vele. Ez életem legszebb napja azt hiszem.