「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

/𝑆𝑎𝑛𝑧𝑢/ 𝐵𝑎𝑑 𝑖𝑑𝑒𝑎

Timeskip!Sanzu x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Tudtam, hogy nem jó random hirdetésnek hinni, mégis bele mentem. Gondoltam nem veszíthetek semmit sem. Aha, hogyne, csak Japán legveszélyesebb bűnszervezetének dolgozom. Végülis nézzük a jó oldalát, a fizetésemre nem lehet panaszom. Míg csendben maradok biztosan túl élem itt, legalábbis ebben reménykedem.
Az egyetemet épphogy elkezdtem, messze a szüleimtől, naiv is vagyok, igazából azon lepődtem volna meg ha ilyen nem történik velem. A szerződésem az egyetem végéig szól, szóval csak 3 évről van szó. Az nem olyan sok, csak a fél életem, de mindegy, megoldom.

A második hónapomaz kezdem a munka helyemen és azt hiszem elkezdtem hozzá szokni a helyhez, meg az emberekhez.
Leginkább a Bonten tagjai járnak ide, meg néhány velük dolgozó ember. Igazán ijesztőek, de azon kívül, hogy alaposan megnéznek nem tehetnek velem semmit sem, szóval addig rendben van minden.
Éppen mentem a második emeletre, hogy kitakarítsam, de arra véletlenül sem számítottam, hogy esetleg valaki van fent.
"Sajnálom!" takartam el a szemeimet zavaromban. Az egyik Bonten tag ült fent félmeztelen egy lány társaságában és ahogy láttam jól érzik a másik társaságában, talán túlságosan is. Amilyen gyorsan csak tudtam lejöttem onnan és szerettem volna elsüllyedni szégyenemben. A pult mögé leültem és próbáltam elfelejteni amit láttam. Oké, csak félig próbálkoztam, mert mi tagadás hihetetlenül jól nézett ki az a férfi. Miket gondolok én, hisz ő egy Bonten tag, még csak rá sem gondolhatnék.
"Y/n-chan? Van valami baj?" kérdezte Yuri a munkatársam.
"Semmi baj nincs! Csak melegem van és elfáradtam." találtam ki valamit gyorsan.
"Yuri hol van Y/n?" kérdezte Koko.
"Itt." mutatott rám Yuri.
"Y/n mit keresel ott? Állj fel és menj fel az emeletre, Sanzu keres." mondta Koko.
"Gondolom nem mondhatok nemet." álltam fel.
"Minden rendben? Olyan vörös az arcod." kérdezte Koko is.
"Melege van." válaszolta helyettem Yuri szarkaztikusan.
"Yuri menj helyettem." álltam meg.
"De téged hívat Sanzu-san." válaszolta.
"Y/n csak nem láttál valamit amit nem kellett volna?" kérdezte Koko.
"Lehet." vörösődtem el még jobban, Yuri pedig kinevetett. Koko is elmosolyodott én pedig nagyon szégyelltem magam.
"Menj ma haza és majd legközelebb beszélsz Sanzuval." mentett ki Koko.
"Ezer hála Koko-san! Holnapra összeszedem magam." kapkodtam össze a cuccomat. Yuri és Koko jól szórakozott rajtam, de én nagyon zavarban voltam még mindig. Életemben nem nyitottam rá senkire sem és most ráadásul egy Bonten tagra. Tényleg szeretném most elásni magamat úgy körülbelül örökre.

Másnap félelemben mentem vissza dolgozni. Fogalmam sincs mit akarhat tőlem, mert igazából csak számomra volt ez olyan nagyon kínos. Mindegy, azt hiszem túl kell esnem ezen a beszélgetésen és utána biztosan megszabadulok Sanzutól.

A munka helyemre érve ott volt Koko és a Haitani testvérek. Megkönnyebültem, hogy Sanzu nincs itt, remélem nem is lesz. Mivel semmi dolgom nem volt a pult előtt ültem és telefonoztam teljesen nyugodtan. Yuri velem szemben ugyan ezt tette és csak azt lehetet hallani amit a fiúk beszélnek. Idő közben megérkezett Kakucho és Mikey is, akiket Yuri kiszolgált, így a kora délutánunk nyugodtan telt el.
"Y/n hamarosan jönnek vendégek, felmennél az emeletre kitakarítani?" kérdezte Yuri.
"Nincs fent senki, ugye?" kérdeztem meg biztos ami biztos.
"Menj csak, senki sincs ott." nevetett ki. Így is kissé félve mentem fel és még a szememet is eltakartam míg felértem. Miután nem hallottam semmit sem megkönnyebbülve kezdtem eltakarítani. A halk zenét énekelgetve a környezetemet is elfelejtettem. Szóval nem vettem észre ahogy Sanzu bejött.
"Y/n-chan~ minden rendben?" állt meg mögöttem.
"Áhhh! Sanzu-san!" ijedtem meg eléggé.
"Sanzu-san! Sajnálom a tegnapit, tényleg nem akartam, véletlenül volt. Már el is felejtettem, semmit sem láttam. Kérlek ne ölj meg, fiatal vagyok még!" hadartam el az egészet olyan gyorsan ahogy csak tudtam.
"Vegyél levegőt is Y/n-chan~. Nem erről akartam veled beszélni." foglalt helyett.
"Akkor nem halok meg?" kérdeztem.
"Miért tennéd?" vigyorgott rám.
"Mindegy is, mit szeretne tőlem Sanzu-san?" néztem rá.
"Szeretném ha a személyi asszistensem lennél, aki egész nap velem van, még éjjel is és bármit meg tesz amit csak kérek. Persze, ezért jól megjutalmaznállak." mondta teljesen komolyan. Amint eljutott az ajánlatta az agyamig fogtam magam és felpofoztam.
"Ön mégis mit képzel? Ön szerint én olyan lány lennék? Mit képzel, hogy tiszteletlen ajánlatott tesz nekem? Most felmondanék, de nem tehetem szóval kirúgna kérem?" hátráltam pár lépést tőle. Miután átgondoltam a tetteimet el akartam tűnni a szeme elől amint csak tudok. Gondolkodás nélkül felpofoztam a Bonten második emberét, ezért már tényleg meg fog ölni. Ez egy baromi rossz ötlet volt.
"Mondanám, hogy sajnálom csak igazából nem. Megérdemelte, hisz olyan ajánlatot tett ami tiszteletlen." mondtam gondolkodás nélkül. Úgy voltam vele, hogy ha most elmegyek talán túl élem, de amint elkezdett nevetni teljesen lefagytam. Nem igazán értettem, hogy most mi is van.
"Valóban érdekes lány vagy Y/n-chan~." fogta meg a csuklómat.
"Engedjen el! Vagy megint megütöm!" fenyegettem meg, de egy kicsit sem ijedt meg.
"Az ajánlatommal semmi baj nem volt. És egyáltalán nem gondolom, hogy te olyan lány lennél. Én csak egy megbízható személyt szeretnék magam mellé." nézett a szemembe. Megállapítani nem tudtam, hogy hazudik vagy sem, de valahogy olyan megbízhatóan mondta.
"Ohhh... Akkor viszont sajnálom, gondolkodás nélkül cselekedtem. Lehetne, hogy nem öl meg?" kérdeztem.
"Ha elfogadod, hogy az asszisztensem leszel." mosolygott rám.
"Ez igazán aljas húzás, de míg nem tesz semmit sem addig elfogadom ezt." egyeztem bele.
"Csodálatos Y/n-chan~." puszilt arcon. Eléggé lesokkolt ez a tette, de hirtelen a szívem hevesebben kezdett el verni. Minek kell ilyen vonzónak lennie? Így bele fogok szeretni ami lehet nem lenne a legjobb.

"Sanzu azt mondta, hogy érdekes vagy? Meg is puszilt? Hát gratulálok Y/n." lepődött meg Yuri miután elmeséltem neki.
"Tessék?" kérdeztem vissza, mert nem értettem mi is van.
"Sikerült Sanzut megnyerned magadnak."
"Mi? Sanzu-sant? Én? De én nem akarok meghalni." ijedtem meg.
"Miért halnál meg? Hogy jutottál erre a következtetésre?"
"Figyelj Yuri. Ha egy bűnszervezet egyik fejesével vagy együtt akkor az csak bajhoz vezet. Annyi ilyen könyvet olvastam már, hogy tudom jól ezt a szituációt." válaszoltan halál komolyan.
"Y/n te- Jó, oké ezt inkább hagyjuk. Hogy-hogy nem ellenkezzel azzal, hogy esetleg Sanzu szerelmes beléd?" terelte a témát.
"Egyrészt lehetetlennek találom, másrészt nem feltélen zavarna. Ha akarnám sem tudnám tagadni, hogy nagyon vonzó férfi és az itt töltött időm alapján úgy gondolom, hogy a személyisége is nagyon is csodálatos." elemeztem ki Sanzut.
"Szóval ha tenne feléd egy lépést te nem utasítanád el?"
"Attól függ milyen lépést, de azt hiszem szívesen fogadnám." feleltem.
A Bonten tagjai felé néztem és egy kicsit elidőztem az új főnökömön. Sanzu is rám nézett és egy apró mosolyt ejtett el felém. Túl sok dolog történt ma, de azt hiszem nem is volt olyan nagy baj a tegnapi incidens.