Baji x Fem!reader Öngyilkosság, depresszió van a részben! Aki ezeket nem bírja az ne olvassa el!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
━━━━━━━━━━━Hideg van. Fázok. Nem kapok levegőt. Valaki beszél, de nem értem mit. A szemeim olyan nehezek.
Fáj a fejem. Levegőt venni is olyan nehéz. Hol vagyok? Miért fehér itt minden? Ez határozottan egy kórház, de én mit keresek itt?
"Felébredtél?" kérdezte egy hosszú fekete hajú fiú. A tekintetemet felé emeltem és hirtelen minden beugrott. Öngyilkos akartam lenni. De még ez sem sikerült.
"Jól érzed magad?" kérdezte továbbra is, de én csak a plafont kezdtem el figyelni.
Most már emlékszem. A tengerbe sétáltam, hogy belefulladjak. Nem voltam már teljesen az eszméletemnél, már majdnem sikerült, de valaki kiemelt a vízből. Nem emlékszem teljesen, de éreztem ahogy valaki magához ölel és próbál felébreszteni semmi sikerrel. Szóval ő lenne az a fiú.
"Minek mentettél meg?" szegeztem neki a kérdést nem túl kedvesen.
"Mert majdnem megfulladtál?!"
"Az volt a cél."
"Oh, akkor bocs, hogy nem hagytalak meghalni, legközelebb majd a távolból nézem." felelte ironikusan.
"Szívességet tennél vele."
"Amúgy szívesen, nem kell megköszönni." hagyott ott egyedül. Persze, legyek még én a hibás.
Én csak már halott akarok lenni.
A kórházból kiengedve haza mentem, ahol egyből kiabálni kezdtek velem, hogy hol voltam. Nem, véletlenül sem kérdezték meg mi van velem, hogyan vagyok. Megint a lényeg, hogy a család hírnevét ne tegyem tönkre.
"Miért nem tudsz rendesen viselkedni? Nézd meg a nővéredet, ő sosem tenne ilyet!" ordibálta apa.
"Ő normálisan tanul, dolgozik, segít itthon anyádnak, önkéntes munkát végezz és emellett még okos és csinos is. Rólad viszont ez kevésbé mondható el." kiabált velem továbbra is.
"Mond Y/n hol voltál tegnap este?"
"Öngyilkos akartam lenni." jelentettem ki mire az apám kinevetett.
"Y/n hányszor mondjam, hogy ne így hívd fel magadra a figyelmet! Kövesd a nővéredet és hidd el mindenki tudni fog rólad!"
Elég. Elég legyen.
Nem voltam hajlandó tovább hallgatni, hogy a nővérem mennyivel jobb, így inkább a szobámba mentem.
A tükörbe nézve ugyanazt a lányt láttam mint minden nap. Az a lány akit meg akarok ölni, mert felesleges a létezése. Ő sosem lesz elég jó senkinek, mert egy jelentéktelen kislány. Mégcsak nem is szép, nem is okos, nem emelkedik ki semmiből, még átlagosnak sem mondható. A szülei sem szeretik, akkor más még inkább nem teszi. Az sem tűnne fel senkinek ha egyszer meghalna.
