Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
━━━━━━━━━━━━"Maradok inkább néző. Ez illik igazán hozzám." feleltem fájdalmas mosollyal.
"Nem jut eszedbe, hogy talán van esélyed?" kérdezte Shin kissé indulatosan.
"Milyen esély? Néz rájuk. Boldogok, gyönyörűek és annyira odáig vannak egymásért. Nekem nincs jogom tönkre tenni őket."
"Nem tudod tönkre tenni azt ami sosem volt."
"Ne beszélj hülyeségeket. Egyszer majd én is szerelmes leszek anélkül, hogy észre venném. De ő nem az akit nekem szántak. Ezt el kell fogadnom."
"Persze, engedd, hogy ők boldogan beszélgessenek a jövőjükről miközben te szenvedsz. Végülis csodás megoldás."
"Igen érezeni akarom a szerelmet és az érzelmeket, de nem annyira, hogy másoknak rossz legyen emiatt. Sosem tenném ezt."
"Pont ez a baj. Néha lehetnél egy kicsit önzőbb és lehet boldogabb lennél a mostani állapotodnál."
"De ha önző lennék akkor az nem én lennék. Shin, tudom, hogy jót akarsz nekem, de már mindegy. Elvesztettem őt." zártam le a vitát.
"Ne sírj ha eszedbe jut, hogy nyerhettél volna." sóhajtott szomorúan.
Mióta az eszemet tudom szerelmes vagyok Wakába. Szomorú, hogy azóta is tudom, hogy semmi esélyem nála, viszont reménykedni mindig szabad. Az elmúlt pár évben már teljesen feladtam még a reményt is, hogy Waka viszont fog szeretni. És ez teljesen rendben van, hisz ez nem egy tündérmese. Mert az összes tündérmese csak hazugság.
Shin, Takeomi és Benkei nagyon jól tudják mennyit szenvedek emiatt a viszonzatlan szerelem miatt és egyfolytában próbálnak segíteni, semmi sikerrel. Egy ideje folyamatos vita téma, hogy valljam be az érzéseimet. De felesleges és egyébként is Wakának van egy csodaszép barátnője. Nem leszek az aki miatt bármi is megromlana.
Ez van. A szerelem nevezetű játékban elbuktam az első akadálynál.
━━━━━━━━━━━━
Azt hittem, hogy ha eltelik legalább 10 év akkor minden érzelmem elmúlik. De tévedtem. Pontosabban is elnyomtam minden érzelmemet iránta és úgy gondoltam, hogy már el is múltak, hisz olyan rég éreztem, de most, hogy az esküvőjén vagyok mintha felébredt volna a szerelmem iránta.
"Y/n-chan! Csodás vagy mint mindig." dícsért meg Takeomi amint meglátott.
"Ne túlozz Omi-chan." mosolyogtam a fiúra.
"Y/n-chan!!!" szaladt elém Shin és azzal a lendülettel át is ölelt.
"Shin csak egy hete nem láttál." nevettem ki a fiút.
"Pont elegendő idő volt."
A két fiúval beszélgettem és próbáltam nem tudomást venni, hogy éppen a szerelmem vesz el egy másik nőt. Csak egy tipikus nap a szerelmi életemben.
"Y/n örülök, hogy eljöttél." szólított meg Waka mire a szívem is megállt egy másodpercre.
"Milyen gyerekkori barát lennék ha kihagynám ezt a napot?" fordultam felé. Hogy Wakának milyen cseszettül jól áll az öltöny.
"Reméltem is, hogy nem hagysz cserben hercegnő." ölelt meg. Waka nem becéznél így és nem viselkednél így velem ha tudnád az érzéseimet. Viszont szerencsére sem 10 évvek ezelőtt, sem most nem fog kiderülni. A sírba viszem ezt a titkot, pont úgy ahogy Shin, Takeomi és Benkei is.
Elfoglaltuk a helyünket és kezdődött a szertartás. Ennyi év elteltével is olyan tökéletesek együtt és annyira látszik, hogy boldogok. Pont ez az ami annyira fáj az egészben. Nem tettem tönkre a kapcsolatukat, hogy Waka boldog legyen, de ez akkor is nagyon fáj.
"Gratulálok." öleltem át az újdonsült házaspárt. Amint tudtam menekültem onnan, mert a műmosolyomat nem olyan egyszerű fent tartani.
Az asztaltól figyeltem ahogy mindenki milyen jól érzi magát. Megérte feláldozni önmagamat emiatt. Waka boldog és csak ez számít nekem.
"Y/n-chan mosolyogj egy kicsit." ült le mellém Shin.
"Majd máskor." feleltem.
"Elég legyen ebből! Évekkel ezelőtt is vitáztunk már erről, most nem fogunk."
"Benne vagyok."
"Szóval mit szólnál ha a feleségem lennél?"
"Hah?!" lepődtem meg teljesen. Véletlenül sem számítottam erre és egyébként is olyan természetesen mondta ki.
"Legyél a feleségem Y/n-chan!" mosolygott rám boldogan.
