「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

𝒦𝒶𝓏𝓊𝓉𝑜𝓇𝒶 ｛ 𝐅𝐨𝐫𝐠𝐞𝐭 𝐦𝐞 ｝

Spoiler a 21.részből!!!!
Kazutora x Fem!reader
━━━━━━━━━━

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟏.𝟎𝟏.
Kazutorával mindig olyan se veled se nélküled kapcsolatunk volt. Ami igazából csak az elején zavart, de utána sikerült hozzá szoknom ehhez. Mikor nem voltunk esetleg jó kapcsolatban akkor is mellette voltam. Én vagyok az egyetlen akiben bízhat, én vagyok csak neki aki sosem fordít hátat.
Azok után sem fordulok el tőle amit tett Bajival vagy bárkivel, mert ő továbbra is az én Kazutorám akit szeretek. Történjen bármi én itt leszek neki. Én fogom várni miután kiengedték a javítóból, de addig is elmegyek hozzá minden nap, mert rám számíthat.
"Ne gyere többet." jelentette ki Kazutora.
"Tessék?" kérdeztem vissza.
"Többet nem kell velem lenned. Szabad vagy, azt csinálsz amit csak szeretnél azzal akivel szeretnéd." mondta a szemembe se nézve.
"Kazu te miről beszélsz? Már miért ne kellene veled lennem többet? Te vagy a barátom emlékszel, ugye?"
"Y/n felejts el. Mire én innen kijövök már felnőttek leszünk, nem várhatsz rám ennyi időt. És én nem is akarom."
"Mi az, hogy nem akarod? Én vagyok az egyetlen akiben bízhatsz! Mi az, hogy nem akarsz?" emeltem fel a hangomat.
"Y/n elég legyen. Menj és többet eszedbe se jussak. Nem akarlak téged, nincs szükségem rád többé." mondta határozottan.
"Nincs rám szükséged többé? Tényleg? Számodra csak egy tárgy voltam akit tudtál irányítani? Mond Kazutora mi voltam én neked?" kérdeztem idegesen.
"Pontosan, nem voltál nekem több, mint egy személy aki mellettem marad mindig, mert hűséges." mondta ki komolyan.
"Nehogy azt hidd ezzel végeztünk, mert nem." hagytam ott.
Az én szerelmem sosem mondana nekem ilyet, semmiképp sem. Mégis meg tette most. De miért? Én semmit sem csináltam ami miatt ki dobhatna, de akkor meg mi az oka. Ezt nem teheti meg velem. Én az ő Y/n-je vagyok, csak is kizárólag az övé. Ha ő nincs mellettem akkor én egy senki vagyok. Egész életemben őt követtem és szerettem. Nem hagyhat el ilyen könnyen, nem engedem meg.

2018.06.19.
『𝑯𝒂𝒓𝒎𝒂𝒅𝒊𝒌 𝒇é𝒍 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒔𝒛ö𝒈𝒆』

13 év alatt Y/n sikeres festő lett. Kazutora pedig Chifuyunak segít a kisállat kereskedésben. Mindketten élik az életüket, de egyikőjük sem a legboldogabb ember. Y/n magányos és nem találja önmagát igazán. Kazutora pedig bánja azt amit anno Y/n-nek mondott. Úgy gondolta, hogy a lánynak sokkal jobb lesz nélküle, boldog fog lenni, hogy nincs lekötve valaki mellett. Viszont nem gondolt abba bele, hogy a lány pont emiatt lesz boldogtalan. De ez történt és fél Y/n elé állni vagy felkeresni őt. Úgy gondolja nincs joga, hogy részt vegyen a lány életében ha már egyszer tönkre tette azt. De Y/n nem így gondolja. Azt várja, hogy Kazutora lépjen és keresse fel őt, hisz a fiú volt az aki megbántotta Y/n-et.
A lány úgy gondolta ki megy az egykori legjobb barátjához, hisz Baji mellett mindig békére lel. Minden hónapban legalább egyszer ellátogat a sírjához és beszélget vele.
"Olyan szívesen lennék veled ott fent, de nem tehetem, addig nem míg Kazutora bocsánatot nem kér." mondta Y/n.
"Nem vagyok képes túl lépni azon a napon, egyszerűen leragadtam ott. Kazu sosem mondana nekem olyat, de az elmúlt években ezen gondolkodtam végig, hogy miért, de 13 év után sem tudom." kezdett el sírni a lány.
Már éppen készült volna indulni mikor egy ismerős hangot meghallott, szóval így inkább várt még egy kicsit ott.
"Y/n-san? Rég láttalak." mosolygott rá Chifuyu.
"Rég látott bárki is. Tudod, hogy otthon dolgozom." ölelte át a fiút.
"Chifuyu ezt..." állt meg Kazutora amint meglátta Y/n-et. Egyikőjük sem számított a másik jelenlétére így teljesen lesokkolódtak. Chifuyu nem értette, hogy mi is történt, hisz ő nem tudott a kapcsolatukról semmit sem. Y/n intett egyet Chifuyunak és elment amilyen gyorsan csak tudott. Kazutora csak állt, mert fogalma sem volt róla mit kellene tennie. Viszont amint észbe kapott a lány után eredt. Baji biztosan boldog lenne ha ezt látná.
Y/n nem bírta tovább visszatartani a könnyeit, így az utcára kiérve sírni kezdett mint egy kis gyermek. Kazutorának fájt így látnia a szerelmét, pláne, hogy tudta miatta tört ennyire össze.
"Y/n..." szólította meg a lányt. Viszont a [H/C] hajú semmit sem reagált rá, csak próbálta vissza fojtani a könnyeit, nem nagy sikerrel.
"Sajnálom. Mindent amit akkor mondta." mondta ki azt amire 13 éve vár Y/n. Mégsem volt elégedett ezzel, ugyan olyan fájdalmat érzett a mellkasában.
"Miért tartott ez 13 évig? Mióta elküldtél várok arra, hogy keress!" szólalt meg végre Y/n.
"Mi okod volt neked kidobni? Az én szerelmem sosem mondana olyat, hogy nincs rád többé szükségem, de te kimondtad. Miért? Mi okból? Válaszolj!" kérdezte idegesen a lány.
"Úgy gondoltam jobb lesz neked ha nem egy magam fajta mellett kell lenned." válaszolta Kazutora.
"De én melletted akartam lenni. Tudod te, hogy én még mindig abban a napban élek?" tette fel a költői kérdést Y/n.
"Bezárkoztam az otthonomban. Nem merek kimenni, mert nem megy. Rád emlékeztett minden és amint eszembe jutnak az emlékek csak fájdalmat érzek, hogy csak azok maradtak nekem. Nap mint nap újabb idegösszeomlást kapok, mert nem dolgoztam fel, hogy a legfontosabb ember ellökött magától. Nekem csak te voltál és Baji. Az egyik meghalt a másik meg úgy döntött nem kellek neki." adta ki magából Y/n azt ami évek óta nyomja a vállát.
"Nem így akartam, hogy történjenek a dolgok. Már nagyon bánom és sajnálom. A legkevésbé sem akartam neked fájdalmat okozni. Nekem te vagy egyetlen." nézett a lány szemében. Y/n tudta, hogy komolyan gondolja.
"Nem tudok ilyen könnyen megbocsátani." mondta a lány.
"Igazad van és ne is tedd, de adnál lehetőséget, hogy kijavítsam a hibámat?" kérdezte Kazutora. Y/n elmosolyodott ezzel jelezve, hogy készen áll arra, hogy ismét Kazutora mellett legyen. Lehet hosszú lesz az út mire Y/n elfelejti a fiú hibáját. Viszont ismét Kazutora mellett akar lenni és csak is vele, ami kölcsönös a fiú részéről is.