¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
━━━━━━━━━━━"Te voltál az aki Rindouval randizott!" vágta a fejemhez Ran.
"De jó okom volt rá, jól tudod!" mondtam neki felháborodva, hogy ezt fel hozta évekkel később.
"Jobb ötleted nem volt akkoriban?" kérdezte még mindig kissé kiabálva.
"Ezt gondoltam a legjobbnak, ne köss belém! Egyébként is, nem mindegy már? Holnap a feleséged leszek, szóval szerintem zárjuk ezt le." tereltem el a témát.
"Te hoztad fel az exemet Y/n!" kezdte feladni Ran a velem szembeni harcot.
"Az véletlen volt." feleltem nem túl őszintén.
"Borzalmas vagy Y/n." sóhajtott gondterhelten Ran.
"El fog jönni az a idő mikor ti nem vitatkoztok?" kérdezte költőien Rindou.
"Ugyan, dehogy." mosolyogtam rá miközben Ran ölébe ültem, hogy még kevésbé legyen ideges rám.
Rannal a kapcsolatunk igazán különleges. A középiskolában kezdődött mikor évente egyszer bejött a suliba és pont az nap kémkedtem az akkori kiszemeltem után, szóval mindenfele követtem őt és véletlenül lebuktam. Természetesen Ran buktatott le és mivel nem akartam, hogy az akkori kiszemeltem megtudja, hogy kémkedek utána Ran akármit kérhetet tőlem, ő pedig egy randit akart. Nem volt más választásom mint sem bele menni, bár utána nem bántam, sőt el is feledkeztem a fiúról aki addig tetszett.
Mivel Ran évente egyszer jelent meg a suliban, így ritkán találkoztunk, de akkor minden percet kihasználtunk amit együtt tölthettünk. Pár hónapig minden rendben ment, de aztán valami hülyeségen összevesztünk és szakítottunk, de miután felismertük a hibát kibékültünk. És éveken keresztül ezt játszottuk egymással, míg végül tényleg külön nem mentünk.
Akkor ő is szerzet valakit magának, hogy féltékenyé tegyen engem és sok gondolkodás után arra jutottam, hogy nekem is ezt kell tennem. De én azt akartam, hogy fájjon neki és ki mást szereztem volna ha nem Rindout? Nagy fájdalmat okoztam ezzel Rannak amit megérdemelt és emellett jól szórakoztam rajta. Sőt Rindou is élvezte nézni ahogy a bátya milyen féltékeny. Szóval hónapokig Rindou 'barátnője' voltam, míg Ran nem szakított azzal a lánnyal.
Viszont azóta rengeteg idő eltelt és megbeszéltünk mindent Rannal. Ő sosem szerette azt a lányt és én sosem voltam együtt igazából Rindouval. Nem mondom, hogy most már nem vitatkozzunk, mert ez egyáltalán nem igaz, de sokkal jobb a kapcsolatunk mint tizenévesen. És a lényeg, hogy ő is szeret engem és én is őt, ezért házasodunk össze holnap. Ez az egyik oka, a másik pedig, hogy kikönyörögtem.
"Elég lesz mára ebből. Itt az ideje aludnod Y/n." emelte fel Ran és magával cipelt.
"De én még beszélgettem a többiekkel!" szóltam rá szomorúan.
"Nem érdekel." felelte komolyan, mire leesett, hogy zavarta amiért ő kevesebb figyelmet kapott tőlem.
"Te viszont egyáltalán nem." felelte még mindig féltékenyen.
"Ne légy már ilyen féltékeny! Holnap házasok leszünk egyébként is! Kérlek Rannn!" néztem rá kérlelően.
"Mi van akkor ha nem veszlek el holnap?" kérdezte provokatívan.
"Ilyen opció nincs!" feleltem hevesen, mert mégha tudtam is, hogy direkt csinálja ideges lettem.
"Már miért ne lenne? Lehet meggondoltam magam." vigyorgott önelégülten.
"De Ran... Ez ugye nem igaz?" kérdeztem egyre kétségbeesetten, mert a gondolata, hogy mem hazudik elszomorított.
"Lehet igen, lehet nem." mondta továbbra is én pedig már a sírás szélén voltam és ezt látta is rajtam, szóval egyből lefagyott az arcáról a mosoly. Átfutott az agyamon az is, hogy lehet el akar hagyni akkor és ez még szomorúbbá tett.
"Nem igaz Y/n-chan! Csak játszottam, kérlek ne sír!" ölelt át egyből.
"Ne csináld már ezt folyton!" ütöttem meg a kezét megkönnyebbülten.
"Bocsi, bocsi, csak ne sírj." adott egy puszit a homlokomra. Ran mindig is utált sírni látni, mert nem szeret szomorúnak látni.
"Alig várom, hogy végre a feleséged legyek!" öleltem át.
"Én is várom, hogy végre teljes mértékben az enyém légy."
