「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

𝑊𝑎𝑘𝑎𝑠𝑎 /𝑀𝑦 𝑝𝑟𝑖𝑛𝑐𝑒𝑠𝑠/

Wakasa x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

"Shinichiro nem. Sajnálom, de nem vagy az esetem." ismételtem el újból, mert nem képes fel fogni.
"Na de Y/n-chan, akkor milyen fiú a te eseted?" kérdezte kétségbeesetten.
"Mint például ő." mutattam rá egy fiú.
"Mint Waka?"
"Nem tudom a nevét, de akkor igen."
"Waka! Hogyan lehetnék olyan mint te?" kiabált oda a fiúnak Shinichiro. Néha igazán idegesítő tud lenni. A srác értetlenül állt és nem igazán értette, hogy Shinichiro mit akar, de nem hibáztattom.
"Miért akarsz te olyan lenni mint én?" szólalt meg a fiú.
"Hogy Y/n-chan esete legyek." válaszolta úgy mintha alap lenne.
"Shinichiro csendet már!" csapta le a fiút.
"De Y/n-chan! Hogyan nyerhetném még meg a szívedet?"
"Sehogy. Te a legjobb barátom vagy úgy ahogy Takeomi is, szóval inkább nyugodj meg."
"A szívemet most törted darabokra." kapott a mellkasához drámaian.
"Majd valaki összeszedi a darabjait egyszer." vontam meg a vállamat.
"Y/n-chan! Ne legyél már ilyen bunkó velem." sértődött meg.
"Akkor ne idegesíts." válaszoltam egyszerűen.
"De Y/n-chan!"
"Csendet." ütöttem le ismét mire a helyes fiú mögé bújt.
"Waka védj meg tőle." mondta Shinichiro.
"Túlságosan is idegesnek tűnik, szóval inkább ezt most ki hagynám." állt arrébb a fiú.
"Áruló vagy Waka. Legyek én is áruló és akkor az eseted leszek Y/n-chan?"
"Nem, véletlenül sem."

Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam Wakasával és tényleg csak véletlenszerűen mutattam rá akkor, de tényleg a fiú ideálom volt.

Addig nem igazán érdekelt a banda, egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy Takeomi és Shinichiro milyen bandát alapított a tagjai, se semmi. Viszont miután megtudtam, hogy Wakasa is a tagja hirtelen több érdeklődést kezdtem el mutatni felé. Más alkalommam nem lett volna arra, hogy esetleg vele töltsek egy kis időt.

Igazából az elején nem is voltak komoly érzéseim, csak mindössze a kinézete tetszett, de miután megismertem bele szerettem. Ő viszont azután sem mutatott irántam semmi érzelmet mikor én nyílt jeleket adtam neki, hogy bejön. Viszont Shinichironak köszönhetően elmentünk egy randira. Mondjuk ő is csak véletlenül elszólta magát mikor mindannyian együtt voltunk, hogy ő szenved amiért elutasítottam, de mégcsak mi nem is randizunk holott kölcsönösek az érzéseink egymás felé. Szóval csak 1 év kellett mire elkezdtünk randizni.

Viszont azóta a nap óta együtt vagyunk ami már legalább 10 éve volt. Minden egyes nap egyszerűen csodálatos vele. Mióta együtt vagyunk az egész életem megváltozott, de a pozitív irányba és hálát adok amiért ő van nekem.

Mikor Shinichiro meghalt nagyon magam alatt voltam. Ő volt a legeslegjobb barátom már mióta az eszemet tudom. Nagyon sokat idegesített mindig, főleg mikor flörtölt velem, viszont én úgy képzeltem a jövőmet, hogy ő mellettem lesz és támogatni fog. Azt hittem, hogy ő fog az oltár elé kísérni és átadni annak a személynek akivel össze akarom kötni at életemet. Hisz szinte a testvérem volt.
Ha Wakasa akkor nem lett volna mellettem akkor biztosan teljesen összeomlottam volna mentálisan, de így csak kicsit történt ez meg.

Már semmi sem ugyan az mint mikor Shinichiro élt, de tudom, hogy nem örülne annak ha szomorkodnék miatta így nem teszem. Meg Wakasa mellett olyan boldog vagyok, szóval nem kell annyira erőlködnöm benne.

"Senju-chan boldog szülinapot!" öleltem meg a lányt.
"Köszönöm Y/n-chan."
"Mégis mikor nőttél meg így? Emlékszem mikor még kicsi kis lány voltál és próbáltad eltanulni a fiúktól azokat a mozdulatokat, olyan édes voltál!"
"Y/n-chan nem kell így túl dramatizálni."
"Na de Senju-chan! 16 éves vagy, egy kész nő és a szemem előtt nőttél fel, jóhogy meghat!"
"Y/n enged el Senjut." szedett le a lányról Wakasa. Kicsit megsértődtem, hogy nem ölelgethetem meg Senjut, de gyorsan feldolgoztam.

Az egész délutánt Senjuéknál töltöttük amit élveztem. Szeretek velük lenni és örülök, hogy ennyi idő után is együtt tudjuk tölteni a szabadidőnket. Hisz ők a második családom.

"Elfáradtam." jelentettem ki ahogy haza értünk Wakasával.
"Mégis miben? Az égvilágon semmit sem csináltál hercegnő." nézett rám.
"Az oké, de akkor is elfáradtam."

Wakasával a teraszon ültünk és a csillagokat néztük ahogy szinte minden este szoktuk. Ilyenkor csak azt érzem, hogy ketten vagyunk és minden olyan nyugodt.
"Y/n, hogy képzeled el a jövődet?" kérdezte hirtelen Wakasa.
"Ahol veled vagyok, van egy családunk. Lenne egy kisfiúnk akit Yuumának hívnának és Senju-chant nagyon szeretné. Takeomit kevésbé kedvelné, Benkeitől pedig félne, szóval nekem kellene megvigasztalnom. A jövőben is veletek szeretnék lenni, csak már a feleségedként." válaszoltam azt ami elsőnek jutott eszembe.
"Akkor mit szólnál ha egy lépéssel közelebb lennénk az álmodhoz?" kérdezte miközben egy gyűrűt nyújtott elém.
"Lennél az én hercegnőm?
"Természetesen!" vágtam rá gondolkodás nélkül. Waka nyakába ugrottam és megcsókoltam.
"Szeretlek Waka!"
"Én is hercegnő."