اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
━━━━━━━━━━"Y/n most már fejezd be." szólt rám az idősebbik testvérem.
"Nem. Még mindig ideges vagyok."
"Lassan fel fog kelni a nap, de te ezt csinálod este óta."
"Rin, fogd be."
"Húgicánk értjük, hogy mi bajod van, de nem csinálhatod ezt."
"Pedig ezt fogom tenni." ütöttem tovább a box zsákot, de feleslegesen, mert nem segített lenyugodni.
"Adjatok 5 percet és befejezem, de egyedül hagynátok?"
A testvéreim végre ott hagytak és nek kellett visszafojtanom a sírást. Életem legrosszabb estéjén vagyok túl. Azt akit évek óta szeretek egy másik lánnyal láttam. A legrosszabb benne, hogy én az este elhívtam és nemet mondott rá, mert már másnak el ígérkezet. Nem annyira szomorodtam el, hisz egyébként sem értette meg, hogy nem baráti meghívás volt a részemről. De baromi rossz volt azt látni, hogy egy sokkal szebb lánnyal tölti az idejét.
Mióta csak ismerem szeretem őt és ezt mindenki tudja, csak ő nem. De reménykedtem mindig, hogy majd egyszer észre vesz és talán boldogok is leszünk együtt, viszont azt hiszem erre semmi esély sincs már.
Gyorsan összeszedtem magam és a bátyáim szeme láttára a szobámba vonultam, hogy véletlenül se kelljen aggódniuk miattam.
"Y/n? Még mindig alszik?"
"Nem, fent vagyok Ran." öleltem át az idősebb bátyámat.
"És jól vagy?" kérdezte aggódva, de igazából nem tudta mit kellene tennie a szerelmi bánatos húgával. Viszont nem hibáztattom, hisz ez az első alkalom, hogy így kell látniuk Rinnel együtt.
"Természetesen. A húgotok vagyok, nem fog ilyen dolog a padlóra küldeni."
"Sosem hazudtál jól."
"Fogd be Rin."
"Ne beszélj így a bátyáddal."
"Mert mi lesz? Bűntetést kapok a kedvenc bátyámtól?"
"Hé Y/n! Nem én vagyok a kedvenced?" szólt sértődötten Ran.
"Mindkettőtöket szeretlek drága bátyáim. Csak Rint jobban." hagytam őket ott.
Rinnel egy év van köztünk és mivel egy osztályba jártunk így több időt töltöttünk együtt mint Rannal csináltuk. Viszont ettől függetlenül is nagyon szoros kapcsolatunk van hármunknak.
Mivel Mikey megkért egy feladatra, elmentem elintézni pár embert. Még az elején nem igazán akartam a Bonten része lenni, de a bátyáim miatt meggondoltam magam és aztán gyorsan megszerettem a fiúkat. Oké, Sanzu mindih felidegel minden kis dologgal, de például Kokoval nagyon jól kijövök.
A munka közben egy kis problémába kerültem, mert elszámoltam magam és nem vettem észre, hogy négyen vannak, nem hárman. Viszont így majdnem elkaptak, de szerencsére Kakucho is eljött velem.
"Nem volt szükségem a segítségedre."
"Y/n ha nem vagyok ott egyértelműen vesztettél volna."
"Ez nem igaz. Nincs szükségem a segítségedre, véletlenül sem."
"Miért vagy most ilyen makacs?"
"Nem vagyok az, csak azt mondom, hogy eltudtam volna vele bánni."
"Ez nem igaz."
"Nem igaz? Veled is elbánnék Kakucho." jelentettem ki, mire a rejtekhelyen lévő összes személy meglepődött.
"Biztos vagy te ebben?"
"Teljesen."
"Y/n, húgicám kicsit nyugodt meg." lépett elém Ran és komolyan nézett rám.
"Én rád fogadok Y/n." mondta Sanzu mire Rin leütötte, hogy ez nem egy fogadás.
"Na mit mondasz Kakucho?"
"Csak aztán ne sírj, hogy vesztettél."
"Haitani vagyok én is, csak emlékeztetnélek."
Lehet picit meggondolatlan voltam mikor ezt kijelentettem, de olyan szívesen ütném azt a tökéletes arcát. Fájdalmat okozott nekem, szóval visszaadom neki. Igaz, ő nem direkt, de nem érdekel.
Tudom jól, hogy Kakucho hagyta magát és csak emiatt tudtam felül kerekedni rajta, de nem zavart annyira, mert kiadhattam a dühömet ugyan úgy.
"Ezt azért, mert megbántottál, ezt pedig, mert nem veszel észre."
"Oké, Y/n sajnálom, tudom megérdemlem, de egy kicsit nyugodj meg." fogta le a kezeimet ezzel arra kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek.
"Engedj el Kakucho."
"Addig nem míg el nem mondod mi a baj."
"Még kérded? Egyetlen egyszer sem vetted észre az érzéseimet, pedig már idejét sem tudom mióta szeretlek!"
"Ennyi az oka, hogy ennyire elbántál velem?"
"A másik meg, hogy tegnap este valaki mással találkoztál."
"Tegnap? Te az egyik ügyfélről beszélsz?"
"Hogy kiről?"
"Egy új ügyfél, akivel tegnap este találkoztam és ezért nem tudtam veled lenni."
"Micsoda?" hirtelen minden cselekedetemet megbántam és el akartam süllyedni.
"Sajnálom! Nem tudtam és nem is gondolkodtam." próbáltam kerülni a szemkontaktust, mert hihetetlenül szégyelltem magam. Még szerencse, hogy már csak ketten voltunk Kakuchoval, mert a többiek előtt ez még kínosabb lett volna.
"Csak nem féltékeny voltál?"
"Erre most mi a jó válasz?"
"Én is nagyon kedvellek Y/n."
"Most komolyan ezért kellett így elbánnom veled? Minek egyeztél bele?"
"Gondoltam végre add ki magadból a dühödet, mert tényleg megérdemlem."
"Legközelebb inkább mond ki mit érzel, minthogy csendben maradsz."
"Ahogy szeretnéd Y/n."
━━━━━━━━━
sbsatsccc remélem tetszik és megfelel az elképzeléseidnek! ✨💛
