「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

ʀᴀɴ 〈ʏᴏᴜ'ʀᴇ ᴍɪɴᴇ ᴀɴᴅ ᴏɴʟʏ ᴍɪɴᴇ 〉

Yandere!Haitani Ran x Fem!reader
───────────────────

『𝑯𝒂𝒓𝒎𝒂𝒅𝒊𝒌 𝒇é𝒍 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒔𝒛ö𝒈𝒆』

Y/n első látásra bele szeretett Ranba. A fiú is gyorsan felfigyelt a lányra. Ő volt az első aki olyan aurát árasztott magából ami képes volt felhívni magára Ran tekintetét. Y/n nagyon gyerekes, naiv aki egyfolytában mosolyog és nagyon kevés dolog tudja letörni, viszont hihetetlenül gyorsan ideges lesz, bármin képes fel kapni a vízet, de ezen kívül megtudja magát védeni is.

Mikor elsőnek találkozott Ranal felpofozta. Nem tetszett neki az ahogy őt nézte így fogta magát és felpofozta. Pedig a fiú csak nem tudta el venni a szemeit a lány csodálatos arcáról.
Ezek után Ran tudta, hogy ő lesz az igazi számára. Elhatározta, hogy megszerzi magának a lányt kerüljön bármibe is. Viszont ez nem volt nehéz, hisz a lány már a második találkozáskor a fiúba szeretett. Miután pedig összejöttek Ran el sem engedte a lányt maga mellől.

Már 2 éve együtt van Y/n és Ran, mindketten boldogok a másik mellett. Amint a lány elkezdte az egyetemet összeköltözött a szerelmével.
"Elmentem." kiáltotta a lány, de Ran megállította.
"Hová mész?" kérdezte a fiú.
"Yui-chanal találkozom. De már említettem ezt." mosolygott Y/n.
"Kérlek válaszolj ha kereslek. Nem akarok aggódni miattad." puszilta meg Ran a barátnőjét.
Amint Y/n kilépett az ajtón Ran felhívta Yuit, hogy tényleg együtt lesznek ma vagy sem. Nem arról van szó, hogy nem bízzik a lányban, de szeret biztosra menni. Yui pedig csak Ran miatt Y/n barátnője. Miközben az egyetemen van a lány ő nem tud vele lenni, így szüksége volt valakire aki Y/n mellett lesz egész nap. Yuinak jelentést kell adnia Rannak, hogy Y/n mit csinál a nap folyamán, kivel beszél. Persze, ezt az egészet nem tudja a lány, mert akkor biztosan ott hagyná Rant.

A lány elég későn ért haza aminek Ran nem örült.
"Hol voltál?" kérdezte enyhén feszülten a fiú.
"Néhány egyetemi baráttal találkoztunk és velük beszélgettünk. Bocsi, hogy eddig maradtam." ölelte át a fiút.
"Szóval csak ennyi?" kérdezte Ran mintha semmit sem tudna, pedig Y/n-nél is jobban tudta mi történt.
"Igen. Nem történt semmi más. Viszont nagyon elfáradtam, menjünk aludni." válaszolta Y/n terelve a témát. Ran nem faggatta tovább a szerelmét. De nem volt a legboldogabb, hogy Y/n nem mondta el neki, hogy az egyik srác flörtölni kezdett vele. Bár igazából a lány csak azért nem mondta el, mert tudta, hogy Ran ideges lesz akkor és nem szeretné a barátját ezzel terhelni. Egy hasonló esetet sem mesélt el a szerelmének ugyan ezzel az okkal, viszont Ran mindegyikről tudott és mindent szépen el is rendezte. Pont mint azt is, hogy Y/n-nek egy fiú barátja se legyen vagy, hogy egyáltalán a közelében legyen egy férfi nemű.

"Ran! Menjük ma el randizni!" kérte meg Y/n a szerelmét.
"Hova szeretnél menni hercegnő?" kérdezte a fiú.
"Van egy új hely a közelben, menjük oda. Kérlekkk!" ölelte át Rant a lány.
"Kapsz 10 percet, hogy elkészülj." egyezet bele a fiú.
Y/n villám sebességben készült el. Ran boldogan nézte, hogy a barátnője milyen vidám is tud lenni egy randi miatt.
Kézen fogva indultak el és Y/n szája be sem állt. Mikor izgatott akkor sosem tudja abba hagyni a beszédet, de Ran ezt édesnek találja a lányban és egyébként is szereti hallgatni a hangját.

Minden rendben ment, Y/n boldog volt, mert végre Rannal tölthet időt, Ran pedig, mert a barátnője boldog.
"Kisasszony az étele." mosolygott a pincér Y/n-re és talán túl sokáig nézte a lányt. Legalábbis Ran már gyilkos pillantásokat vetett a pincér felé.
Y/n ezt nem vette észre, ahogy azt sem, hogy egész este a pincér őt bámulta. Konkrétan le sem vette róla a szemeit, ami Rannak nagyon nem tetszett. Minél előbb haza akarta vinni a barátnőjét, hogy senki se láthassa rajta kívül, viszont a lány kedvét sem akarta elrontani így vissza kellett fognia magát, hogy ne ölje meg a srácot.
Miután Y/n kellően elfáradt elindultak haza. A lány egyből az ágyba sietett, hogy végre aludni tudjon.
"Ran hová mész?" kérdezte Y/n amint észre vette, hogy a barátja nincs mellette.
"Rindo keresett, hogy van valami amiben segítenem kellene, de mindjárt jövök hercegnő." hazudott Ran.
"De ne gyere haza sebekkel. Nem akarok aggódni miattad." hagyta a fiúra a dolgokat a lány.
Ran gondosan Y/n-re zárta az ajtó és elindult az étteremhez ahol voltak, hogy elérje a fiút aki az ő barátnőjét nézte.
Szerencsére a srác zárta be a helyet szóval Rannal kettesben tudtak lenni.
"Elnézést, de már bezártunk." szólt a fiú kedvesen.
"Tudom, én hozzád jöttem." mosolygott Ran a fiúra.
"Mit szeretne?" kérdezte a srác. Ran megfogta a tag ingjét és úgy kezdet el vele beszélgetni.
"Talán tetszett neked a lány aki velem volt ma itt?" kérdezte fenyegetően.
"T-t-te mégis miről beszélsz? Engedj el." próbálkozott a fiú.
"Hogy aztán megint az Én barátnőmre fájjon a fogad? Rajtam kívül más nem nézhet rá." kezdett el ütni a fiút Ran.
"N-nem néztem senkit és nem is fogok, csak hagyj békén." ellenkezett a fiú, de nem ért semmit sem, hisz Ran sokkal erősebb nála.
"Ez így is lesz, ebben biztos vagyok."
"Ha még egyszer rá nézel az én szerelmemre akár csak a szemed sarkából is nem csak az egyik szemed fogja bánni." ütötte a srácot.
Ran elégedetten jött ki az étteremből és indult vissza Y/n-hez aki békésen alszik otthon, úgy tudva, hogy a barátja a testvérénél van.

"Ran? Mi tartott eddig?" kérdezte Y/n ahogy megérzte Rant maga mellett az ágyban.
"Semmiség, te csak aludj." ölelte át a barátnőjét.
"Egyszer be fogsz mutatni Rindonak?" nyitotta ki a szemeit a lány.
"Talán majd egyszer, de most aludj, holnap korán kelsz." mosolygott Ran. A lány adott neki még egy csókot és vissza is aludt.
"Te az enyém vagy csak is az enyém." ölelte szorosan Ran a lányt.