「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

𝐶ℎ𝑖𝑓𝑢𝑦𝑢 /𝑊ℎ𝑜 𝑎𝑟𝑒 𝑢/ (𝟐)

Timeskip!Chifuyu x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Igen, elcsesztem. Lehet egy dolgot, de igazából az egész életemet. Ezzel az egy dologgal az egész életemet elcsesztem. Sosem voltam a legszerencsésebb ember. Kivéve egy alkalmat, mikor megkaptam Chifuyu szívét. Én viszont játszottam vele. Csúnyán elbántam vele amit egyáltalán nem érdemelt meg.

Olyan sok ideje voltunk együtt, hogy elkezdtem érezni a terhét. Chifuyuval együtt nőttem fel, ő volt az első szerelmem és rajta kívül nem volt senkim sem. A kapcsolatunk komolysága megijesztet és valahogy azt éreztem, hogy ki akarok próbálni valami újat. Végig ugyan úgy szeretem őt ahogy eddig, csak szerettem volna valami mást. Nem volt helyes, tudom, de egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem nem elég Chifuyu. Úgy éreztem mint be lennék zárva és nincs elég szabadságom mint amennyire szükségem lenne. Szeretem őt mindennél jobban, de hülye voltam. Azt tettem amit az érzéseim mondtak ami hatalmas hiba volt. Emellett önző is, hisz Chifuyut kihasználtam mint egy biztos pont, miközben mással voltam.

A szakítás pillanatában megbántam minden cselekedettemet, csak a baj, hogy ezt már vissza se tudom csinálni. Egy végeztes hibát követtem el és a legrosszabb, hogy Chifuyunak fájdalmat okoztam.

"Y/n-chan! Elég legyen és most már gyere ki a házból."

"Nem megy Hina. Örökre itt akarok lenni és szomorkodni."

"Na most már elég legyen! Három hónapja itt vagy bent a sötét lakásban, ki sem mozdulsz, enni sem eszel és csak magadat sajnáltatod. Egy ideig elviseltem, de elég most már! Te okoztad magadnak ezt, hozd is rendbe."

"Szerinted nem próbálom? De Chifuyu nélkül olyan nehéz minden."

"Y/n-chan, te okoztad ezt. Te csaltad meg Chifuyut, mert egyszerűen nem voltál biztos a jövődbe, de itt lenne az ideje, hogy tovább lépj ahogy ő is te-" harapta el a mondat végét, de felesleges volt, hisz így is összetudtam tenni a lényeget.

"Oké, szóval Chifuyu elfelejtett. Mondjuk azt hittem kicsit tovább fog szomorkodni miattam, de neki elég volt három hónap. Oké." kezdtem el sírni mint egy kis gyermek.

Bár nem tudom min lepődtem meg annyira, hisz Chifuyu egy fantasztikus fiú és igazi főnyeremény. Mikor együtt voltunk akkor is sok lány akarta megkapni, de én az összeset elküldtem a közeléből. Most viszont nem tehetek semmit. Igazából jogom sincs hozzá.

"Y/n-chan, gyere menjük el valahová."

"Nem akarok Hina. Ha szenvedjek, mert megérdemlem."

"De nem így kell szenvedned. Tudod te milyen rossz így látni téged? Ne tedd ezt kérlek és legalább gondolj rám."

"Akkor is annyira fáj Hina." öleltem át a legjobb barátnőmet. Ő végig figyelmeztett, hogy nem helyes és ne folytassam, de nem hallgattam rá. Mégis itt van velem és támogat, mégha emlékeztett is minden rossz tettemre. Ő akkor is egy igaz barát akire jelenleg mindennél nagyobb szükségem van.

Nem sok kedvvel, de felöltöztem három hónap után normálisan és meg is fésülködtem. Igazából a legkevésbé sem érdekel hogyan nézzek ki, de nem szeretnék embereket megijeszteni a külsőmmel.

"És mond hová viszel?"

"Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj."

Nem tudtam meg hová megyünk, szóval csak csendben vártam, hogy megérkezzünk. Próbáltam visszatartani a könnyeimet ami elég nehezen ment, de valahogy csak sikerült.

"Most tényleg Hina? A pláza? Jó, hogy nem egy fesztiválra hoztál ahol még több ember van."

"Ne panaszkodj, inkább gyere. Moziba megyünk, mert az elmúlt hónapokban ez is kimaradt."

"Ajánlom, hogy legalább ne valami romantikus film legyen."

Romantikus film lett végül. Egészen a kezdetéig hittem Hinában, hogy most az egyszer kedves lesz velem. De nem, mondjuk megérdemlem.

A film borzalmas volt, csak tízszer akartam kiugorni az ablakon és végig hányigerem volt tőle, de viszonylag jól bírtam.

"Többet nem válaszhatsz filmet, legalábbis egy ideig biztosan nem, mert ez valami un-" fagytam le teljesen mikor megláttam Chifuyut. Úgy megörültem, hogy láthatom és egy halovány remény is elkezdett bennem lángolni. De amint megláttam mellette a lányt az életkedvem is eltűnt.

"Az a lány hasonlít rád."

"T-tessék? Ezt hogy érted?"

"Mármint nem külsőleg, de belsőleg olyan mint amilyen te voltál középiskolában."

"Ez egyáltalán nem nyugtatott meg."

"Hina, mond Chifuyu boldog?"

"Nagyon is. Annyira mint még soha."

Fájt ezt hallani. Fájt látni, hogy mennyivel boldogabbnak tűnik mellette mint amilyen velem volt. Az a lány szép és kedvesnek tűnik. Akarom, hogy boldog legyen, csak ne annyira mint amilyen velem volt. Szeretném ha minden rendben lenne vele, de hihetetlenül fáj. Önző dolog, de nem tudom elengedni. Viszont remélem boldog azzal a lánnyal és benne megtalálta az igazit. Majd egyszer én is túl leszek, mert muszáj, hisz ez az egész az én művem.

━━━━━━━━━━━━━━━━━━
forever_alonba Remélem tetszik! Mert igazából miattad írtam meg, szóval ja. Bár lehet nem valami ilyesmit szerettél volna, de én csak így tudtam elképzelni a második részt, szóval remélem így is tetszik. 💛✨