「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

𝐵𝑎𝑗𝑖 /𝐵𝑒𝑓𝑜𝑟𝑒 𝑦𝑜𝑢 𝑔𝑜/

Baji x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━━

"Mielőtt elmész remélem tudod, hogy utállak Baji Keisuke."

"Sajnálom Y/n."

Nem érdekel, hogy amiatt hagyott el, mert jót akart nekem és a barátaira gondolt. Önző vagyok így ez a legkevésbé sem érdekel. Minden olyan rendben volt, boldogok voltunk, ő viszont szakított velem anélkül, hogy szóhoz hagyott volna jutni.

Annyira szerelmes voltam belé, hogy amint megtudtam miért hagyott el hozzá rohantam. Nem foglalkoztam azzal, hogy éppen két banda ellen folyik a harc, én oda mentem. Mindössze annyit értettem a verekedéshez amennyit megtanított Baji, hogy megvédjem magam, szóval nagyon keveset. De a célom lebegett a szemem előtt, mi szerint visszakapom Bajit.

Amint megpillantottam Bajit elindultam felé és reménykedtem, hogy senki sem áll az utamba, de szerencsére mindenki el volt foglalva.
Baji felé igyekeztem, de amikor megláttam egy másik fiút aki késsel közelített a szerelmem felé, gondolkodás nélkül Baji elé ugrottam. Igenis fájt a kés szúrása, de mindent megért, hisz Bajinak nem esett bántodása. Viszont a fájdalmam amit ő okozott nagyobb volt, mint a szerelmem iránta így az utolsó szavam neki az volt, hogy utálom. Pedig nem gondoltam komolyan, csak egyszerűen nem tudtam tisztán gondolkodni.

Túl éltem a sérülést, semmi komolyabb bajom nem esett. Baji párszor eljött meglátogatni, de utána az is abba maradt, hisz én magam küldtem el. A büszkeségem nem engedte, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki, meg makacs is voltam. Így aztán nem találkoztam vele újra és ennek már legalább 12 éve volt. Én mégis nap mint nap rá gondolok és ugyan úgy érzem a fájdalmat amit akkor okozott mikor szakított velem.

Meg akartam neki bocsátani, gondoltam ő is azt szeretné ha megtenném, de nem keresett. 12 éve már nem keres. Gondolom, mert nem érdeklem már őt. Csak itt az a szomorú, hogy én még mindig utána sírok. Elég szánalmasan hangzik, mert az is.

"Y/n-san látogatója jött." szólt az egyik munkatársam és mögötte egy ismerős alakot véltem felfedezni.

"Mikey-san? Mit keresel te itt?"

"Gondoltam meglátogatlak Y/n-chin."

"Mostanában kicsit sokat látogatsz meg, nem gondolod?"

"Ez most egy jel akart lenni, hogy ne jöjjek többet?"

"Nem, véletlenül sem. Viszont nem szoktál ilyen gyakran eljönni hozzám."

"Csak aggódom miattad."

"Nem kell, minden rendben van."

Mikey jól tudja, hogy hazudok, de sosem kérdőjelez meg. Úgy tesz mintha elhinné és nem feszegeti a témát. Ő az egyetlen barátom. Míg Bajival együtt voltunk nem igazán beszéltük, de azóta rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Hálás vagyok neki, mert sokszor eltereli a figyelmemet és Baji nevét véletlenül sem hozza fel.

Mikey elvitt ebédelni, hogy kicsit ott hagyjam a munkát és ne dolgozzak annyit. Jól esik mikor ilyen figyelmes, bár ilyen csak évente egyszer van. Bár kissé gyanús, hogy ma ilyen kedves. A héten már sokadjára látogat meg és nem szokása ez.

Egész ebéd során olyan furán viselkedett ami sok kételyt felvetett bennem, de nem kérdeztem inkább rá, mert úgy is csak elterelné a témát. Szóval csak sodrottam Mikeyval és oda mentem ahová ő mondta.

Azt mondta, hogy meg akar nekem valamit mutatni és közben sétálhatunk is. Szívesen mentem vele, de végig olyan feszült volt Mikey és nem is beszélt annyit amennyit szokott. Meg valaki felhívta telefonon és csak annyit mondott, hogy hamarosan ott lesz. Túlságosan is furán viselkedik, de tippem nincs miért.

"Mikey-san! Most már tényleg mond el, hogy mi folyik itt." álltam meg, mert nem állt szándékomban tovább menni anélkül tudnám, hogy mit csinálunk.

"Már megérkeztünk Y/n-chan."

Egy park közepén álltunk ahol semmi sem volt nagyon és egyszerűen nem értettem mi történik most. Körbe néztem, hogy mi van itt, de csak azt láttam, hogy Mikey menekül. Utána szóltam volna, de egy ismerős hangot hallottam meg. Felé fordultam és megláttam azt a srácot akitől 12 évvel ezelőtt a sebemet szereztem. Kissé megijedtem tőle, de amilyen gyorsan csak tudott ő is lelépett. Így már tisztán láttam, hogy mi is folyik itt.

"Y/n?"

"Baji."

Mikey egy találkozott hozott össze nekem Bajival amire sosem kértem, de mindegy. Akkor emiatt volt olyan feszült egész nap és ezért menekült el az előbb.

Bajival egymást néztük és egyikünk sem tudta mit kellene mondania ennyi idő után.

"Rég találkoztunk." szólaltam meg nagy nehezen.

"Mert nem akartam zavarni az életed."

"Tessék? Már miért tetted volna?"

"Te magad mondtad, hogy utálsz. Gondoltam csak zavarnálak."

Kicsit összezavarodtan álltam előtte, hogy micsoda. Elő törtek belőlem a régi érzelmek, a fájdalom mikor kimondtam, hogy utálom.

"Azt csak azért volt, mert fájt. Sosem gondoltam komolyan."

"Tudom. Viszont sosem láttál szívesen azok után."

"Mert haragudtam. Rád és önmagamra is. Te nem engedted, hogy segítsek, hogy enyhítsek a fájdalmadon, a terheden. Mindent egyedül akartál megoldani. Én pedig ezt észre sem vettem, mert önző voltam."

"Megérdemeltem mikor elküldtél és rendben is van, szóval ez maradjon is így. Jobb lesz." fordított hátat nekem. Annyira lesokkolt amit mondott, hogy nem tudtam megszólalni, csak a könnyeim kezdtek el folyni. Elöntött a düh és fájdalom. Nem hagyom, hogy így érjen véget.

"Jobb lesz? Talán tudod, hogy mit éltem át az elmúlt 12 évben? Tisztában vagy vele, hogy minden nap rád gondoltam és esténként miatta sírtam álomba miattam? 12 éve minden egyes alkalommal. Tényleg jobb nélküled, jobb lesz így folytatni az életemet."

"Y/n ne mond ezt."

"Inkább te ne. Komolyan azért nem kerestél eddig, mert azt hitted nekem jobb nélküled? Tudtam, hogy idióta vagy, na de ennyire. Igen, azt mondtam neked, hogy utállak, mert megérdemelted, de végig szeretelek és most is. Egyetlen egy percre sem felejtettelek el vagy jutott eszembe, hogy nem szeretlek."

Mindent kimondtam amit éreztem és véletlenül sem akartam vesznu hagyni ezt a pillanatot, hogy esetleg ismét egymásra találunk. El akartam nyomni magamban ezt az érzést, de mindig is erre a pillanatra vártam. Arra, hogy a szemébe mondja mennyire szerelmes vagyok belé.

"Baji, szeretlek. A múltban is, jelenleg is és foglak is. Te vagy az egyetlen aki elvisel engem és olyan tisztán szeret. Tudom, elcsesztem pár dolgot, úgy ahogy te is, de mi lenne ha adnánk magunknak még egy esélyt?"

"De mi van ha..."

"Nem fogsz bántani, nem fogsz bajba sodorni. Nincs mi van ha, mert minden rendben lesz. Legalább próbáljuk meg, mert én veled akarok lenni."

Hihetetlenül féltem, hogy Baji azt válaszolja, hogy nem vagy szimplán ott hagy. Őszintén nem csodálkoztam volna.

"Én is veled szeretnék lenni Y/n."

Épphogy eljutott a tudatomig amit mondott, de a háttérből már hallottam, hogy a két fiú boldogan ujjong.

"Kazutora fantasztikus munkát végeztünk." dícsérte önmagát Mikey és olyan elégedett fejet vágott mint még soha. Pedig ma egész nap izgult, hogy nem fog sikerülni.

"Bár cselekedhetünk volna előbb is. Mindegy, Mikey mit szólnál ha most mást is kibékítenénk?"

"Inkább törődjetek a saját életetekkel Mikey és Kazutora!"