「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

/𝐵𝑎𝑗𝑖/ 𝑇𝑤𝑜 𝑠𝑙𝑜𝑤 𝑑𝑎𝑛𝑐𝑒𝑟𝑠

Baji x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━━━

Bajival a szobámban feküdtünk mint legtöbbször péntek délutánonként. A hét többi napján mindketten elfoglaltak vagyunk a saját dolgainkkal, ezért csak pénteken tudunk nyugodtan egymással lenni. Már általános óta ismerem őt, bár akkoriban féltem tőle, pláne miután megtudtam, hogy egy banda tagja. Viszont egy évvel ezelőtt elkezdtem érdeklődni iránta és bátorságot vettem magamon, hogy elmondjam neki az érzéseimet. Ő viszonozta a szerelmemet és azóta boldogok vagyunk együtt. Igaz, a kapcsolatunk elején sok dolog miatt vitakoztunk. Nem annyira tetszett az, hogy egy bandában van. Szó sincs arról, hogy esetleg arra kértem volna, hogy lépjen ki, de nap mint nap csak azt láttam ahogy verekedik. Szerintem érthető, hogy nem akartam a barátomat verekedni látni. Viszont hozzá szoktam, mert tudtam, hogy ezt kell tennem és egyébként is szeretem őt szóval ezzel együtt kell elfogadnom. És amúgy is megígérte nekem, hogy nem hagy el.
"Keisuke tudod milyen nap van ma?" fordultam felé.
"Péntek?" kérdezte nem értve a dolgot.
"Nem úgy értem! Hanyadika van?" próbáltam rávezetni a helyes megoldásra.
"November 1. Mégis mi van ma?" gondolkodott tovább.
"Ma van az évfordulónk." jelentettem ki.
"Tényleg elfelejtetted?" vettem magamhoz egy párnát azzal a szándékkal, hogy leütöm
"Nem, dehogy." húzta el a száját. Elég egyértelmű volt, hogy hazudik szóval elkezdtem a párnával ütni.
"Y/n! Nyugodj meg!" fogott le.
"Keisuke! De elfelejtetted az évfordulónkat!"
"És ezért meg akarsz ölni?"
"Természetesen nem, de akkor is. Ez egy fontos nap a kapcsolatunkban."
"Akkor mit szeretnél csinálni?" engedte el a kezeimet.
"Táncoljunk." álltam fel.
"Táncoljunk? Miért?"
"Mert ezt szeretném."
"Biztosan?"
"Határozottan." húztam fel őt is. A zenét elindítottam és együtt elkezdtünk mozogni. Igazán borzalmasak voltunk, de a karjaiban biztonságban éreztem magam és olyan megnyugtató volt.
"Keisuke köszönöm, hogy itt vagy velem." öleltem át.
"Gyönyörű vagy Y/n." puszilta meg a homlokomat.
"Légy velem örökre, rendben?" néztem fel rá.
"Tudod, hogy ez nem lehet."
"De, ez lehetséges. Mert megígérted, hogy velem leszel."
"El kell engedned." ölelt magához.
"Nem megy." feleltem.
"Y/n nem teheted ezt magaddal. Tovább kell lépned." nézett a szemembe.
"Mégis hogy kellene nélküled élnem? Ez egyenesen lehetetlen Keisuke."
"De nem élhetsz így egész életedben. Ez csak neked tesz rosszat."
"Értsd meg Keisuke, nekem te vagy csak. Ha te is elhagysz egyedül maradok."
"Y/n én nem hagylak el soha, de egy időre el kell búcsúznunk egymástól." törölte le a könnyeimet.
"Baji Keisuke! Te ne tedd ezt velem. Kérlek, ne hagyj el. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy elbúcsúzzak tőled bármikor is. Soha sem foglak elengedni." öleltem át erősen.
"Ne légy ilyen gyerekes csak most az egyszer. Találkozni fogunk még emiatt ne aggódj, csak kicsit később." puszilta meg a homlokomat.
"Baji ne. Kérlek ne." próbáltam visszatartani.
"Szeretlek Y/n, mindennél jobban."
"Keisuke! Én látni akarlak, veled akarok lenni!"
"Baji Keisuke gyere vissza! Ne hagy egyedül..."

Könnyes szemmel riadtam fel és olyan magányosan éreztem magam mint még soha.
Ma lenne vele a második évfordulónk, de ő már nincs. Egy éve minden nap azzal kell szembesülnöm, hogy nem láthatom többé. Már az első évfordulónkat sem tudtam vele ünnepelni, mert fogta magát és egy nappal előtte meghalt. Sosem említett semmit sem ami a bandával kapcsolatos, hisz véletlenül sem akart bajba sodorni. Viszont azt elmondhatta volna, hogy öngyilkosságra készül. Haragudtam rá sokáig emiatt, de most már csak hiányzik, nagyon. Rengeteg álmomban megjelenik és mindig arra kér, hogy engedjem el. Én továbbra is szerelmes vagyok belé, így bármennyire is próbálkozom nem megy. A közös emlékeinket el akartam felejteni, hogy könnyebb legyen, de nekem már csak ezek maradtak, így eszem ágában sincs megszabadulni tőlük.

"Az első randinkon azt mondtam, hogy nem fogod összetörni a szívemet, mert senki sem tudja." tettem le a virágokat Baji sírjára.
"Most mégis miattad sírok éjszakákat." ültem le vele szemben.
"Én.. Nem tudlak elengedni, sajnálom." töröltem le a könnyeimet.