Toman x Fem!reader Nem követi az animét/mangát! ━━━━━━━━━━━━━━━
"Ha elejted a tortát megöllek!" szóltam Takemichire. "Y/n-chan ne ehhez már rám ennyi nyomást." mondta. "Akkor ne légy béna." mondtam. A többieket is tovább utasítgattam, hogy mit tegyenek, mert én azt szeretném ha Mikey szülinapja tökéletes lenne. Annyi mindent kellett átélnie szóval itt az ideje, hogy végre boldog legyen a barátai társaságában. Én pedig megszervezem neki a legeslegjobb szülinapját, mert egy fantasztikus barát vagyok. "Y/n ne csak parancsolgass, csinálj is valamit!" szólt rám Draken. "De elfáradtam." feküdtem le a kanapéra. "Mégis miben fáradtál el?" állt meg felettem Draken. "A szervezésben. Már régóta dolgozom ezen a napon." válaszoltam komolyan. "Tegnap jutott eszedbe, hogy egyáltalán ma lesz Mikey szülinapja! Állj fel és segíts Emmának." állított fel. Szomorúan elvánszorogtam a konyhába, hogy hasznossá tegyem magam. Igazából nem nagyon sikerült. Csak leültem és kóstolgattam az ételeket. Nálam hasznosabb személy nincs is.
"Két perc és jön Mikey! Mindenki nyugodjon meg!" szóltam a többieknek. "Y/n itt csak te vagy nyugtalan." mondta Baji. Az ajtóban izgatottan vártam, hogy Mikey belépjen és az arcába szórjam a konfettit. Igen, határozottan csak ezt vártam az egészben. "Boldog szülinapot Mikey!" kiáltottuk egyszerre mikor belépett az ajtón. Csak kicsit lepődött meg és még meg sem hatódott a meglepetésünkön. Pedig kemény egy napon ment el ezzel, plusz egy egész estém a tortával. "Y/n-chin ne haragudj ennyire." nézett rám Mikey. "Ki tettem miattad a lelkemet, dé még csak egy könnycseppet sem ejtesz, jóhogy haragszom." háborodtam fel. "Y/n szedd össze magad vagy ki teszlek innen." fenyegetett meg Draken. Inkább megbocsátottam Mikeynak, mert szeretnék kapni a saját tortámból egy kis szeletet. A kis összejövetelünk folytatódott és felhoztuk a múltat, hogy mi minden voltunk velünk. Kicsit hihetetlen, hogy az idő ennyire elrepült. Emlékszem nem régen volt mikor kényszerből mentem el a dojoba és kellett harc művészetet tanulnom aminek köszönhetően összebarátkoztam Emmával. Utána pedig kissé félve, de Mikeyval és Bajival is barátkozni kezdtem, aztán pedig a békés életemnek lőttek. A két fiú mindenbe bele vitt és teljesen elrontották a gyerekkoromat. Oké, igazából egyáltalán nem bántam egyetlen egy percét sem. Miattuk találkoztam Drakennel, Kazutorával, Pah-chinel és Mitsuyával akik a második családom lett. Együtt alapítottuk a Tomant, a balhékat is együtt vittük el, én ápoltam a sebeiket, én voltam az aki leszidta őket mikor veszélybe sodorták magukat. Végig támogattuk egymást és egyszer sem hagytuk el a másikat, mert megígértük. Most pedig már felnőttek vagyunk. Emma és Draken boldogok együtt a gyermekükkel, Mitsuya tervező lett, Baji megnyitotta a kisállat kereskedését ahol Kazutorával dolgoznak, Pah-chin férj lett és ingatlanközvetítő bármennyire is hangzik lehetetlenül, Mikey pedig egy éttermet vezet, Hina és Takemichi az eksüvőnülre készülnek, Chifuyu pilota lett, ami mindig is nagy álma volt. Mindenki boldog. Megtalálták az útjukat amin magabiztosan haladnak. Hihetetlenül büszke vagyok mindannyiukra, hisz az álmaikat követték míg végül célba nem értek. "Mikey ne menekülj!" kiáltott Emma Mikeyra. "Ken-chin ne csak ülj ott segíts!" futott el Mikey. "Gyerünk Emma adj neki!" szurkoltam a legjobb barátnőmnek. "Héé Y/n-chin! Nekem van szülinapom ne bántsatok már!" hisztizet Mikey. "Akkor legközelebb csendben maradsz majd!" dobta meg Emma egy párnával Mikeyt. Élvezet volt nézni a testvér pár harcát pláne, hogy Emma állt nyerésre.
"Szóval Pah-chin jövő héten jön az új kötet. Mit szólnál ha most 100 darabot vennél belőle első körben?" üzleteltem Pah-chinel, vele olyan könnyű ezt megtenni. "Ahogy szeretné Y/n." egyezett bele. "Most miről is beszéltek?" kérdezte Takemichi. "Az új mangámról. Pah-chin minden hónapban vesz belőle egy csomót, hogy támogasson engem." mondtam el tömören a dolgokat. "Szóval szimplán kihasználja Pah-chint, hogy nem tud neki nemet mondani." felelte Mitsuya. "Mitsuya shhhhh!" szóltam rá, hogy ne mondja ezt ki hangosan. "Y/n-san egyszerűen csodálatos volt a legutóbbi manga fejezeted." dícsért meg Chifuyu. "Köszönöm, mindent meg teszek." mosolyogtam a fiúra. "És mond mi lesz Ai és Yuuma kapcsolatával?" kérdezte bízva abban, hogy elmondok neki valamit a következő fejezetből. "Ajánlom, hogy vedd meg a legújabbat is 2-3 példányban." tanácsoltam neki. Fantasztikus üzletet kötök mindig mindenkivel.
"De adjátok már nekem azt a cuki kis fehér macskát!" kérleltem Kazutorát és Bajit. "Nem kapod meg, mert 2 napot se bírna nálad." ellenkezett Baji. "Ez nem igaz! Kibírna 2 napot. Legalább is azt hiszem." válaszoltam nem túl határozottan. "Y/n-chan az aranyhalad 12 óráig élt csak, mert elfelejtettél neki kaját adni és aztán nem vetted észre, hogy felborítottad az akváriumát." emlékezetett Kazutora. "Aztán pedig napokig sírt miatt és az aranyhalat hibáztatta amiért meghalt." nevetett ki Baji. "De az tényleg nem az én hibám volt! Viszont most már felelősség teljes felnőtt vagyok szóval arra a macskára is tusok vigyázni." "Ebből annyi volt az igaz, hogy felnőtt vagy, ezért nem kapod meg a cicát." zárta le a témát Baji. Tudtam, hogy ezt fogják válaszolni, de attól még próbálkozom erősen.
"Örökítsük meg ezt a pillanatot srácok! Takemichi csinálj rólunk egy képet." kértem meg a fiút. Draken, Mikey és Pah-chin a kanapén foglalt helyet, Kazutora, Baji, én és Mitsuya pedig mögéjük álltunk. A képet nézve boldogság öntött el, hisz mindennél jobban szeretem őket. Ők az én családom, a legfontosabbak. Azt szeretném ha mindig ilyennek maradnának és sosem lennének szomorúak, mert nem érdemlik azt meg.
━━━━━━━━━━━━━━━ Megint nem vág ide ez, de amúgy ezt a részt kicsit nagyon fájdalmas volt írni. Minden manga reader tudja szerintem, hogy miért. A legutóbbi chapter után pláne rossz érzést keltett bennem, de nem baj. Amúgy erről a képről jött az ötlet amit nektek is kell látni, mert csodálatos csak tele van painel. 🥲✨
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
