Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
━━━━━━━━━"Na és, hogy ismerkedtettek meg?" kérdezte Hina-chan teljesen ártatlanul.
"Elvette a dorayakimat." feleltük egyszerre Mikeyval.
"Az a én dorayakim volt!" kezdtem el vele a vitát.
"Nem, mert at enyém volt." folytatta Mikey.
Mióta csak ismerjük egymást ezen szoktunk vitatkozni és végül összeveszünk. Viszont az eddigi rekodorunk az 5 perc míg haragban voltunk, aztán pedig kibékültünk.
━━━━━━━━━
Mivel az ebédemet otthon felejtettem, így a szünetben lesiettem venni valami ételt. Próbáltam előre tolakodni ugyanis megpillantottam az utolsó dorayakit ami egymagában volt ott. Viszont a termetem és az erő hiány miatt nem igazán sikerült, szóval csak reménykedtem, hogy nem viszik el a dorayakimat.
Amikor sikerült oda jutnom és már meg fogtam az ételt valakivel együtt. A mellettem álló fiúra szúrosan néztem hátha elengedi, de ő is ugyan úgy meredt rám ahogy én. Viszont ő sokkal ijesztőbb volt nálam, de jelenleg az utolsó dorayakiról van szó, nem fog elijeszteni.
"Én fogtam meg előbb!" mondtam neki halál komolyan.
"Ez az én dorayakim!" szólt ő is és láttam rajta, hogy nagyon komoly.
"Én voltam itt előbb és láttam meg, szóval az enyém!"
"Engedd el a dorayakimat!"
"Inkább tedd te!"
"Nem!"
Veszekedtünk még egy kis ideig és már egymástól húzogattuk az ételt, szinte már majdnem elszakadt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik kezemmel elengedtem a zacskót és felpofoztam a fiút. Még én is meglepődtem, de mivel most az ebédemről volt szó így fogtam magam és futni kezdtem. Amint a fiú is feleszmélt utánam kezdett el jönni.
Elbújtam a termembe és reménykedtem, hogy nem tudott követni, de amint kinyílt az ajtó tudtam, hogy vesztettem.
Az asztal jó búvóhelynek tűnt, viszont az osztálytársam azonnal elárultak miután utánam kérdezett a srác. Az asztalt felemelte rólam és arrébb tette, én meg ugyan ott ültem mozdulatlanul a dorayakimat ölelvegetve.
"Mikey te mégis mit csinálsz?" kérdezte egy igazán mély hang és teljesen eltakarta előlem a napot, a félelem egyre inkább fogott el. Viszont ha odaadom neki a dorayakit akkor éhen halok, de ha nem akkor viszont ő öl meg, szóval így is úgy is meghalok, akkor már nem adom oda neki.
"Ez a lány elvette a dorayakimat!"
"Ez nem a tiéd! Az enyém!" néztem rá félve, de tartottam vele a szemkontaktust.
"Mikey hagyd már békén őt. Válasz mást."
"De nekem az kell és ő elvette!"
"Ha az életemen múlik sem adom oda!"
"És még fel is pofozott miatta!"
"Megérdemelted!" mondtam neki teljesen komolyan, de még mindig üló helyzetben védve a kajámat.
"Hogy mi?" nézett rám csúnyán most már a sárkány tetkós srác is. Bajban vagyok azt hiszem.
"Én.. Én csak enni szeretnék hagyjatok már békén!" kiáltottam rájuk megelégedve a dolgokkal.
"És sajnálom. Igazából nem akartalak felpofozni." hajtottam le a fejem bűnbánóan, mert így is gondoltam. A két fiú kissé megenyhülve nézett rám, de az alacsonyabbik még mindig meg volt rám sértődve, okkal.
"Ha ide adod a dorayakit megbocsátok."
"Azért ennyire nem bánom!"
"Akkor felejtsd el." fordított hátat nekem sértődve.
"Oké, oké. Felezzük el."
"Oké!" nézett rám boldogan.
━━━━━━━━
Miután az nap együtt elfogyasztottuk együtt a dorayakit sokszor kerestük egymás társaságát. Végül egy hónap után randizni is elmentünk és azóta már egy éve együtt vagyunk.
"Hina-chan legközelebb ne tegyél fel ilyen kérdéseket." mondta Draken Hinának. Igaza volt, hisz így Mikeyval elkezdtünk egy olyan vitát aminek sosem lesz vége. Viszont a sok vitánkkal együtt tökéletes a kapcsolatunk.
━━━━━━━━━
petra200575 remélem tetszik és megfelel a számodra! ✨💛
