「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

『𝑀𝑖𝑘𝑒𝑦』𝑳𝒐𝒔𝒕 𝒎𝒚 𝒎𝒊𝒏𝒅❍

𝑱𝒆𝒍𝒆𝒏𝒕ő𝒔 𝒎𝒂𝒏𝒈𝒂 𝒔𝒑𝒐𝒊𝒍𝒆𝒓𝒕 𝒕𝒂𝒓𝒕𝒂𝒍𝒎𝒂𝒛!!!!!!
Timeskip! Mikey x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━━━

𝟸0𝟷𝟾.0𝟷.𝟷0.

Az első szerelem fantasztikus, felemelő érzés. Mégha csak 15 évesek voltunk akkor. A gyerekek tudnak a legjobban szeretni ez a mi kapcsolatunkra is igaz volt, mert ez csak addig volt így míg felnőttek nem lettünk. Vele együtt nőttem fel, vele tapasztaltam meg mindent. Mellette voltam mikor csak szüksége volt rám, mikor magányosan érezte magát, mikor fájt neki valami, mikor egy harc után megsérült. Nekem elég volt annyi, hogy kellettem neki és én voltam csak számára. És ez az évek alatt sem változott. Bármi is történt azóta, hogy 15 évesek voltunk én vele voltam. Bármit is tett, legyen az jó vagy rossz én mellette voltam. Egyrészt, mert nem engedett maga mellől, másrészt én nem is akartam elmozdulni. Függők lettünk, egymás függői akik nem tudnak egymás nélkül létezni, nem mintha egyébként tudnánk milyen az mikor nincs ott a másik.
Sosem szóltam egy szót sem, pedig rengeteg dologgal nem értettem egyet amit csinált. Mondjuk az okát sem értettem a tetteinek, de nem kérdőjeleztem meg.
Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, mikor Mikey fegyvert fog tartani a fejemhez. Végig néztem ahogy az össze fontos embert a saját kezeivel öli meg, én sem lehetek kivétel ez alól. Viszont sokkal jobban fájt azt látni ahogy esténként álmában sír vagy ahogy egy-egy rémálomból felriad. Múljon bármin is, nem fog még egy ember halála a kezein száradni.
"Meg tennéd, hogy nem fogod rám a fegyvert? Tudod jól, hogy nem fogok elmenekülni vagy bármi." néztem rá. Megbízik bennem, szóval nem fogta rám a pisztolyt és nyugodtan eltudtam neki mondani azt amit szeretnék. Muszáj tudnia pár dologról mielőtt elhagyom ezt a világot.
"Mikey szeretlek. Még mindig ennyi idő után is, pont úgy ahogy az első találkozásunkor." álltam fel.
"Jó, igazából most már ha akarnálak sem tudnálak elengedni, mert a rabod vagyok." mondtam tovább. Ő csak nézett és csendben hallgatott ahogy mindig is tette.
"Emlékszel még mikor azt mondtad, hogy a tiéd vagyok? Hogy az évek alatt minden kis részem a tiéd lesz és sosem engedsz? Nézd, sikerrel jártál. Igazad lett, hisz mindenem a tiéd, az egész életem." tártam ki a kezeimet.
"Viszont én is akartalak téged. Azt akartam, hogy sose hagyj el, de még csak meg se forduljon a fejedben. Magamnak akarom minden kis részedet. Nem hagyom, hogy bárki is el vegyen tőlem Mikey~" hajoltam közel hozzá.
"Y/n-chin mit szeretnél?" fogta meg az arcomat.
"Téged Mikey. Mert te az enyém vagy, ha már én a tiéd." válaszoltam.
"Miattad elvesztettem az eszemet. Annyira szeretlek, hogy nem hagyom, hogy az én vérem is a kezeiden száradjon. Hisz akkor milyen barátnő lennék?" léptem hátrébb, hogy közelebb legyek az ablakhoz.
"Eddig csendben néztem ahogy szenvedsz, miután Drakent, Mitsuyát, Pah-chint, Chifuyut, Hakkait, Kazutorát megölted. De a felsorolásba nem lesz az én nevem is, nem engedem."
"Találkozzunk a más világon Manjirou." ugrottam ki az ablakon. Köszönök mindent drága Sano Manjirou.

『𝑯𝒂𝒓𝒎𝒂𝒅𝒊𝒌 𝒇é𝒍 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒔𝒛ö𝒈𝒆』

"Y/N!!!!" kiáltotta Mikey a lány után, de már menthetetlen volt. Y/n földet ért és meghalt. Mosoly ült az arcán az utolsó perceiben, mert sikerült Mikeyt megszabadítani még egy tehertől. A lányt nem ő ölte meg, nem fogja kísérteni a bűntudat. Mikey zokogni kezdett, hisz nem akarta a szerelmét úgy látni, hogy a földön élettelenül és vérben fekszik. Mégha meg is akarta ölni, akkor sem így képzelte. A fiú összetört, tudta, hogy a lánynak könnyebb lesz így, hisz úgy gondolta, hogy így végre boldogabb lehet Y/n. De nem tudta, hogy igazából a lány mit is érzett. Mikey és Y/n is halálosan szerette egymást és a végsőkig kitartottak a másik mellett. Az ő szerelmük végtelen, mégha már csak a túl világon fognak találkozni.